Vannak pillanatok, amikor az embernek egyszerűen nincs kedve szilvát rázni. Ez előfordulhat, ha túl sok a szilva a fán, ha csak úgy, közepes mennyiségű a termés a fán, ha egyáltalán nincs szilva a fán, és természetesen lehet még számtalan egyéb oka is.
Nálam a szilvarázási herót okai, most, itt, az egyéb okok között keresendők. Az egyéb okok között az első, hogy augusztus huszonkettedike van, épp hogy elmúlt Szent István ünnepe, és én ugyan nem fokok szilvát rázogatni ilyenkor! Rögtön a második, hogy tudom, ha leráznám azt a szilvát, hajlonghatnék a fa alatt majd egy órát, míg felszedem, aztán foghatnám a derekam, hogy itt, meg ott fáj.
Ez, persze, ködösítés.
Napokat úsztam a Dunában. A karizomzat, derék jólesőn feszül. Ettem és kipihent is vagyok. Lecsusszant a torkomon a lazára főzött kora-délutáni kávé. Hogy ne a törzzsel bíbelődjek, hanem hatékonyságot növelve a magasabban legyezőre oszló ágakkal, a létra is előkészített. A meleg is elviselhető. Valami szél pár felhőt hozott, így nem forralja az agyat a nap.
A valódi ok, hogy Lívia elment.
Már az ünnepek alatt be volt sózva, nem találta a helyét, lélekben készülődött. Szokatlan dolgokat csinált. Megtette, amit kétnyaras unszolásomra sem vállalt be, bejött a Dunába és úszott velem. Talán még élvezte is egy kicsit. Nagyon, biztos nem, mert másodszor nem jött páros csobbanásra. J
Tegnap morcosan kelt, ami ritkaság, és már a délelőtt elkezdte a csomagolást a mai útra. Hosszú félórákra el-eltűnt, kipakolt-bepakolt. Rózsit munkára fogta a mosókonyhában, szárított bugyikat válogatott méret szerint „ez még jó, ez megy portörlőnek” alapon, „sok a maradék, ma nem főzünk”-et hirdetett a konyhából, és a csöndes statáriumot csak egy adag császármorzsa kedvéért függesztette fel, mazsolával, szilvalekvárral.
Felfokozott költözés-közeli állapotát a bontatlan maradt Tibi csokoládé jellemezte leghűebben.
Az utazás, ha csak egy hétre is, régóta érett benne. Látnia, fogni kell az unokahúgait, a kórházból elbocsátási súlyt elért jövevényeket, hármasikreket. Az utazás mikorját sokszor átbeszéltük. Szabad-e rögtön és azonnal, kell-e kivárni, mi jobb a mamának, mi a gyerekeknek.
Most jött el a megfelelő idő.
Hajnalban kelt, gyors hajmosás-szárítás, egy séta a kutyával a boltba útravalóért és látható izgalom.
A metróig kivittem – csomagja alig – és elkezdtem visszavárni. JJ
Most, fél három felé érkezett haza, szerintem várja húsleves, tán csirke, rántva, meg miegymás. Ahogy ismerem, elintézi, hogy este hatra apja átfurikázza a kis családot a szomszéd kisvárosba, gyereknézőbe.
Onnan meg egyszerű az élet. Egy jó testvér segítsen! Süssön, főzzön, pelenkázzon és asszisztáljon a fürdetéshez, meg hallgassa a háromtagú szopránegyüttest éjjelente! J
Na, szóval, innen a szilvarázási herót.
A kutya is elanyátlanodik, ha Livi kiteszi a lábát.
Reggel még levert egy hatalmas játékot vele, de azóta színét se látni. Kiment a kertbe, befeküdt az ólába és csak a postás csengetésére került elő. Amikor meglátta, hogy csak a postás, rezignáltan fordult egyet, és ahelyett hogy lelkiismeretesen megugatta volna, visszasomfordált a házába.
Velem szóba sem áll se játék, se kajaügyben.
Valami hasonló az én hangulatom is. A TV sötét, a sakkprogram letiltva, ölel a csend. Azt hiszem, hagyom az önsajnálatot még trónolni egy kicsit, s aztán, négy után felveszem a Livi-mentes tempót egy hétig. Ugyanazt fogom csinálni, mint mindig. Teszem a dolgom.
Lerázom azt a nyamvadt szilvát és főzők az este lekvárt belőle, kiosztom Marcinak az ételt.
Szuper menüt terveztem a hétre.
Lesz pörkölt galuskával, pörkölt tarhonyával és pörkölt rizzsel. Ha minden igaz, marad majd egy kis pörkölt, de az már tökfőzelékkel, meg utána zöldbabbal is. Ha elfogy, főzök egy adag pörköltet. Vagy kettőt. J
Keresek valami festegetnivalót a házban. Ajtót, ajtófélfát, lépcső-korlátot, mindegy mit, csak valamit, amin szöszölhetek. Át- és visszarendezem a polcaim, mindent új helyre teszek, hogy semmit ne találjak a helyén, s aztán a hét végén mindent vissza, ahogy eredetileg is volt. Kétnaponta felnyalom a követ a konyhában, letörölgetem a port ahol nincs is.
Virágot locsolok és füvet ültetek, sövényt igazítok és kocsibejárót bővítek, kiolvasok egy-egy könyvet kétnaponta.
Kiglancolom a kocsit és helyükre igazítom a falból kilazult konnektorokat, elemet cserélek a távirányítókban és az ébresztőórákban.
Bevállalok erőmet meghaladó dolgokat is. Megpróbálok Marci eszére hatni, hogy ne használjon el napi egy köbméter meleg vizet és csukja rendesen a kertkaput. Beszélgetni is megpróbálok vele. J Ha kell, a kutyát is megtanítom beszélni! J
Várni fogom Livit, várni az esőt, a szeptembert, várni a nyugdíjat, várni jobb napokat. Keresek költségkímélő megoldásokat számlafizetésre, új naplót nyitok a házi fogyasztásellenőrzéshez, kérek imát ott, és ahol, akitől kell, azért, akiért kell.
Megszámolom a rossztulajdonságaim – időigényes művelet lesz – és megpróbálok összedobni valami belső tervet, kivitelezhetőt, hogy számuk csökkentsem.
Jó és türelmes leszek!
Érzed jól magad Livusom, otthon! A Jóisten vigyázza minden léptedet, könnyítse útjaid!
Gábor
Balog Gábor
-csataloo-
2012.08.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése