Éljük a mindennapjaink, örömben, szegényesen. Új ruhára ritkán telik. Nekem nem is hiányzik, akad mindenből épp elég a következő harminc évre, ha nem eszi meg őket a moly meg a mosás. Neked, illene időnként valami szépet, divatosat vennem, de tudod, nem mindig futja rá.
Ha csak egy minimálbéres munkára futná ettől a nyomorult kormánytól, hogy verné meg őket pereputtyostul az, aki nem bottal ver, ha csak arra, akkor rendben lennénk ezen a téren is. Így, enélkül, marad a spórolás, ami nagy művészet. Tanulni kell egy életen keresztül, és mikor úgy érzed, már otthon vagy minden rafinériában, kiderül, kezdheted előröl, a változó világ rátett egy lapáttal, új technikát kell kitanulni nekünk is.
Reggelente számba veszem, mire kell összpontosítani, mi az, ami leginkább kell a biztonságos, adósságmentes továbbéléshez.
Első a vízszámla. Harminc köbméternyi lemaradással számolok, egyszeri tétel, utána helyreáll a korábban megszokott terhelés. Ez szimpla kis tizenötezres összeg, földhöz nem verhet, pláne most, hogy a gázterhelés megy lefelé, rendje-módja szerint.
Ha már a gázt említem, nem maradhatunk felkészülés, tartalék nélkül! Most kell elkezdeni a gyűjtést a téli magas számlák kiegyenlítésére. Ahogy tervezem, ha júniustól félreteszünk szeptember végéig egy-egy húszast, az január végéig ellátja majd a kipótlást, úgy, hogy hidegben nem maradunk. Álmodozhatnék, persze, egy átalakításról fatüzelésre, de ahogy számoltam, ahhoz legalább egymillió kellene, az meg nem menne hitel nélkül, s tudod, a mai helyzetben a shakespearei mondás – kölcsönt ne végy, ne adj – erősen befolyásol minden hitel ellen.
Villannyal, tévével, telefonnal jól állunk, ott nincs se gond, se restancia. A mobil net Horányban, lehet, kicsit túlméretezett luxusnak tűnik, pláne ha használati értékét és a szolgáltatás műszaki színvonalát nézem, de spongya rá, most egy darabig ezekkel a feltételekkel fogunk együtt élni. A tévé ott nem hiányzik, az esték sem a te, sem az én koromban nem tévézésre valók, ha jól tudom. JJ
A nagyobb kiadás, nehezen megkerülhető beruházás a horányi fürdőszoba átalakítása. Nyolcvan alatt nem fogjuk megúszni, ha tisztességgel, jó pár évre előre tervezve valósítjuk meg. A csöveket ki kell hozni a falból, a régi vascsövek helyett rézből. Az elágazások, a szelepek, az egyéb szerelvények lesznek negyven körül, a csempe húsz, és a szerelési munkák, remélem csempézéssel együtt a másik negyven.
Zavaró az egészben a csatornaügy. A faluban nagy a hallgatás az előrelépésről, de ki az egészből semmiképp nem maradhatunk. Szerintem eltart még vagy három évig, míg megtörténik az első kapavágás. Ha beindul a verkli, nekünk is lépnünk kell. A mostani vízkivezetés, a ház mögötti derítő csövezése egészen biztosan nem lesz használható. Helyette a frontoldalon lesz a kivezetés az utcára, az pedig két helyen is újra a fürdőszoba szétverését jelentené.
Így, mindent összevetve, lehet adunk egy jó nagy pofont az esztétikumnak és a végleges csatornatervek elkészültéig kivárunk. Csak a provizórikus megoldásokat megvalósítva egy húszasból három évre nett és tiszta minden.
Horány amúgy is, kész a télre is. Fából van elég, a gyújtós is felpolcozva, a ház bármely pillanatban lakható.
Itthon pár csicsás kis polcról álmodom. A könyvek legyenek inkább a hálószobában is, mint a padláson. Jobb érzés nekem. Egy kétajtós kis komódféleség sem ártana a folyosón a világítóablak alá, a teteje télen virágtartónak is felhasználható, ott áttelelnének a hortenziák.
Neked, ruhára a nyáron kell legalább egy ötvenes, segíthetsz kigazdálkodni. Szoktass le erről a kurva cigiről és rögtön harminccal beljebb leszel! Nem könnyű feladat, tudod, te is, de partner leszek a megvalósításban és nem döglök bele! Látod, milyen szép eredményt értünk el eddig is, már így is felére csökkent a fogyasztás, hátha, egy kis erőfeszítéssel, a segítségeddel a maradék is elmarad!
Fő a fejem kicsit Marci új igényétől, a fogyasztós kajáktól, de nem rossz a gyerek ötlete. Lehet reformkonyhát vezetni, és biztos jó is az annak, aki azt szereti, de nem egy pénztárca kímélő változata a napi étkezésnek, az biztos! Arról nem is beszélve, hogy máról holnapra én sem szerethetek bele sem a műzlibe, amit utálok, sem nem mondhatok le valami zöldségkatyvaszért a kedvenc rántotthúsomról, vagy a pörkölt-galucsniról.
Neked, a fiatalnak, a nőnek, tudom, szimpatikus az elképzelés, mert valóban egészséges a módszer, de itt is rád marad a tervezés, mert ebben nincs gyakorlatom. Nem tudom mi készíthető, mi nem, és azt sem, mit is esztek meg utána az elkészített reformszarokból. Gondom mindenesetre addig nem lesz, míg akad valahol egy kis sültzsír, meg friss kenyér zöldhagymával. JJ
Mit szólsz a scsihez, amit főztem neked?
Az igazság az, hogy az elmúlt negyven évben megpróbálkoztam nemegyszer elővarázsolni a diákkor ízeit, köztük az orosz káposztaleves utánozhatatlan savanykás ízét, de sosem jártam sikerrel. Az újításaim rendre tönkretették a kívánt eredményt. Most, végre, sikerült! Minden pont olyan, mint a nagykönyvben megírva, egyedül azt sajnáltam, nem tehettem mellé egy-két szelet fekete kenyeret, mert azzal a legfinomabb! Az ötlet, hogy megcsinálom, hirtelen jött. Amíg te a piac után beszaladtál az Árkádba munka után, addig én kínomban megpróbálkoztam vele, és láss csodát, bejött!
Látod, ez már a második orosz étel, amit megszerettél!
Folytatódik a kínlódás a munkaügyben.
Küldözgeted a jelentkezéseket, nagyritkán eljutsz az interjúig, személyes meghallgatásig, de eredmény sehol.
Elképesztő, ami itt, ebben az országban folyik. Az egész gazdaságot amúgy is sújtó válságot nagy kalappal fejeli meg a vízfejű Fidesz idétlen, csak a csőd felé vezető gazdaságpolitikája, a békeidőben meghirdetett szabadságharc kitalált fantomokkal. A következmény a totális elszigetelődés, a hitelhiány, a recesszió, ami mind a munkahelyteremtés ellen hat. Nem láthatod leírva sehol, de a valóság az, hogy tíz munkaképes korú ember közül ketten tartósan munkanélküliek. Ez pedig húsz százalék, hiába szépít, beszél mellé a statisztika. Szólamokon kívül semmi nincs, ami a munkára nevelne egy új nemzedéket, lökdösik az embert a kivándorlás felé, és még csak azt sem veszik észre, ezzel a maguk sírját is ássák rendesen.
Az egyszer volt magyar ipart szétverte az elmúlt huszonkét év. Mi maradt? Pár nagyüzem, nagyvállalat az energiaszektorban, lásd Paks, MOL, MVM, pár külföldi tulajdonú az autógyártásban, mint a Suzuki, a győri Audi, vagy a most induló Mercedes, egy-egy vegyiüzem, aztán a nagy semmi. Megszűnt az egykor virágzó mezőgép-ipar, megszűnt az élelmiszer-feldolgozóipar, a könnyűipar, a faipar, bőripar. Az építőipar maradványa magánzsebre dolgozik kormánymegrendelésre, a mezőgazdaságról meg jobb nem beszélni. Spekulánsok fejőstehene lett uniós támogatásból, igazi, tejet is adó tehén nélkül.
Hosszú téma, szerteágazó elemzésrendszerrel. Talán megérted, most még nem akarok egy újabb, immáron hatodik szakdolgozatot írni belőle. És nem azért, mert hibásak lennének majdani következtetéseim. JJ
Áldja meg az én istenem minden időd, minden léptedet! Ne félj! Szeretetben majd csak kiböjtöljük a jobb világot!
2012.05.24.
Gábor
Balog Gábor
-csataloo-
2012.05.24.
