Imádom, ha ismétlődnek a dolgok.
Így, önmagában az állítás lehet hamis is, hisz a dolgok természetüknél fogva eleve jó, mármint nekem jó, és nekem nem jó dolgokra oszlanak. Természetesen, a nekem jó dolgok ismétlődését imádom, a többire spongya.
Mise után vagyunk. Ha gyermekkorom idézném, azt mondanám lelkifröccs. Ha mai magamon mélázok az áldás utáni hangulatban, azt mondom, ma is megérte. Ezzel, persze, nem gyermekkorom hitét, liturgiáit akarom lekicsinyelni, sem okom, sem kedvem nincs megtagadni hatvanhárom évem megélt élményeit. Nem is felmagasztalni kívánom a ma felmagasztalhatót. Csupán ténymegállapítok, és lévén egyszerű ember, nekem jó ez így.
Egy nappal vagyunk a konszenzusos, Isten fia-Krisztus születése előtt. A jelző a dátumra vonatkozik, nem a tényre, vagy annak megítélésére.
Kétezer éve folyik vita, mikor volt a születése, megelőzte korát, vagy a feljegyzettektől időben később érkezett, vatikáni, vagy nem Gergely-naptár szerint kell számolnunk születésnapja sok adalékkal tarkított dátumát, csak egyet nem vitat semmi kutatás.
Volt, született, élt és létezett.
Történelmileg egy kemény, nyakas, egyistenhívő népre áldás, ígéret és kín a megjelenése. Egy csendes, mindent legyőző forradalmár születése az elnyomás korában. Élete tanítás, konfliktusok, ingázás rosszul meghúzott, girbe-gurba mezsgyék között, a szeretetet tanítva.
Isten Fia. Vagy ember csupán?
A röghöz kötött helybélinek, ott, mások írása szerint, akkor csak kevesen adtak útmutatást.
Gyermek Betlehemben, vagy majdnem-ott-jóslatok, pár tagja az ottani „aljanépnek”, fogadóbizottságnak, tán barmok között. Az idő múlása cifrázta eljövetelét, három királyok, meg az üstökös, ki látja, leborul, a többség meg nem is tud semmiről. A leírások mind igyekeztek passzolni korai jövendölésekhez, s mind, egytől egyig utólag készültek. Keresztrefeszítése után.
Kódolt üzenet a születése, az élete, a tanításai Szíria egyik tartományában, a Heródes uralta törpekirályságban, a megyényire zsugorodott, megmaradt Izraelben. Kicsiny gyerek, aki elhivatott lesz megosztani egy kicsiny elnyomott nép egyistenhitét, tudását elnyomókkal és barbárnak mondott feltörekvőkkel.
Világépítő-világszépítő mondandója van! Egyek, egyformák vagyunk, s a közös túlélés kulcsa is minálunk! A fény, a szeresd embertársadat, mint tennenmagadat.
Történetét kisajátították magukat felkent utódoknak mondók, jó s kevésbé jószándékúak. Történetét hiszik az elhivatottak. Sőt, olyanok is, akik besorolását, istenségét kétkedve fogadják, vagy tagadják.
Isten-király született Betlehemben.
A tarts össze, kapaszkodj jóakaratú társaidba-eszme Istene.
Eltelt azóta kétezer év.
Ki tud jobbat, tisztességesebbet annál, amit születése és rövid élete alatt tanított????
Látod, Livi, mennyi a kétely és az elfogadás, akár pár mondatban is?
Látod, érted, mire kötelezi a Karácsonyt elfogadókat a téli sötétség, s benne az új fény?
Ugye, mi tudjuk félretenni hideg rációt? Ugye, mi élünk a ránk testált szabad akarattal és hiszünk, töretlenül hiszünk egy tőlünk, emberségünktől, szándékainktól és tetteiktől függő, eljövendő jobb, élhetőbb világban?
Legyen könnyű az utad, az én Istenem vigyázza minden léptedet!
Boldog Karácsonyt Neked!
Balog Gábor
-csataloo-
2012.12.24.
