JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 36.

Beszéltem Sz.-el, mert lassan de biztosan mérgezni kezdte a levegőt a hallgatása. Még februárban ígérte, talál neked helyet magánál, és tudtam, nem a levegőbe beszél. Amolyan adminisztrátori- mindenes állást mondott, kis csapatba, tender előkészítő munkálatokhoz, szóval ideális megoldásnak tűnt, és emelte hitelét Sz. szavahihetősége, no meg a majd húsz éves ismeretség, kvázi barátság, ha lehet nővel kapcsolatban említeni ilyet.

Az ígéret szerint Húsvét, és egy tartósabb üzleti út után szólt volna vissza és májusi kezdést számított. Mi, veled, a köreid futottuk változatlan elánnal, és változatlan sikertelenséggel, és én, az idő múlásával egyre kisebb reménnyel vártam a hívást, Gábor, megjöttem, jöhettek, beszéljük meg a részleteket.

A tegnapi budai álláskereső kirándulás, a látogatás az ügyeletes csalóknál tette be végképp a kiskaput. A törvényszerű csalódás után másodszor kérdeztél rá, mi van a talonban tartott ígérettel, mikor lesz belőle valami?

A korai óra telefonja Sz.-t nem zavarta. Életvitelét megtapasztaltam, megismertem már jóval korábban, tudtam, tudom, ebben sem változott, nem lesz méreg, ha hét előtt hívom.

Mint ismerősnek, szokás szerint be sem mutatkoztam, hadd ismerjen meg a ritkán hallott hangról, és természetesnek vettem azt is, hogy megismert. Szevasz, Gábor. Nincs! – mondta nyitómondatában. Mindketten tudtuk, miről beszél és sem ő, magát, sem én őt nem kényszerítettem bele valamiféle magyarázkodásba.

Nincs. Érthető volt és világos. A helyzet változott, a jószándék nem. Beszélt befuccsolt ingatlanügyletről, felvázolt terveket és mesélte, hogy lehetetleníti el kezdeményezéseit rendre a korrupció. Az egyszer fenn, egyszer lenn világban mit tart ma is felelősségének, hogyan próbálja megtartani régi embereit, kis csapatát fizetve megélhetésük, munkájuk bérét akkor is, ha a koppból jut a cégnek.

A terv csak terv maradt. Hiába fáj neked és nekem, neheztelni érte nem szabad. Kihúzni sem kell a lehetségesek közül, hisz a helyzet változhat, és Sz. olyan ember, aki nem felejt. Lépünk tovább!

Látom, mennyire megvisel, nyomaszt a munka hiánya, szinte hallom a ki nem mondott mondataid. Ismerlek. Tudom, mire vagy és lennél képes, és veled fáj bennem is az érzéketlen elutasítások, a semmire nem jó személyiség-tesztek, a hitegetések, az adathalász-akciók sok rossz köre.

 

Kérlek, ne add fel! Ne engedd, hogy a lelkedre üljön a rosszkedv, próbálj meg hinni, ha másért nem hát azért, mert a hit még ingyen van, és tartást ebben a világban csak az ad. Engedd, hogy féltselek, és kérlek, ne büntess mosolyszünettel, ha segítő kísérleteim nem hoznak azonnal eredményt.

Ma indulok tovább, Sz. javaslatára megkeresem K.-t és Zs.-t. Ki tudja, tán segíthetnek…..

Tíz nap is eltelt az utolsó jelentés óta, így megpróbálom összehozni, ha nem is sorrendbe rakni a történéseket.

Együtt jó. Jó a béke, a közös háztartás, a beszélgetések, a séták, a mozgás és a pihenések, a közös ágy és a közös örömök-gondok.

Horány, mint mindig, most is tartogatott meglepetéseket. A vízcső-javítás lezajlott sikeresen, a helyreállításhoz is ízléssel válogattuk ki együtt a csempét, számolgattuk a várható költségeket, mikor az első kilátogatáskor a fürdőszobát újra vízben találtuk. Főcsap elzárva, irány haza, és közben telefon Janinak, úszunk, jöjjön mielőbb. Én, a fogorvoshoz kötött, időzítettem is a látogatását közvetlen Húsvét utánra, és jött is a mester rendesen. Te épp állásinterjuvoltál – új magyar szó! – így a kiruccanás rám maradt. Három órás munka volt egy szimpla kis dugulás-elhárítás. Mit nem tesz az idő röpke negyven év alatt! A csőben két centi vastag lerakódás, elmeszesedett, elzsírosodott valami, amit lerobbantani csak kitartó munkával, szakértelemmel lehetett. Sokat számított Jani makacssága, a nem adom fel hozzáállás. Végén siker, csobogón lefolyó vizek mosogatóból, mosdókagylóból, mindenütt, ahol kell. Aztán, hogy megkönnyebbültem, további falbontás nem lesz, jött a hidegzuhany. Jani beárazta a várható fürdő helyreállítási, átalakítási költségeket. Mindegy mennyi, ki kell izzadnunk szeptember elejére. Meglesz.

Hétfőn, három napra, két éjszakára kiköltöztünk. Csendes, szép három nap volt. Sokat változott a környék. Az ilyentájt szép számmal megjelenő korai nyaralók eltűntek, megritkultak a kinn lakók is. Minden tízedik nyaralón ott a tábla: Eladó.

A bolt, ami húsz éve még összetartotta Horányt, az évek csendes változásával mára végleg lecsúszott. Majd tíz éve már, hogy egyre rosszabb, először hirtelen gazdagodni akaró, később hozzá nem értő, vagy kényszervállalkozó által vitt vállalkozás eleinte a nyitva tartás szezonalitását rövidítette, később az áruszínvonal drasztikus lerontásával tolta el magától az akkor még szép számmal idejáró vevőkört, küldte máshová bevásárolni az ideszokottat, a törzsnyaralót, az őslakost, szóval mindenkit.

A vonzáskör szűkült, elszoktak a falusi fiatalasszonyok, a mámik is, hogy a bolt elé a placcra hordják az otthon megtermelt, neadjisten a sarki közértben vásárolt hagymát, kruplit, babot, szalonnát. Több sikerrel járnak, ha benn a faluban, a CBA előtt próbálnak túladni portékájukon. Virágot, palántát sem árulnak, annak is csak a faluban van keletje, lassan minden kikopik onnan, ahol egykor az élet zajlott.

A halsütő is zárva tart, ma már nem csak hétfőn, de kedden is, a forgalom nem hozza meg a villany árát sem – érthető. Kocsma csak egy maradt, a valaha cukrászdának indult Schöller, a napi öt, igaz reggeltől estig a poharat fogó vevővel. Totális leépülés.

A Meteor kihalt, a korábbi nyüzsgő életnek semmi nyoma. Lenn a komp felé, a Gyula-bolt viszont él! Árubőség és vevők. Megvalósult súlypont- áthelyeződés.

A kályhánk a tavalyi fával szuper meleget varázsolt egy óra alatt a tizenhárom fokosra lehűlt házikóban. Te gondosan ágyneműt cseréltél, friss, ropogósra, én a kertben vágtam idén először füvet. Megszámoltuk a pár szál virágunk, számba vettük a hajtásokat. Idén is lesz, szaporodik a lila ökörfarkkóró, bimbót hozott a bazsarózsa, a nőszirom, de a vadrózsa még csak az első leveleinél tart, késésben van. Látszik mindenen a hosszú esőhiány.

Ahova kellett, hoztam vizet a kútról, az még működik. Iván, a szomszéd még nem tudja, a legközelebbi kiruccanáskor szokott éves tevékenysége részeként segít majd beüzemelni a fúrt kutat. Aranyember. Már tíz éve, minden évben rajta múlik a kert vízellátása. JJ

A faluban Éva alakított nagyot. Valami szegfűolajos tamponnal tamponálta az ínyem a gyökérkezelés alatt, s a szer úgy, de úgy szétmarta a pofám, hogy magam is meglepődtem. Kiderült, erre, speciel, allergiás vagyok. Ki hitte volna? Nem vagyok allergiás a parlagfűre, a legkülönbözőbb virágporokra, pollenekre, sőt a rántotthúsra sem, s akkor valami szegfűolaj szétmarja a pofám, de nem ám akárhogy! Olyan volt, mintha parazsat vettem volna a számba!

Kedden kirándultunk. Nem akartam, hogy unatkozz, hát kitaláltam, hogy beülünk a kocsiba és elviszlek a Lajos–forráshoz, úgyis sokszor lelajosozlak. Legalább látod a szó forrását magad is. Hüle fejjel a kutyát is vittem, ki gondolta volna, hogy a forrásnál hat tábla hirdeti, a Pilisi Parkerdőbe tilos kutyát bevinni, pórázon is.

Az út és a forrás is szép volt, ittál vizéből, én meg törhettem a fejem, mi legyen a beígért séta helyett.

Nem kellett sokat gondolkodnom, irány Csobánka! A szikla alatt a főtéren leparkoltam, s indultam veled és kutyástul fel a domboldalon. Már ott, az elején láttam a szemeden, vonz a szikla, oda fel akarsz majd menni, de visszafogtam magam, mondom, csak megijedsz majd a hegymászástól, elleszünk anélkül!

Tévedtem. JJ

Olyan elánnal indultál felfelé, hogy időm nem volt sopánkodni, nem kéne hegyet mászni, öreg vagyok már hozzá, így aztán indultam utánad. Mit mondjak, tudom, nem voltam rakéta, de egyszeri pihenéssel simán ment a feladat-végrehajtás. A fáradtságért cserébe kaptam virágzó sárga héricset- Adonis vernalis – és fenn, a csúcson a szakadék oldalán tömegben törpe nőszirom-mezőt. Rég láttam őket. Utoljára 1986 májusában, másodikán, a csernobili esőfelhő érkezése napján. Látod, ennyi év eltelt, de érted, veled feljöttem ide újra!

A kutya is vette az akadályt, mint aki Duracell nyulat evett! JJ

Szép a kettős kereszt, s a zászló a csúcson. Jelkép, nemzeti jelkép mind a kettő. Kedvesek nekem. Mindaddig kedvesek maradnak, míg nem sajátítja ki őket törpe kisebbség, vagy magát valósnak vélő, már rég elúszott többség, akik egyedül üdvözítőnek csak a kirekesztést, a mások megbélyegzését, a gyűlölködést hiszik.

Fáradtan értünk haza.

Másnap délután hazaköltöztettük az étkezőgarnitúra utolsó két székét eredeti helyére, a pesti nagyasztal köré.

Ma, pénteken túlestem a kardiológia terheléspróbáján. csupa pozitív hírek, kivéve, hogy abba akarják hagyatni velem a dohányzást. LL

Meg fogom próbálni!

Jó veled.

Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse utadat, Kedves!

2012.04.27.

Balog Gábor

-csataloo-

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 35.

A jóban a jelentésekből kevesebb van, az arra szánt idő fordítható élesben egymásra is.

Lehet, magyarázkodás csupán a fenti bölcselet, palástolja a természetes lustaságot kicsit, mert munka az írás is, bármi fontosat, esetleg szépet is vet papírra az ember. Lehet védekezés, hogy látod, elmondtam mindent, minek tenném ki nyilvánosan mindenki elé, hisz sok benne a személyes elem. Mégis, ha végiggondolom, a legegyszerűbb, leginkább természetes magyarázat az első, az elsőként megfogalmazott.

Jó veled és ez elkényelmesít.

Jobban fogok rá figyelni és nem hagyom! Amit leírok, az nem csupán szavak. Apró magántörténelem az Úr 2012. esztendejéből, korkép és kórkép egy beteg világról, s benne vergődéseinkről, örömeinkről. Tudatosan írok a semmiségekről épp úgy, mint a nagyobb fajsúlyú gondolatokról, eseményekről, igyekszem visszaadni a hangulatát az évnek, s benne szürke, napra-nap hétköz- és ünnepnapoknak.

Kezdesz kikerekedni. A Húsvét utáni arcüreggyulladást Erzsi gyógyszerkúrája elfújta, mint a szél, fájdalomra nem panaszkodsz, kivirultál. Az étvágyad is megjött, vidáman eszegeted kedves összevisszaságban az édeset, sósat váltogatva. Újra átvetted az uralmat a konyha fölött, és teljhatalommal irtasz ki nem odaillő zöldséget levesemből. Én boldogan játszom a konyhai mindenes kisegítő szerepét, mosogatok, krumplit hámozok igény szerint.

Az asztalon friss gyümölcs, nem csak fogyókúrás narancs, és újraéledtek a télelő szabályai a korlátozott dohányzásról is. Könnyebb viselni őket, hisz tavasz van, már nem kerget a hideg oly erővel vissza a házba, mint télen. Engedékenyebb is vagy ezen a téren, kevesebbet panaszkodsz a füstre, s tán pont ez az, ami kényszerít, hogy jobban figyeljek magamra.

Amúgy is érik, erősen érik a gondolat, hogy abbahagyom a negyvenéves szenvedély kiélését, a maradék időre leteszem a staubot. Reggelente azzal ébredek, hogy ma, igen ma kezdem, aztán, a kávé után, vagy van erőm bírni fél órát a cigi nélkül, vagy nincs. Többnyire nincs, da a jelek mindenesetre biztatók. Nagy eredmény lenne a leszokás, tudom. Nem beszélve anyagi hasznáról, ami szintén nem elhanyagolható.  A napi két doboz ára fordítható értelmesebbre, pótolhat hiányokat máshol és annyi tudott haszna lenne az akciónak, hogy sorolni fölösleges.

Nyugi, Livim, megéled, megéljük a füstmentes időt is! Csak ki kell várni, mint annyi minden egyebet.

Nézem az elkeseredettségedet munka-keresés ügyekben. A bizonytalan, a mindenki számára látszólag egyformán nyitott utak, az álláskereső-kínáló oldalak értéktelenségét, a haszonnal, sikerrel sehol nem kecsegtető jelentkezés-kérések álságos semmitmondását, a hazugságok, hitegetések tömkelegét mindenütt.

Tudjuk, rájöttünk rég, hogy a gombamód elszaporodott oldalak nem érdekeltek a valós munkahelyigény megjelenítésében, vagy, ha mégis, az csak másodlagos. Céljuk az adathalászat és az oldalaikon megjelenített reklámokból származó bevételek maximalizálása, nem a deklarált alaptevékenység folytatása. Mit érdekel pár nyikhajt, hogy X munkavállalót keres, hogy Y jelentkezne rá és megfelelne! Személytelen sablonokból dolgozó típusszöveggel toboroznak egy-egy helyre ezres létszámmal jelentkezőt, s válogatás nélkül osztják utána a brómot a szerencsétleneknek, az állást betöltötték, nem felelt meg, próbálkozzon újra.

Külön nevetség tárgya a kötelező pályázat alapján betöltendő, szakmai hozzáértést, alap-, vagy magasabb képzést igénylő helyek sok hirdetése.  A kiíró, törvényi kötelezettség szerint meghirdeti a helyet, nagy jól leadminisztrálja a pályázat meghirdetését, lefolytatását, apparátust működtet elbeszélgetésekre, de a kiírás pillanatában már adott, hogy a nyertes a helyi főnök, vagy felettese rokona, ismerőse. Még tisztességesebbnek is tartja az ember azokat a cégeket, ahol a pályázónak, mind neked is nemegyszer, ezt be is vallják stikában.

Vegyük a gyakorlati, a pénzes oldalát a dolognak! Az elmúlt két hétben szerényen számítva négyszáz helyre küldtél jelentkezést. Ebből úgy nyolcvan a szakmabéli, a többi szerteágazóan más és más, de munka az is. Nyolc esetben kértek a jelentkezéshez eredeti, friss erkölcsi bizonyítványt. Ez, darabonként háromezer egyszázért beszerezhető, plusz postaköltség. Öt helyre beszereztük, elküldtük. Tudjuk, hogy szinte biztosan fölösleges, és költség, zsebbevágó, de el kellett küldeni, hiszen, ha nem tesszük, eleve kizárunk téged a lehetséges meghallgatásról. Ha ezen a vonalon maradunk, úgy havi átlagban tíz ilyen papírt kér a sok álláshirdető, s ez úgy harmincötezer forint attól, akinek teljes bevétele az államtól ma még kegyként odalökött huszonkétezer forint álláskeresési támogatás!

Te munkáért kilincselsz, s közben a sorsod jobbítására választott honrablók a parlamentben arról polemizálnak, hoznak törvényt, hogy a havi hétszázötvenezres alapjuttatás kevés a megélhetésükhöz. Gondolj bele! Neked és a hozzád hasonló cipőben toporgó nyolcszázezernek havi húsz legyen elég, nekik, ennek harminchétszerese kevés. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nekik ingyenes minden utazás, te bérletet fizetsz. Ők családtagjaikat teszik be parlamenti juttatásként kijáró titkári, adminisztrátori állásba, költséget számolnak fel és el, te meg társaiddal az ujjad szophatod száraz kenyér helyett.

Szép, igazságos világ!

Azt mondja Lengyel Laci, a közgazdász-politológus, a magyar társadalom kádárista. Lehet csodálkozni az igazán? Már felnőtt az első olyan generáció, amelyik semmit nem élt meg abban a régi rendszerben. Nincsenek kötődéseik, csak szájhagyományból tudhatják, hogy banánt nem lehetett kapni, csak évente egyszer, azt is korlátozott mennyiségben, és az is csak mesének tűnhet, hogy a külső Váci úton minden második kapu működő gyár kapuja volt, rajta a bejáratnál nagy tábla: Felveszünk….. és hosszú felsorolása annak, kit, kiket.

Viccet gyárt a kor a múlt tyúklopásaiból és nem akarja észrevenni, hogy a ma futószalagon lop, gépesítve, s a tolvajok számára nem büntetés, de békés öregkor van megírva. Lásd, Sittpali, a volt köztársasági elnök.

Ne keseredj el, Kedves, lesz jobb is! Ez a kivárás, a túlélés időszaka. A mindig rosszabb lesz szlogen hamis, a lejtmenetek után törvényszerű egy felemelkedés. Persze, nem ezekkel az országrabló bitangokkal. Jönnek helyettük mások, s higgyük együtt sokakkal, hogy tisztességesebbek.

Nem szabad, hogy eluralkodjon rajtad a kiábrándultság! Őrizd meg a képességet, hogy lehet és tudsz mosollyal ébredni, hogy képes vagy elejteni pár jó szót mindenkinek, hogy leállsz és elbeszélgetsz a hajléktalannal, a kirekesztettel és találsz értékeset az ő mondataiban is.

Köszönjük együtt fáradozásait azoknak, akik kevesen, de próbálkoznak veled keresni helyet ismeretségi körben és túl azon. Köszönjük őszinteségét annak, aki nyíltan megmondja, az eset reménytelen, és köszönjük annak is, aki ebben a reménytelenségben is megfutja köreit, próbálkozik érted. Köszönjük ígéretét annak, aki ígér és vissza nem jelez, mert tudjuk, próbálkozott ő is, és csak azt szégyelli, nem talált semmi elfogadhatót. Ne szégyellje, megértjük őt is. A barátság, a szándék többet ér, és elveszíteni őt sem akarjuk!

Ne csodálkozz apád értetlenségén, kifakadásain, hogy ez így nem lehet, hogy te csinálod rosszul, mert téved. Te teszed a dolgod, mindent megteszel az előbbrejutásért, és nem te, nem a képességeid, nem a tudásod hiányos, vagy kevés. a kor lök parkolópályára önhibádon kívül.

Ma orvoshoz megyünk parancsra. orvosi igazolások tömkelegét kéri az álláshirdető. Pénzes kérés ez is, hisz betegség hiányában a háziorvos beutalót nem adhat. Labor, tüdőszűrés, és fizess nincstelen!

Mondottam: Szép világ!!!!

Áldja istenem minden lépésed kedves, könnyítse utad!

2012.04.18.

Gábor

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 34.

Mennyi élmény és mind veled, kedves, az ünnepen!

Piacolás nagyszombaton, elveszve tömegben, kéz-kézben kajtatva sonka után. Válogatás zöldségespultokon, banális beszélgetések, és mindnek-mindnek üzenete van, amit megfejtünk, ha akarjuk, vagy hagyjuk pihenni, hogy értelmet kapjon majd máskor.

Megéltem pár évet, de ilyent, hogy Húsvét előtt a piacon öt hentesnél se legyen sonka, ilyent még nem láttam. Az aljafajta, a félig megfőzött, kétnapos ál-érlelésű is eltűnt, tisztességes, felfüstölt, rendesen pácban tartott meg sehol. Csoda, hogy végül mégis találtunk, igaz csak tarját, de legalább olyant, aminek az íze talán hasonlít ahhoz, ami az ünnepre kell. Az ára legalábbis ezzel kecsegtetett. JJ

Ebéd és pihenés ebéd után, tojásfestés sok nevetéssel.

Én minden évben reménykedek, hogy sikerül végre-végre tisztességesen befesteni azokat a fránya tojásokat. Sosem tévesztem el az utasítást, mindig pontosan a szerint járok el, s mégsem sikerül soha rendes, ép piros tojással kirukkolnom! Most se volt másképp. A festék vastagon megült a jól megtisztított tojásokon, hogy száradáskor foltokban lejöjjön, a kék túl mélyre kékült, a sárgából fidesznarancs lett, dobtam is kifelé azonnal, a kombinált szín, a megcélzott zöld, a kéket, s a sárgát összeöntve barnát adott. Mindegy, ilyen szín még úgysem volt a kosárban!

A készeket előírás szerint vontam be zsírral, hogy fényük legyen, de amikor nekiálltál fényképezni a kész kosárkát, bevallom, büszke a munkámra nem lehettem.

Az egyetlen vigasztaló tojás ügyben az volt, hogy tudtam, mint mindig, én bizony nem törődöm azzal, hogy a festék a repedések mentén beszivárog, s megfesti a fehérje főtt szélét, én bizony megeszem őket a sonkához rendesen!

Szép volt az esténk is, szép, hosszú és szerelmes. Ajándék vagy te Livi, egy életre szóló ajándék. Tőled, veled szebb a feltámadás.

A vasárnapom egy új ajándék, a templom ajándéka volt. Negyvenegy éve nem voltam húsvéti, feltámadási misén.  Hetvenegyben, valami Olga nevű lány cipelt el a Rizsszij pályaudvar mellett működű pravoszláv templomba, éjféli misére. Este tízkor már ott álltunk a hatalmas tömegben, furakodtunk befelé, közelebb a zárt oltár festett fatábláihoz. Gyújtogattuk a kisujjnyi vékony gyertyákat, állítgattuk őket homokba. Akkoriban csak pár, tudtommal négy-öt templom volt az egész megapoliszban, a többi nem működött, bezárták, átalakították. A hatalom kijelentette, hogy nincs rá igény. Én láttam, hogy volt. Láttam az anyókákat a fagyközeli éjszakában kendőben, a fiatalokat, fénylő arccal, felszerelkezve festett tojással a reggeli tojáspárbajokra, láttam az áhítatot és a kíváncsiságot szemekben. Láttam az éjfél percében megnyíló oltárablakokat, hallottam a csodás ünnepi zsoltárokat, a többszólamú hálaéneket. Hrisztosz voszkresz! Voísztyenno voszkrész! Krisztus feltámadt! Valóban feltámadott!

Ezzel a képpel indultam veled, kedvesem, a csendesszavú csoda, Iványi Gábor és a Megbékélés Háza templomába. Jó, hogy vihettelek magammal, tudom, igaz lelket viszek, igaz emberek közé. Olyan furcsa, hogy tudom, ha tehetem - és miért ne tehetném -, innen már nem kopok ki, itt megtaláltam a békém, a hitem is lehet olyan, ami nem hivalkodó és belső ügyem marad, s aki akarja látja, aki nem, nem.

Tudtam, hogy részese akarok lenni annyi év után az áldozásnak, az Úrvacsorának délelőtt, és tudtam, itt nem elutasítást, de hívást, befogadást kapok. Nem vár tőlem senki el hangzatos, melldöngető gyónásokat, fülbe sem kell súgnom biztos-volt bűneim, elég, ha belül akarok tisztább lenni magam, s asztalhoz szólítanak, be a körbe. Jobbomon Te, balomon egy akadémikus, s a kör közepében Gábor az ünnep szép, egyszerű lelkészi talárjában. Kézben a kenyér, a pászkadarabka, amiből jut mindenkinek. Neked, nekem. A kehelyben az átváltozott bor, hogy akár csak benedvesítsd vele az ajkad, és valami nagy titoknak legyél részese.

Részese úgy a feltámadásnak, hogy közben imád szeretteidért, és az eljövőkért, Csilla lánykáiért is sokak imájával együtt szálljanak felfelé és meghallgatásra találjanak.

Messziről járunk ide meghallgatni az igét, s a hozzáfűzött gondolatokat. Messziről, mert hív az elkötelezett hang, a sugárzó szeretet, a megértő ember ölelése. Te másodszor voltál itt velem, s hiszem, téged is megfogott a szépség, a hithez közelség.

Még mise előtt körbejártad a templomot most is, mint először. Azonnal le is ragadtál a kerámiadísz, az ünnepre készült kerámiadísz előtt. Dicsérted hangosan szépségét, a hangulatot, amit átad, s nem tudtad, az alkotónak, az alkotó kerámiaművész-orvosnak dicséred szembe az alkotását. Megérintette, ahogy mindenkit megérint, ha „látsz”, ha a szépségről beszélsz. Jó, szerintem hosszan tartó új ismeretség, barátság alapját raktad le önkéntelen.

A hidegben elfelejtettük megnézni, mennyit nőtt a kiscsikó egy hét alatt! JJ

Otthon nekieshettünk a sonkának, hagymával, tormával, erős paprikával, persze tojással, neked nem festett változatban. Belakhatott Marci is, épp ébredőn, és megint megkoronáztad az ünnepet. Hogy senkinek ne legyen hiányérzete, az én Livim előkapart a hűtőből csendben egy fél kiló túrót, és míg nem figyeltem, olyan túróspitét varázsolt az asztalra, hogy büszke lenne rá bárki! A szoba, a konyha megtelt vaníliaillattal, a tűzhely melegével, a szeretettel.

Az este megint csak a miénk volt, a kettőnké. Ünnep, mindennapos ünnep a veled-élet. Szeretem látni az örömöt a szemedben, és láthatom. Ez fontos. Neked is, nekem is. Ez így természetes.

Jó mélyen aludtunk, akadt fáradtság mindkettőnkben a vasárnap éjjelén. A hétfő a locsolásé. Márkás a kölni, nagy durr, de tudom, téged csak a tény, a locsolás, meg a szokvány kis versike érdekelt, s az, hogy fuss utána hajat mosni! JJ

Nagy reggeli, nagy húsvéti beszélgetések és munka a gépnél. Ki-ki a maga dolgaiban elmerülve. Te bütykölöd az új elképzelést, raksz egymás mellé paneleket, hogy elkészüljön a váz, én a régi soraim csiszolgatom, ha hagyják. Jó együtt dolgozni, egymás mellett és nem zavar – felüdít, ha csacsogsz. A gondolatra, ha kérdésként megfogalmazott, miért raknék zablát, egy hagyjál, én is dolgozommal? Nem több, nem fontosabb, amit te kérdezel emberi, asszonyi szóval, mint bármely papírra kéretődő gondolat, ha benned megfogalmazott a kérdés és nekem szól személyesen? JJ

Hirtelen jött ötlet volt a délután kis kirándulása. Tudtam, sosem jártál még arra, irány a körszálló, a fogaskerekű. A parkolás ugyan fizetős, de őrzött, megkezdett óránként kétszázhatvanért talán megéri. Én kiélhettem, hogy magyarázhatom a vasút fizikáját, ami láthatón nem érdekelt, te figyelhetted a felfelé utat. Hová megyünk? Hová megyünk?- jött a kérdés, mint a kék vizilovas viccben. Ide, mondtam mikor felértünk a Széchenyi-hegyre.

Az Úttörővasút! A kilenszáznegyvennyolcban épített, a zötyögős, hogy a mozdony majd leesik a sínről, a turistaélmény. A nosztalgia-változatot sikerült kifognunk – dupla élmény! Gőzős, kis libakergető vontatta retró kocsik, kettő, kályhával, fapadosan. A sínek mellett az éledő erdő fehér és bordó odvas keltikéi, pázsitban, tömegben. A kopasz égerek, tölgyek között a vadcseresznye fehér foltjai, s az avar alól nyílként feltörő sok gyöngyviráglevél.

A megváltoztatott állomásnevek, a beugró régi fotó fejembe – Kádár krampácsol félmeztelen, vagy trikóban – már nem emlékszem pontosan. A z apró kis pénztárosgyerek pecsételése, a fel le mozgatott, inditásjelző palacsintasütő és a füst, a füstszag, a gyermekkorom utazásai nagy fekete mozdonyokkal Pécsről Pestre.

Most te voltál velem, kedvesem és jó volt ez így.

Szeretlek.

Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse útjaid!

2012.04.09.

Gábor

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 33.

Nagypéntek.

Későn ébredtem, fél hatkor. Marci kocsija épp indult a ház elől. Már az este éreztem, elfáradtunk a héten, a szokásosnál nehezebb lesz az ébredés, és be is jött, az érzés nem csalt.

Ritka az ilyen alkalom. Ilyenkor kicsit mindig szégyellem magam, hogy a gyerek megelőzött, mert változatlanul belső feladatnak érzem, hogy előbb keljek nála, s ha elalszik a telefonébresztés után, én legyek, aki figyelmezteti, elkésel a munkából kis barátom. Annyi mentségem azért volt, hogy késő este, amikor az angolos dinner helyett sajtos és kolbászos szendvicset kért, míg vacsorázott, elkészítettem a reggeli csomagját.

Ezzel le is késtem a Livifürdetést – komoly veszteség! – de utána még beszélgettünk az ágyban mindenről, új szokás szerint.

Livit fél nyolckor ébresztettem, tízre volt jelenésünk Monostoron a fogászaton. Mosollyal ébredt, óvatos mosollyal. Az óvatosság okára csak idővel jöttem rá, félt a kedves, mint minden ember, ha fogorvoshoz készül. Visszatérő téma volt, vajon kaphat-e fájdalomcsillapító injekciót, nem lesz-e mellékhatása allergiás jelenségeire. Nyugtattam, mondom ne félj, kérdezz! És ráérsz kérdezni ott és attól, aki szakember.

A készülődés is hosszabb volt a szokásosnál, így épp a megjelölt időre, tízre értünk a rendelőbe.

Az úton volt idő megcsodálni a tavaszt, ami a Duna mellé mindig kicsit később érkezik – a víz hideg, a part menti sávot hűti, kicsit visszafogja a zöldek, virágok ébredését. Tahiban mosták a hidat, Monostor bejáratánál kinyílt a nárciszmező.

A rendelő nem nyílt ki. JJ

Éva nagypénteket tart, úgy döntött, húshoz nem nyúl. Tudom, ha meg lett volna a telefonszámom, értesített volna, de elfelejtettem bediktálni neki. Így aztán a kezelés elmaradt, én a szükségesnél kevesebb foggal várom a feltámadást, Livi pedig fellélegezhetett. Ki is virult azonnal, mint a rózsa!

Bementünk a faluközpontba. Mennyi kedves ismerős! Mindenki mosolyog, tavasz a szemekben, tavasz a piac betonasztalain. Virág, nárciszok, tulipánok, árvácska palántában, minden, ami az ünnepi asztal, vagy a kert szépítéséhez elkel.

Livi megkapta a neki kijáró három kis csokrot. Hagyomány!

Ittam egy kávét. A szigeten a legjobb kávét a monostori péknél ihatod. Ízes, illatos, erős. Ha kész, kiülsz vele a pékség elé, figyeled a forgalmat  a zöldségesnél, a hentesnél, hisz minden egy helyen, s a nép, a három közül az egyikbe csak betér.

Rengeteg ismerős.

Jóka, akit nem oly rég még csak babakocsiban láthattál, ma büszkén, saját lábon érkezik anyja mellett, anyja előtt a régi kocsiban a kishúga.

Éva, nagy, teli szatyorral, és elmeséli, hogy Lali a férje fenyőt vágott ki, s öt méterről esett két lábra, a földre, s most, fél év után, megtömve vasakkal,  bár mankóval, de újra járni kezdett.

Misi, aki az új közterület-felügyelőre – új státus, régi ember – panaszkodik, hogy büntet.

Történetek, emberek. Minden érdekes. 

A hogy vagytok kérdés nem sablonos, választ is várnak rá, a kösz jól nem elég.

Hazamentünk. Livi a telket leltározta fényképezőgéppel. Tavaly kiültetett jácinthagymák hoztak nem elfajult, szép nagy virágot fehérben, rózsaszínben, nárcisz pompázik csuprosan, megmaradt és virágot is hozott a tavaly kitelepített püspöklila ibolyám, nyílik a kankalin, a vad és a nemesített, bimbókezdeményben az orgonák. Pár tulipán is idetévedt a kertbe, ki tudja honnan, nem mondta. Befogadjuk!

Kicsit feltakarítottam a tűavart a fenyő alól. Semmi nagy rendcsinálás, csak úgy, a tisztesség kedvéért. Livi a teraszt rakta rendbe, utána felnyergelte a kutyát és kötelező kocsmasétára mentünk Erzsikéhez. Mosolyok itt is, virágültetés. Erzsi mindig adott arra, hogy a halsütő előtt virág legyen. Árvácskával nyitott minden évben, s májusban cserélte muskátlira. Híresen szép muskátlira.

Rendelnünk nem kellett, jó kocsmáros hamar megjegyzi a vendéget és szokását. Zoli hozta a meggyalmát, két üveggel. Az üveg kupakja féli megbontva, innen bonthatjátok ti, akkor nem tépitek le a fogantyút! JJ

Le ugyan nem téptük, de Livusnak sikerült azért megvágni kicsit az ujját. Zoli eltűnt, s megjelent sebtapasszal. Ujj beragasztva. A kupakok belsején két felirat. Nekem: „Higgy magadban!” Livinek: „Teljesen megelégedett!” ez a gyártó valahonnan ismer minket! JJ

Hazafelé Pestre, megálltunk a falu bejáratánál pár fotóra. Tavaly lekéstük a nárciszvirágzást, bepótoltuk idén. kilencvenhat kép egy röpke útról. Köztük hat-hét kettőnkről. Be kell valljam, az összes kép közül a legjobban azok sikerültek, amiket a fényképezéshez nem szokott mámik készítettek. Bele sem néztek a lencsébe, csak kattintottak, s ott állunk Livivel a képen mosolygósan, tavaszban.

Itthon Livus nekiállt böjtöset főzni. Krumplileves csipetkével. Érdekes, húst, kolbászt nem látott a leves, mégis olyan csodálatos füstölt kolbász illata lett, hogy az ember nyála kicsordul. Be is faltam két tányérral belőle. Livus, a nagy igyekezetben, csipetkeszaggatáskor kicsit meg is forrázta magát, belenyúlt a forró levesbe, de hál isten, nagyobb baj nem lett belőle, időben kikapta, tette hideg folyóvíz alá.

Marci későn érkezett, elbeszélgetett erre-arra. Hozta a havi apanázst, jókor, holnap abból költünk sonkára.

A Húsvétra készülődőn ma ágynemű-csere. Ropogós frisset teszek fel, vasaltat, hadd örüljön a test is. Takarításon ablakmosáson túl vagyunk, holnap, szombaton csak a végső simításokat kell megtenni. tojásfestéket el ne felejtsek venni! Piros tojás nélkül mit ér a Húsvét??!! JJ

Nagyszombat hajnala van. Jöhet a húsevés, jöhet a Jézus. Lesz még pár lótásfutásunk ma, amiről Livi sem tud, így aztán beindulok most.

Marcinak készítek egy marhapörköltet tarhonyával, mert unja már a töltött káposztát, és két fej zöldsalátát is a pörkölthöz. Estére megy dolgozni, mi meg úton leszünk, majd kiírom, mit hol talál. Ha nem teszem, elveszik a hűtő útvesztőiben. J

Kellemes Húsvéti Ünnepeket nektek, Emberek! Legyél jó, Világ!

Livi!

Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse utad!

2012.04.07.

Gábor

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 32.

Andrásnak jelenthetjük, hogy a megbeszélt időben, vasárnap nem voltunk a telefonnál, elmászkáltuk az időt. Sétálni vittük a kutyát ötkor, és csak hat harmincra értünk vissza. Azonnal be is kapcsoltuk a skype-t de már lekéstünk a beszélgetésről.

Most, majd egy hétre rá úgy tűnik, szombaton gépközelben leszünk, ha ránk csörög, kapcsolunk.

Egész héten terveztük napjaink, és ritkán sikerült módosítás nélkül megélni a napot. Valami mindig felborította az elképzelések sorrendjét, beosztását. akadt kellemes és kellemetlen változás. legnagyobb vesztes a bőrkabátom, mert már majd kéz hete dekkol a kocsi hátuljában, bőröshöz sehogy nem jut el. Pedig találtam bőröst, kifejezettem kabátra specializálódott és itt van a kerületben.

Mindegy, idővel azt is megoldjuk!

A wabardos, biztosítási mizéria megoldódott. a morcos kis hölgyet kicseleztük és az állománykezelési igazgatóval, meg egy másik munkatársával, ahogy terveztem öt perc alatt minden kérdés megelégedésre rendeződött. Hiába, a hozzáértés mindig meghozza az eredményt.

A tortán keserű habként azért ott marad, hogy kétszer kellett kibumliznom Csepelre, majd egy tele tank benzinem ráment az ügyre.

Jártuk a várost munkaügyben több helyen is. Az eredmény szokásos, nagyrészt hitegetés. A munkaközvetítő cégek sablonok alapján dolgoznak, lehet, úgy hamarabb jutnak pénzhez, jutalékhoz, de szerintem pont ezzel ártanak legtöbbet a való világnak.

Furcsa és hibás tendencia a régi személyzetis felértékelődése. Az én időmben személyzetisnek a vonalas párttag került, aki semmire nem volt egyébiránt használható. Arra sem, hogy akár a pártapparátusban előbbre lépjen. Írogatta, vezetgette a káderlapokat, és a kutya nem törődött vele. A rendszerváltással, amerikai mintára a sok hülyéből hirtelen humánpolitikai előadó lett, a vezetőjük igazgatói rangot kapott, talán egy-két agymosó tanfolyamot is elvégzett, s onnan fújja az új nótát.

A nótában pedig nincs, elveszett az ember. Nem a józan ész alapján kutatnak kvalitások után, hanem bemagolt sablonok szerint válogatnak. A kérdés-összeállításaik monotóniájában észre sem veszik, ésszel lehetne jobb kérdést feltenni, a szelekciós folyamat lerövidülne és kisebb ráfordítással is teljesebb képet kapnának egy-egy emberről.

Így, a mai módszerrel csak közelítőleg tudják meghatározni az adott munkára választható, ajánlható jelöltet, és mivel rengeteg a hasonló sablonok alapján válogató, munkaerőt kínáló cég, gyakorlatilag csak a saját versenyhelyzetükben pozícionálják magukat szürke középszerré, szerencse kérdése, vagy cégnévre fordított reklámösszeg, piaci ismertség, s nem valami minőségi különbség, minőségi munka eredménye lesz a bevételük is.

A minap egy beszélgetésen motivációs levelet kértek úgy, hogy nem adták meg a lehetséges munka megnevezését.

Trükk? Igen!

Érthető, hogy ha megadja, milyen munkára keres jelöltet, minden pályázó az annak megfelelő hazugságokkal tömi meg beadott papírját. Ha bölcsődei gondozónőre van szükség, akkor csőstül kapja az áradozásokat férfitól-nőtől, hogy világ életükben gyermekgondozók akartak lenni, az álmaik netovábbja. Pedig csak munkát keres kényszerhelyzetben mindegyikük.

Ha nem adja meg a konkrét lehetőséget, mit kaphat válaszul? Mi lesz a motiváció? Vagy a pénz, vagy az elfoglaltság maga.

Hol a csapda a kérdezőre nézve? Hol veszít el használható embert? Ott, hogy a józanul gondolkodó a saját realitásaiból a környezet realitásaiból indul ki, és pl. pénzben alábecsüli magát. Az, hogy nem a csillagos eget jelöli meg plafonként, hanem akár a minimálbért, a kérdező sablonjai szerint értéktelenné minősíti, s máris átesett, kihullt a rostán. Így veszít a kérdező és vesztenek mindketten!

Na, erről ennyit. Megérne többet is, de azt másképp írnám, tanulmány lenne belőle, vagy kisdoktori, ahhoz meg meg kell még élnem a hetven évet, hogy belekezdjek! JJ

Régen jártam a Váci úton. Meglepetés volt látni a Volga szálló romjait. A nyolcvanas évek vége felé sok tárgyalást folytattam arra. Az idő múlik. Értékes telek lesz, csak építenek rá valami szépet, környezetbeillőt.

Nagy sétákat teszünk naponta. A séta kedvezményezettje látszólag a kutya, aki boldogan bóklászik mellettünk, de igazi haszonélvezői mi vagyunk, magunk. Komolyan mondom, húsz éve lakom a környéken, de egy sor olyan utcát jártam be veled, Líviám, amerre nem jártam még sosem. Kiestek a szórásból, az útjaimból. Értelme nem volt, hogy bejárjam őket. Most van. Most veled kéz-kézben látom a típustervek szerint épített egyformaságok lakók formálta különbségeit a jó és rosszízlés toldalékokban, festékben, kertrendezésben ablakbatett megnyilvánulásait, veled beszélem meg az időket tegnapban, holnapban, mában.

Kinyílott a ház előtt a csányi kökény.

Úgy tizenöt éve hoztam, az út szélén ástam ki télen, és télen ültettem be félfagyos földbe itt. Csoda, hogy megmaradt.

Érdekes gyökere van a kökénynek. a sarj szárszerű része majd húsz centire megy le a földbe, vastagon, gyökérelágazások nélkül, s csupán a végén látható, pár bojtszerű vékony, és rajtuk hajszálgyökér. Hogy tud ez megmaradni? - gondoltam anno, és a növény a követő tavaszban megmutatta. ma szép bokor. Virágban fehérruhás, este és éjszaka világít. őszre kék szép bogyót hogy összehúzza a cserfes asszony száját, pedig nem csak savanyú, de édes is. szedtem neked róla pár szálat, és vízbe teszem. feldíszítjük tojásfának Húsvétra!

Holnap fogorvos – Horány. már most bennem az egészséges fosás, pedig a szeánsz fájdalommentesnek ígérkezik. megszokás.

A sonkát be kell még szerezni, de rendeset, mert az, amit főtten árulnak nagyban, kötözve, az minden, csak nem húsvéti sonka. Gyorspácolású tucatáru. Az árakban is ott a különbség. A gyorspácos kitudjamit adják 860-ért kilóját, a rendes, a valódi nyers füstölt sonka kilója kétezer. S, ha megveszed, főzheted saját költségen otthon. Igaz, még így is megéri!

Legszebb a parasztsonka, úgy, ahogy van, egészben, hogy gond legyen azzal is, miben főződ meg!

Gyerekkoromban csak a húsos részét ettem meg, de ahogy múlt az idő, ráéreztem a zsíros rész ízére is. Csodálatos négy-öt vastag szelet sonka, tojással, tormával, mustárral, szárított csípős és friss, erős hegyespaprikával! Már most spórolok rá!

Azelőtt évekig csináltam, hogy megvettem a nagyhét elején a sonkát és nagypénteken a legszigorúbb húshagyó napon próbaképp megfőztem, jó lesz-e? Mindig kiderült, hogy jó lesz, el is fogyott szombaton rendesen, futhattam beszerezni a második adagot.

Ma már kivárom legalább a szombatot. JJ

Jó volt veled elaludni tegnap is Livi. Jó volt a reggel, hogy mosolygósan jöttél le megölelni. Szeretem, amikor mosolygósan ébredsz. olyankor a szokottnál is szebb vagy, a Nap is szebben süt érted.

Ha összejön, este bemegyünk a városba. megnézzük a lökött Jónástomit, mit alakít versben. Nem rossz gyerek és a versei között vers is akad, rendesen. Kevesen mondhatják ezt el magukról. A közönségére is kíváncsi vagyok. Gondolom, te is.

Köszönöm a Húsvét-váró Livi-pogácsát! Csodálatos volt az íze, csak egy a baj vele! Ilyesmivel az asztalon nehéz lesz tartani a fogyókúrát! Túl nagy a csábítása! JJ

Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse útjaid! Nekem meg oly jó segíteni neki!

2012.04.05.

Gábor

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 31.

Imádok neked jelenteni Líviám, főleg így, hogy mellettem vagy, azonnal beleszólhatsz, ha elütök betűt, melléfogalmazok mondatot, vagy elhallgatom a jelenteni való fontos eseményeket!

Hadd jelentsem elsőként neked, hogy minden állandó, mozgásában és változásaiban, és igen, ugyanúgy szeretlek, mint 2009. július 17 óta mindig, ugyanúgy, mint az első, az egyes számú jelentés születése óta. Ugyanúgy, mint a hazaérkezésed első perce óta, immáron több mint kilencezer perce.

Változatlanul. Az állandóság is lehet erény. Adhat és ad is biztonságot, kiszámíthatóságot, a szerelem pedig védőburok, elrettenti a bajt, bánatot.

Így, együtt, nincsenek meghasonlásaink, csak hasonlóságaink, így együtt, csapdákból együtt keresve kiutakat, téged is, engem is belső fény vezérel, s a közös, kéz-kézben megtett léptek alatt éteri zene a hangod, a beszélgetés.

Nekünk nyílnak a sokszín gyümölcsfák, értünk bont és veszít szirmokat a magnóliafa fehérben, a port is értünk fújja a szél. Értünk szárad ágynemű a kertben, értünk váltják kékből püspöklilába színük sokéves ritkaságaim, az ibolyák, nő virágládában az összes nyolc citromfa hajtás, a te kezed ültetése, és az én vetésem is, a paprikamag.

Együtt navigálhatunk az álláshirdetések útvesztőiben, szűrhetjük ki a csalót, a védtelent kijátszót, mert helyettünk törvény nem teszi, örülhetünk mások örömeinek, oszthatjuk akár idegenek bánatát. Élhetjük két lélek beleborzongását az összetartozás szépségeibe, és a simogatás is helyben adott, azonnali dopping bőrnek és kezeknek. Testközelben.

Félre a lírát, beszéljek prózaibb dolgokról!

A kötelező napi bosszúságból mindig kijut. Pár napja csak, hogy a Wabardnál jártunk együtt veled, s próbáltuk rendbetenni a gépkocsi-biztosításom. Bejelentettünk levelezési cím változást is, hogy gyorsabban kerüljenek kézbe az üzenetek. Fél-eredménye lett a dolognak, az első értesítés valóban megérkezett! Számla, jogtalan, nyilvánvaló nemtörődömség, vagy szándékos csalás kiállította számla. Én a kisember, újra ülhetek autóba, bizonygathatom az igazam, futhatok a másra betervezett pénzem után.

A cég, tavaly decemberben megadta kalkulációját, s egy bizonyos összegben, M01 bónusz-kategóriára éves biztosítási összeget kalkulált.  

Szintén, még tavaly decemberében megküldte kötvényét kísérőlevéllel, miben közölte, az általam megadott adatokat a korábbi biztosító nem igazolta vissza, ezért ők, a megadott bónusz kategóriát saját hatáskörben M04-re változtatják. Ennek megfelelően közölték az újrakalkulált éves biztosítási összeget. levelükhöz az összeg egy negyedére szóló követelésük is csatolták sárga csekken.

Bevallom, a reklamáció lehetőségét megadó mondatuk a kísérőlevélben figyelmem elkerülte, s így a kért-kívánt összeget az új, számomra kedvezőtlenebb malus kategória szerint fizettem, megőrizve természetesen ahogy kell, a csekk feladói igazoló szelvényét.

Ezek után kaptuk a kötvényem törlésére vonatkozó értesítést, díjnemfizetési indokkal jelölten. Az általuk biztosításmentesnek ítélt időre pótigénnyel, büntető pótigénnyel kívántak fellépni velem szemben és újabb fizetési igényre küldték el csekkjüket.

Mint afféle beszari kisember, mielőtt reklamáltam, az igényre érkezett újabb követelést kiegyenlítettem (én hülye), s csak ezután mentem veled kedvesem, a céghez a dolgokat rendbetenni.

Emlékszel, leírtam korábban, az ügyfélszolgálatuk képzetlen, barátságtalan kis szőke kioktatója jól megfuttatott. Közölten a bónusz besorolással van a baj, fél tank benzinemmel igazolásokat szereztetett be, amiket meg is kapott. A díj nemfizetésről szó sem esett. Mikor a helyszínen akartam rendezni minden pénzügyet, közölte, majd jön a számla, helyes összegre postán.

Jött. A malus kategória újabb negyedéves teljes összegére M04 szerint, figyelmen kívül hagyva tényt, hogy egyrészt M01 kategóriába tartozom, tehát az éves összeg jelentősen kevesebb, mint a korábban kalkulált, s figyelmen kívül hagyva azt is, hogy kétszeri befizetésemmel messze többletben vagyok!

Küldtem tegnap e-mailt a cég vezérigazgató asszonyának, s az egyik, az állománykezelő igazgatónak személyes találkozót kérve mára, s bizony, ha felébredsz, piac és egyéb túrák után újra megyünk Csepelre!

Még alhatsz!

Fél nyolckor ébresztelek, kilencre leszünk a piacon. a zöldség gyümölcs készletet már húsvéti készülődés igénye szerint fogjuk válogatni, és be kell ugranunk a bőröshöz is a kabátjavítás ügyemben. A visszaúton csak elpakoljuk itthon a beszerzetteket, s utána indulunk – remélem nem háborúzni.

Beleolvastam készülő könyvedbe. A választott cím, a Netszexcsalók jónak tűnik, de gondolkodhatunk változatokon tovább. Az első két fejezet nagyon ütős! Jók, nagyon jók a jellemrajzok, és érdekes a történet maga. Siker lesz!

Most megyek, koptatom kicsit a szappant, húzok pofáról borostát, rendet csinálok konyhafronton.

Pihenj még kicsit!

Áldja Isten ma is minden léptedet, tegye könnyűvé utad!

2012.04.03.

Gábor