Egykor aludtam el, negyed ötkor keltem. Tiszta, mély alvás volt, semmi álom, semmi forgolódás, a kutya erősen értékelte. Marci még ébren volt, pont akkor feküdt le aludni, amikor én keltem. Fürödtem egy nagyot, de a hajmosást, pedig lehetne, kihagytam. Holnap délelőtt jön Andi, lenyírja a nagyra nőtt loboncot.
Életem legjobb fodrásza ez a nő! Sosem tolta el, mindig pont olyan lett, hogy jól éreztem magam a hajbéli veszteségek után. Beszélgetni is jó vele – érdekes ember. Dolgos.
Hajnaltól délig nincs internet a kerületünkben. Valami karbantartást végeznek, a hibabejelentő be is mondja rendesen. Nagy gondot nekem nem jelent, mert ma sem lógok a neten órákat, nincs abszolút, csak relatív függés. Ha elkészült egy-egy vers, azt felrakom a szokott helyekre, benézek egy, esetleg két irodalmi lapra öt-öt percet, annyi elég is belőlük, és szükség esetén megválaszolgatom ritka postáimat, úgy, ahogy sikerül. Hol hosszabban, hol rövidebben.
A társasági oldalon is megnézem, történt-e valami érdekes, de mindenhol, mindenből csak a tömény politika dől, lassan unom már.
Szóval, így net nélkül elővettem a képeket, amiket elküldtél, és úgy fél hétig a készítés dátuma szerint listáztam őket, a meglévő nevet, eseményt is jelölve. Bemásoltam őket a gépemre, hogy az új változatból menthessek lemezt magamnak. Amin ledöbbentem, mennyi, Istenem, mennyi virág vett téged körül Pesten és Horányban is! Alább ne add! Mindig legyen minden vázádban friss virág!
Tegnap írtam, hogy Prüntyőnk videóit nem találtam. Azóta változott a kép. Természetesen meglett és ki is bontható, látható. Köszönöm, hogy elküldted.
Innen már mindre vigyázok én is, minden megmarad az utókornak pont addig, míg élek. Bár, ahogy gondolom, nagyobbik fiam igényt tart rájuk és őrizni fogja ő is, mint családi ereklyét. Látod, ez a tudat lélekben erősít.
Fél hétkor behordtam a kocsimból a téli kerekeket, le a garázsba, a helyükre novemberig. Előkaptam a régi, Rakéta porszívót (az újat csak a házban használom, nagy becsben van, csak épp nevet nem kapott még), és kitakarítottam az autót. Megszűntettem a fenyő szállítás nyomait, eltűnt a kutya-behordta homok. A csomagtartóban is tobzódik a tisztaság, a rend.
Ha márt így megszépült az autó belül, mondom le is mosom kívülről is. Megnyitottam a kerti csapot és bő húsz perc után szürkéből lett egy ébenfekete autóm, a nap csak úgy szikrázik rajta!
A kertben locsoltam épp, amikor hívtál. Bevallom, örültem neki. Valahogy így kell. Ha kérdésed van, tedd fel, ha segítségre van szükséged, szólj. Mindig számíthatsz arra, hogy egyenes kérdésre egyenes választ kapsz, és ha én kérdezek, nem kell kombinálnod, a válaszolhatsz őszintén. Másképp úgysem érdemes.
Örülök a kis beszámolódnak. Ha nem adod alább az elhivatottságot, a következetességet, akkor előbb-utóbb megtalál a szerencse. Csak meglesz az a munkahely! Onnan meg végtelenül egyszerű! Teszed a dolgod rendesen és folyamatosan, az első perctől kezdve keresed a második munkahelyet! Akkor is, ha olyan jól érzed magad az újon, mint anyád hasában! Csak nem kell a munkaadók orrára kötni, hogy keresgélsz.
Örülök, hogy szerelmesnek mondhatod magad ma is. A szerelem az élet egyik legnagyobb csodája. Nem csak elvakít, mint annyiszor mondják, de ad is. Olyan többletet, tartást, látásvilágot, ami könnyebbé teszi gondok, bajok elviselését, amitől harapósabb, üdébb, frissebb lesz körötted a levegő, tisztábbak a vizek, kékebb a borús ég is.
Ha szabad a levélzáró szokásos, mindennapi kívánság mellé most teszek ide egy másikat, szívből jövőt!
Kívánom, hogy egész életedben tudj szerelmes maradni, mindegy kibe, hányszor és meddig, kívánom, hogy semmi percidő legyen a szerelem és szerelem közötti holtidő. Kívánom, hogy a szerelmed legyen mindig visszhangosan viszonzott. Kell-e több?? JJ
Ahogy mondtam a beszélgetéskor, az itthon talált babakönyveket elpostázom a te nevedre, Délre. Lehet, eltart egy hétig is, amíg megtalálom a helyes csomagolásmódot, de mindenképpen meglesz. Legalább nem kell költeni rá. Én úgysem tervezek mostanában gyereket nevelni, még várnom kell vele pár évet, akkor meg minek itthon a könyv? JJJ
Remélem, Csilláék örülnek majd neki!
Áll továbbra is, amit ma felkínáltam. A gyerekek érkezése előtt eljöhetsz, tiéd a padlás, és kiválogathatsz minden gyerekruhát, ami tetszik. Mondtam, az egy hónapos-egy éves korra valókból kevés lesz, de az egy évestől a négyéves, és természetesen az utána következő korokra is tengernyi van, és príma, első osztályú állapotban. Akad számos olyan is, amit senki nem hordott soha, a gyerek előbb kinőtte, mint észrevettük, hogy létezik. Elvben az első szakasz unisex, fiúra-kislányra egyaránt adható, a többit meg megnézed, döntesz magad. Az elszállítással sem lehet gondod, ésszerű határon belül abban is segítek.
Akad megbeszélnivalód, ezentúl se félj rám csörögni. Nem eszlek meg! Most, fogatlanul pláne nem! JJ Ha beszélni akarsz személyesen, előre szólj, ha lehet, és a helyszín ne valahol az Isten háta mögött legyen. Nekem mindig megfelel az Árkád valamelyik kávézója.
Voltam bevásárolni. Húsok a mélyhűtőbe, csemege-uborkák, mert az nagyon fogy, csokoládék, Balaton szeletek, üdítők, margarinok. Mind-mind Marci-hasra tervezett tétel.
Csodálkozom, milyen kicsi az ételigényem. Olyan vígan elvagyok azzal a semmi kis egy kávéval, egy naranccsal délután négyig-hatig, hogy ihaj! Este sem remegek az étek után. Jön az az egy tányér akármi, és minden rendben. Három-négynaponta fordul csak elő, hogy este tíz után még valamit ennék, de azt hamar elintézem valami aprósággal. Csokoládét, édességet nem eszem, a süteményre él a fogadalmam. Tudod, a hülyeség nehezen gyógyítható, de tartást ad! JJ
Most nekilátok, főzök egyet a Marcira, háromra kért ebédet. Előbb kell elkészülnöm, mert kettőkor elmegyek itthonról, átsétálok a kerület másik végibe egy kis beszélgetésre. Mehetnék kocsival is, úgy elegánsabb, de kimaradt a reggeli hosszú séta a bevásárlás miatt, így legalább bepótolom.
Este, ha lesz mit mondanom –nekem ne lenne? – majd folytatom.
Mindenen túl vagyok. Beszélgettem is, hosszan. Hallgattam is, hosszan. Nem ragozom, nem az, hogy nincs mit, inkább nagyonis a fordítottja. Egy a biztos, ezentúl nagyon megfontolom, a gondjaim bajaim érdemes-e nyilvántartanom.
Azt hittem, az emberek társadalmában emberek élnek. Nők és férfiak, jók és kevésbé jók vegyesen, s akadnak közöttük rosszak is. A gonoszság mélységeit láttam ma, a fékezhetetlen tobzódó gonoszság képét, a hatalom képét és szemben két szép szemet, amiben az élet, az élni akarás és sok oda beégett kereszt üldögélt. A bánat időnként mosolygott.
MAGDOLNA LÁNYA
Én felmentelek, Magdolna lánya,
leteheted a terhedet!
Elismerem, én bántam
avítt eszmevilágban
törvényeimhez túlontúl ragaszkodón veled.
Vétked, az ifjúkor elszállt szerelme
csak vétek, nem bűn.
Kár volt így büntetni érte.
Beszél és nevet,
a keservek mind tolulnak.
Nem hallgat el
apró részletet sem,
ki nem hagy semmit,
időt, történést, tetthelyet,
védi a szennyet,
és kitakarja a hálószobát,
zsarnok tobzódást,
erőszakot,
verést, megaláztatást.
Nagy érzés
foltokban sem maradt
látszatát parancsra rendelő
kétarcú rém,
le nem vakarható
kilátástalanság ácsorog minden sarokban.
Az ajtón körömlakk.
A hatszázhatvanhat vagyok,
és
neked hatszáz, hatszáz,
te rongy,
és vesd szét a lábad,
mert képedbe nyomom a Parabellumot!
Néma csönd.
A másik szobában lányka sír.
Konyhában bableves fő,
s a gőzben már álmok se szállnak el.
Ne lőj, és ne bánts a lányom
és
igen, megalkuszom,
és csak te kellesz,
csak végezz gyorsan és menj isten hírével pokolra!
Megőrzöm jóhíredet,
és holnap is jöhetsz,
és mindig jöhetsz, ha élni hagysz
gatyátlan patás, te férfiisten,
te nekemjutott.
A világ szeme csukott.
Nem nyitja ki.
A feszület, falon,
csak nejlonba csomagolt nyúlfarok,
szárított varjúláb.
Megváltásra várna,
de nincs remény, csak üldözés,
s a tisztesség seregein
rendre erőszakot tesz
a csatorna
zsíros, kénköves rothadása,
az önimádó, a csaló, a világ.
Mert övék a dicsőség, a hatalom és az ország.
Az apró, emberként láthatatlan, Gólemeké.
Balog Gábor
-csataloo-
2012.03.20.
Mindig éreztem a lelkeket. Nincs mit hozzátennem. Ma nagyon keserű szívvel alszom el és mindegy, felébredek-e holnap. LLJLLLL
A kutyát vittem volna sétálni, de a póráz kinn maradt Horányban. nehezen, de megoldottam a helyzetet ne legyen szegénykém depressziós.
Áldja Istenem minden léptedet Livi, tegye könnyűvé útjaid.
2012.03.20.
Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése