Mindegy, mennyi aprómunkát, szöszölést találok ki magamnak, az idő, ha nem vagy itt, bizony lassan telik!
Álomszuszék! Bealszik reggel, elfelejt velem együtt ébredni-kelni, magára húzza a takarót és durmol tovább. Nem érdekli, hogy a sötétséget felváltja a derengés, nem zavarja, hogy idővel a nap is felkel. Átalussza a reggeli szellőztetést, a kerti locsolást, a kötelező feladataim mindegyikét.
Moccanni csak akkor moccan, mikor piacra indulok. akkor kipattan az ágyból, utolér, beül mellém a kocsiba és figyeli az utat.
Ott is álmos. El-elbámészkodik egy-egy útszéli katángon, keres fecskét az égen – még talál pár napig. Belesodródik a kosaras városlakók forgatagába, lökdösődik egy kicsit, megcsodálja a karórákat, a bazár kínai időmérőit és bólint, ahogy a templomóra kikongatja az egészet. Nyolcszor.
Ilyenkor velem-mellettem lépdel, rendes ritmusban, de tudom, ha hazaérünk és végzek a kipakolással, ledől a díványra hogy én se férjek oda. Kezdi elölről a lustálkodást.
Biztosan segítem én is.
A sok rutin-cselekvés engem ébren tart, őt álmosítja. A hírekre, ha szól a rádió, félóránként felébred újra, s utána belefásul a monotóniába, a csendbe. Nem perceg, nem ketyeg. A csöpögő vízcsapnak adja át összes munkáját. Mérje, számolja az, hogy öregszik a világ – nélküled.
Az étkezésekre felkel. Megnézi, kinek mi jutott, jóváhagyóan elégedett, vagy semleges morgást kapok a főztömre Marcitól, kinyalta-e a tányért a kutya, és lesi, felkészültem-e lélekben a kötelező mosogatásra. Szalad egy kört, előrehajtja az égen a napot, megbök, elzavar hideg zuhany alá párszor.
Ebédidőben izgága. Szól, ha nyitni, vagy csukni kell egy-egy ablakot, ha tele a szemeteskosár, ha kiolvastam a könyvem úgy, hogy a koszos szemüvegtől a betűt már alig látom. Észrevesz minden apróságot, hogy elterelje a figyelmet arról, most máshol ebédelsz.
Ravasz. Igyekszik lekötni. Kezembe adja a Próféták Könyvét, sorba rendezteti az idei év vasárnapjai templomi igéit, dúdolna zsoltárt a fülembe, ha hagynám. Összegyűjteti a szellőrózsa-magot, hogy legyen mit vetni jövőre és elgondolkoztat egyszervolt-tán majd lesz virágágyásokon.
Kettő felé, ha nem szól a telefon, hogy halló, itt vagyok, újra elcsöndesül. Mint a gyerek, ebéd után. J Bekapcsoltatja a változatosság monotóniáját, a képdobozt, és elalszik háttérzajokban.
Ha lemegy a nap, neki kinyílik csipája! Felpezseg, megkergeti az óramutatókat, kicsit, nagyot. Engem is küldözget, hol ide, hol oda. Kidobatja az olcsón vett, jó formájú, de vegyszer ízű ringlót, formáztatja a gyümölcsöstálat az asztalon, s ha megállok, régi mozikat vetít. Szép-szomorúakat.
Mikor végképp elfáradok és megyek aludni, még kezembe varázsolja a kezed, fülbe a szuszogásod, aztán virraszt kakasszóig, rendesen. Elhesseget pár ablakon betévedt szúnyogot, macskát idéz az alvó kutya orra elé, s talán gondolkodik, ahogy a csillagokat nézi, a saját időtlenségén.
Az örökléten.
Hirtelen ennyi. csak egy gondolat. végig futottam rajta, hagytam ágazni erre-arra, és látod, ez lett belőle!
Hangokat hallottam! J A Kislivi szólt felemelt mutatóujjal, hogy ezt a hűtőt le kell olvasztani, már becsukni is alig lehet!
Bevallom, a hűtő-leolvasztás nem a kedvenc foglalatosságom, és emlékeztem arra is, hogy a felemelt mutatóujjal, fenyegetőleg azt mondtad, te fogod végezni a műveletet, de kinek van kedve kivárni, hogy megjössz, és akkor azzal a nyamvadt hűtővel állsz le babrálni, s nem velem? JJ
Nekiálltam. Számbavettem a lehetséges variációkat, mi legyen a bentes tartalommal – koszt kivéve. Először arra gondoltam, bekapcsolom a lépcső alatt a három éve Csipkerózsikát játszó fagyasztót, aztán a régi horányi hűtő ugrott be, mint köztes, teraszos megoldás, végül elintéztem a hűtőládával. Teleraktam a vegyessel.
Kivártam az enyhülés első jeleit, rásegítettem valami tálnyi melegvízzel is, aztán készre töröltem – persze, át is mostam „aszeptikusan” – mindent. Tudva, milyen alapos vagy, még eszembe jutott, talán a hajszárítóval ügyködhetnék egy kicsit a biztos száradás érdekében, de végül győzött a férfi-gondolkodás, az ötletet elvetettem. JJ
Mostanra minden a helyére került, kárunk nincs, csak hat jégkrémet kellett sürgősen megosztanom a családtagokkal. Senki nem fanyalgott miatta. A kutya különösen nem. J Hozzáteszem, őkutyasága nyers savanyúkáposztát és egy darab répát kapott reformebédre. Eleinte rá sem nézett. A hűtő- tatarozás közben találtam egy szalámivéget. Nem nagy darab, de márkás. Megkapta felkockázva, a zöldségek mellé. Mit ad isten: Öt perc múlva minden elfogyott!!! JJ
Délben feltettem egy fazék töltöttkáposztát főzni, most osztom három adagra – két napig azt eszi a banda, nem kap mást (Nekem, természetesen, nassnak van még egy adag pörkölt).
Babázz a szopránkórussal, aztán gyere haza! JJ
Áldja Istenem minden léptedet Livi, Drávára ne menj, tegnap krokodilveszélyt jeleztek a felső folyáson, szerény számításom szerint holnaputánra Barcsra ér!
Gábor
Balog Gábor
-csataloo-
2012.08.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése