Fene tudja, miért ilyen erősek bennünk a megfelelés-kényszerek!
Talán a szeretetéhség. Igen, azt hiszem, az vezérli, hogy igyekszünk embertársainknak, az átlagos, változó, de alapjaiban változatlan tíz parancsolat legtöbbjének megfelelni. Igyekszünk akkor is, ha a törvények elburjánzanak, ha a tíz, útjelző karóval kijelölt fő csapást ezernyi válaszútra osztják, melyek mindegyike látszólag egy irányba tart, de valójában csak félrevisz, becsap, eltévelyít.
A szeretetéhség, az elfogadottság vágya sarkall megalkuvásokra, állít be sorba ott, ahol tilos sorba állni, kényszerít olyan egyszeri hibák elkövetésére, amik szétrepesztik a jellemet, meghamisítják a mindennapjaink.
A tömeg tetszésnyilvánítása állásfoglalásra késztet, és valljuk be, milyen sokszor vagyunk gyöngék ellentmondani! Hányszor menekülünk a hallgatásba valami hamisan értelmezett, ne szólj szám, nem fáj fejem alapon!
Ülök, filozofálgatok totál öncélúan, és sehová se vezetőn. Már a kérdésfeltevéseim is bonyolultak, beleveszek abba, hogy nem akarok egyszerűsíteni!
Pedig, milyen egyszerű is ez a világ! Legyél jó és nem kell hozzá semmi sallang, cifrázás. Keresd meg a helyed benne! Ja? Nem könnyű?
Ki mondta, hogy könnyű! Eltart egy darabig, még szerencsével is, míg úgy találod, helyeden vagy, olyanok között, akikkel elviselhető, vagy inkább jó az élet!
Livi növeszti a Himaláját. No, nem valami hatalmasat, abból még majdani fénykorában sem lesz óriás kinövés, pláne nem kihívás közeli-távoli tenzingek, hillaryknak. Itt csak amolyan házi használatú, csodás domborulatokkal megáldott Himalája van kialakulóban.
M-es.
A folyamat valószínűleg összefügg a magam ormótlan emberhegy kinézetével, bánthatja szemét, s talán így akarja megmutatni, a méretben termetes is lehet szép. Ha övé.
A módszer egyszerű, imádja a csokoládét és az édestésztát, mint én. Gyorsan tanul és inventív, így aztán a legkacifántosabb piskóta, torta, linzer, vagy bukta-recept elkészítése sem okoz gondot, s ha már kész a mű, együtt hamar befaljuk.
A hegyképződés folyamata nem igazán látványos. A nagy változások sem mindig egyetlen pillanat alatt történnek. Grammok, dekák rakódnak, gyüledeznek itt-ott, alattomosan, támadva ruhaméreteket.
A harc is elkezdődött a változás ellen, hiába, divat ma ez a harcolunk, minden fronton! Az első a kérdés: Ez nem lehet igaz! Nekem ekkora fenekem van?
A második, rögtön a növekvő fogalomhoz –igen, fogalom, mert méltóságában is szép – kötődik: Miért pont Himalájának hívod? Nincs kisebb hegy??? JJJ
A harmadik az izzadtságszagú torna, napi háromszori rendszerességgel, amit kívülről csodálni jó, és kellemetlensége csak abban leledzik, hogy engem is bevon. A svédtornával még csak egyetértek, de a fekvőtámaszozás, ha nincs alattam senki, kifejezetten illúzió-romboló. JJ
A ruhatár-ellenőrzés is szerves része a napi harcnak. Te jó Isten! Nézd, ezt tavaly vettük, ma meg már hogy feszül! A ruhatár-ellenőrzést szeretem, mert ugye, együtt jár az öltözöm a vetkőzömmel, és a szemnek, a férfiszemnek jót tesz a szépség gyakori észlelése kézközelben. J
A fogadkozások a mindennapok részei lettek. Mától reform kaját eszünk! Márciusi nagy fogyás-akcióm sikerén felbuzdulva beleszeretett a narancsba. Vigyázat, politikai töltetet kizárni! Csupán a lenn, délen érő gyümölcsről beszélünk, ma kétszázkilencven kilenc kilója, héja vastag, íze savanya. Kíváncsi vagyok, meddig tart a felbuzdulás, elfogadja-e a napi egy naranccsal járó, napi egyszeri étkezéses módszert –nasi, csokoládé, narancslekváros pirítós kizárva.
Tegnap, lélekfrissítés után, betértünk a kötelező költekezés templomába. Kenyér hiányzott a tervezett ebédhez, így aztán logikus, sőt törvényszerű, hogy a ruhanemű osztályon, a szoknyák előtt kötöttünk ki. A pár tenyérnyi textil hosszú sorokban kilógatva kínálta magát. Livi kétszer körbejárta mindet, egyhez sem ért. Én álltam bevásárlókocsistul, Baálám szamara, és figyeltem.
Most nem! - jött vissza hozzám. Nincs rá pénz! –mondta.
Melyikre? – kérdeztem, s ő mutatta a jelleméhez illő, hófehér, lenvászon seggre-semmiséget.
Úgy sem jó! Csupa S, meg XS! M-es nincs egy darab sem! –mondta csalódottan.
Ki kíváncsi ilyenkor árcédulákra, pláne, ha a méret se stimmel? Rádörrentettem, legalább felpróbálnád, ha tetszik!
Boldog, de enyhén vonakodó mosollyal vett le egyet az állványról, és meglepő fürgeséggel tűnt el az öltözőfülkék során. Seperc és megjelent. Fehérben.
„Jó! ezt majd megveszem, ha megjön a pénzem!”
Természetesen a szoknya a kosárba került, vettünk pár szem narancsot, egy nagy pohár narancs-fagyit és egy kiló kenyeret is, azt százharminc forintért.
Már rég otthon nyomtam a díványt vízszintesen, mikor hirtelen mellém pattant, valami papírral kezében.
A szoknya árcédulája volt. Nézd, Indiában készítették! És figyeld csak, be akarnak csapni!
Körmével a cédulán az S jelzést kezdte kapargatni, s láss csodát, az apró papírdarab az alaptól elvált, alatta helyre nagy M betű tűnt fel, mint a mosoly, hogy igen, Livimnek van igaza, M-es a mérete és szép, nagyon szép a Himalája!
A nap innen szokásos csendben ment tovább. Vasárnap lévén az állásinterjúkra behívó telefonhívások elmaradása sem fájt. Ő angolozott a napon, én levettem a polcról egy Moldovát. Hiányzott Horány.
Később, hogy Marci se maradjon éhen, lassú tűzön rizses húst készítettem, mindent bele alapon. Az erősen hagymás pörkölt alapba tettem paprikát, paradicsomot, kockázott sárgarépát és fehéret is, hozzácsaptam lazán egy pohár borsót és végül, az utolsó tizenöt percben a rizst.
Livus a kezdetek kezdetén leválasztatott velem egy félkilónyi húsdarabot, mondván, ő abból készít magának valami mást.
Rizses hús lett abból is, Livi módra. A befűszerezett, sózott, csíkokra vágott húst kínaiasan pirította, szórta ezzel-azzal, aztán a vége felé hozzácsapott némi csíkokra vágott répát és egy jó adag ananászt. Rizst külön főzött, csak készre főtten keverte össze a hússal.
Szegények vagyunk, de jól élünk! A Jóisten szeme mosolyog, ha ránk néz.
Talán ezért ne keresd Balog az élet értelmét, hisz ott van előtted! Mindig látható, változó és örök változatlan.
Szép, vasárnapi, ünnepi béke.
Na, megyek, megnézem magamnak azt a Himaláját! JJ
Áldja Istenem minden léptedet Livi, vigyázza útjaid!
Gábor
Balog Gábor
-csataloo-
2012.07.02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése