JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 56.
Egy nap eseményei.
Piacra mentünk a lánnyal kora délelőtt.
Az ő feladata volt a nyugdíjas és a munkanélküli bérlet beszerzése harmincnapos változatban, ami konkrét kezdési és lejárati dátumhoz kötött. Így a vásárlás igazítható a tényleges mozgásigényhez. Havonta nyerünk vele egy hetet, tíz napot, mikor hogy, s, ha a Belváros felé vesszük az irányt, soha nem kell ellenőrtől félnünk.
A mai tervben a Sándor-palota is szerepelt, ehhez meg kell a bérlet. Ha sima jeggyel akarunk oda- és hazajutni, kétszer hat jegy. Érvényes áron háromezer nyolcszáznegyven forint egyszeri kiadás, legolcsóbb kenyéráron számítva (akciós, félbarna, 156/kg) huszonnégy kiló kenyér, meg a reszli.
A bérlet fejenként háromezer hétszázötven. Fogjuk fel párttámogatásnak! J
Az utazás persze lassú és kényelmetlen, de az adott időkorlátokon belül korlátlan számú. Ez a ma még meglévő szociális kedvezmény, ami lehetővé teszi, hogy a kis pénzből élő elmehessen tüntetni a hatalom arroganciája ellen, hogy havonta akár többször is szavazzon lábbal a törpe és csapata ellen. Más amúgy sem maradt.
Míg Livi túlesett a bérlet-beszerzésen, én beálltam a piac melletti parkolóba, előkaptam a TESCO-s nejlonokat és elindultam a portyára, élelemért. Krumpli, két kiló (kettőt kérsz, hármat kapsz-fizetsz megszokással), hagyma dettó, jófajta, erős, mint a méreg, fej lila káposzta, alma, vegyesen háromféle, három kiló. A kvázi nagybaninál szoktuk az árut beszerezni, szép árut árul és sokat, de tíz-húsz forinttal minden olcsóbb, mint a konkurenciánál. Bevásárlóközpontok zöldség-osztályairól már rég leszoktunk. Nem éri meg a mindent egy helyen, ha akár a grapefruit kilója ott ötszáz, itt, a piacon kettő, s ráadásul szebb is. A többiről ne is beszéljek!
Ahogy az első transzport a csomagtartóba került, megjött Livus. Vettünk még kései paprikát-paradicsomot, zsíroskenyérhez, meg lecsóhoz, tartalékba, és a már napok óta tervezgetett gombapaprikáshoz gombát.
Már csak a kenyér-hús hiányzott, de az olcsóbb a TESCO-ban, meg útba esik hazafelé alapon indultunk haza. Kilóhúsz lapocka, nyolc zsömlye, meg egy WC-illatosító lett a végeredmény, mire beálltunk a kertbe.
Piac egy hétre kilőve, nagybevásárláson túl vagyunk. Pénztárca bánja, de segíteni azon nem tudunk.
Jól eltervezett a nap. A választási törvény elleni tüntetés este fél hatkor, nekünk fél négykor indulni kell, hogy odaérjünk. Közben ebéd-készítés, főzőcske. A gyerek éjszakás volt és lesz ma is. Délután három felé ébred, olyankor ebédel, s fél hatkor indul. Viszi magával a második nagy adag melegételt, mikor-mit, gyümölccsel, két szaloncukorral, hogy ne haljon éhen. J
Elbíbelődtünk a konyhában. Livi a gombapaprikást vállalta be kagylótésztával, én a sülthúst. Nagy jól kitaláltuk, hogy a gombát, aki úgy szereti, bekeverheti tejföllel, s úgy eheti a hússal, de kivételesen gondoltam magamra is, és kis kívánós, a hűtőben árválkodó három közepes uborkából csináltam uborkasalátát ínyencnek-desszertnek.
A konyhában eleinte háborús állapotok dúltak, harcoltunk a helyekért, de szép lassan minden fazékba került, pirulni, rotyogni kezdett. Némi mosogatás után átadtam a terepet a nőnek és elvonultam. Könyv, sakk, nyuggeröröm.
Marci kettőkor jött, frissen fitten. A kérsz-e enni fölösleges, de megszokott kérdésre az ugyancsak megszokott-utált ühümm volt a válasz, s már vonult is el szépítkezni a fürdőszobába. Perc se telt el, már indultam utána, rákérdezni, kér-e a tegnapi húslevesből, amit még nem kóstolt, de megelőzött.
Újabban bokszol. Mit is csinálna egy sakkozó, persze, az a legjobb kiegészítő sport – tegye, ha tetszik neki. A súlyával áll személyes háborúban, a hasán érez másfél kilónyi súlyfölösleget, ez foglalkoztatja leginkább.
Vállas, szép gyerek, arányos súlyelosztással, kockahassal – látom én. Az ő tükre, neki mást mutathat, ki tudja!
Asztalhoz ült, és Livi elé tette az aznapi csodát.
Itt kezdődött minden! A gyerek közölte, hogy neki más kaját, reformot kell ennie, mert fogyni akar. Puffasztott rizs, meg csirke. Zabpehely, meg zöldség! Az igen!
Mondanom sem kell, hogy eldurrant az agyam. Először szordínóban, aztán növekvő méreggel, hangerővel. Megkérdeztem a huszonnégyéves kisembert, tudja-e mibe kerül tíz deka puffasztott rizs (130-260 forint, de akad drágább is), s tudja-e mibe kerül egy kiló B-rizs? Az előbbit tudta, az utóbbit nem.
Megkérdeztem, tudja-e hogy áll egy folyamat össze, a folyamat, amit étkezésnek hívunk? Csöndben maradt, így aztán elmeséltem: Piacra mész hetente kétszer, boltba, két-három, esetleg több helyre naponta, bevásárolsz, krumplit pucolsz, répát-hagymát pucolsz, előkészíted az ételt főzésre, megfőzöd, kiadagolod, evés után leszeded az asztalt, elmosogatsz, eltörölgetsz, elrakod a tányért, evőeszközt minden étkezés után. Leszeded a morzsát az asztalról és hetente minimum egyszer cseréled az abroszt, mosottra, vasaltra. Szükség szerint kiviszed a szemetet.
Zöldséget akar enni!
Krumplit nem, azt nem szereti. A zöldbab, zöldborsó pároltan, vagy tök, főzelékben még elfogy, spenót csak végszükségben, de a hagymát, retket, zöldsalátát, jégsalátát, nyersuborkát nem eszi, mert utálja. Fehérrépa, zeller dettó, sárgarépa, karalábé nagyritkán, pár karikával. A padlizsán-patisszon, meg a kel rántva elfogy percek alatt, de az ugye köztudottan nem fogyasztó étel. Céklával, nyersen és főzötten is a világból ki lehet kergetni, a torma „nem jó”, a brokkolit eddig csak ímmel-ámmal ette. Na, ezek után mifrancot mondjak, kisfiam?
Zabpehely kell? Ott a müzli, megvetetted velünk magadnak a szart jó magyar forintért (képzavar! A forint nem jó! J ), és ott áll a spájzban fele bontottan, fele bontatlanul már két hónapja! Livi állt neki mutatni darabonként az összetevőit, mi micsoda.
Gyümölcsöt nem eszel, mondod, mert abban sok a cukor! Ugyan, mennyi szőlőt, almát, narancsot kell bezabiznod, hogy megegyél egy annyi cukrot, mint amit akár a két kiskanállal a teádba teszel? Még hogy az alma hizlal! Ezt a marhaságot melyik tanulatlan barátod osztotta észként?
Ennél túrót, mondod, mert az javallott, de a túróstészta, ha asztalra kerül, te képeket vágsz, a húst keresed.
Fogyni akarsz? Ne egyél, máris sikerül!
Ahogy a gyerek nyakába zúdult az áldás, a kéretlen sok szóvirág a szebbik fajta javából, balogosan – visszakozott. Dicsérte, hogy jó ételeket kap, meg hogy ő meg van elégedve, aztán lezárta azzal, hogy neki puffasztott rizs kell, akkor is! Edd is azt, a magad pénzén – ebben maradtunk.
Eszembe jut kéretlen a magam egészségtelen, sokak szemében káros étrendje. A csécsi, a kolozsvári, meg a kenyérszalonna vöröshagymával, friss kenyérrel, a főttkolbász mustárral, gorsicával, a príma hajdinakása hagymásan, pörköltösen, jó nagy adaggal. Ilyet te nem eszel, gyerekem, ezt mind utálod. Szomszédokkal kell főzni összeállni kétévente egyszer, ha már nagyon hiányzik egy jó kocsonya, mert abból kisadag nem készíthető, s te azt nem eszed. Álmodni sem merek arról, hogy aranysárgára főzött puliszkát tegyek sült hússal az asztalra, zöldkörettel, mert jó esetben csak a hús fogyna el, a többit meg se turkálnád.
Más éhezik.
A kukában válogat kidobott, félig, vagy egészen romlott étel után, és boldog, ha talál valamit.
Egy jobb világban, mikor jutott még munka és kenyér is mindenkinek, volt egy bokszedző-páros. Az öreg Ádler Zsigára és Papp Lacira gondolok. Versenyzőiknek, mint általában a súlyhatár szerint válogatottaknak, folyamatos gondjai voltak azzal, az erő is meglegyen, s a súlyt is tartani tudják. Olimpiai és világversenyeket nyertek.
Kettős szabállyal. Fuss, hogy izzadj, és dolgozz, vágj fát, hogy a zsírt égesd, s az izmod nőjjön. Két telet tüzeltünk rád is fával, kisfiam! Hány hasábbal vágtál föl, hogy melegben legyünk?
Persze, dehogy akarok én okos lenni, öregen!
Csak egy, talán rossz és nem is igaz zárómondatot ide. A magyar foci is akkor kezdte a mélyrepülését 1986-ban, mikor a tudományosan megszerkesztett étrend fontosabb volt, mint a labda!
Rögzítettem a tényeket Livi. Együtt sírunk, együtt nevetünk. Köszönök neked minden jóságot, gondoskodást, segítséget. És imádom a főztödet. J
Az én Istenem vigyázza minden léptedet (és minden szerettemét, itt és messze innen)! Legyen könnyű utad.
A nap eseményeit, tüntetésestül majd folytatom, ha lenyugszom! J
Balog Gábor
-csataloo-
2012.11.29.
