Andrásnak jelenthetjük, hogy a megbeszélt időben, vasárnap nem voltunk a telefonnál, elmászkáltuk az időt. Sétálni vittük a kutyát ötkor, és csak hat harmincra értünk vissza. Azonnal be is kapcsoltuk a skype-t de már lekéstünk a beszélgetésről.
Most, majd egy hétre rá úgy tűnik, szombaton gépközelben leszünk, ha ránk csörög, kapcsolunk.
Egész héten terveztük napjaink, és ritkán sikerült módosítás nélkül megélni a napot. Valami mindig felborította az elképzelések sorrendjét, beosztását. akadt kellemes és kellemetlen változás. legnagyobb vesztes a bőrkabátom, mert már majd kéz hete dekkol a kocsi hátuljában, bőröshöz sehogy nem jut el. Pedig találtam bőröst, kifejezettem kabátra specializálódott és itt van a kerületben.
Mindegy, idővel azt is megoldjuk!
A wabardos, biztosítási mizéria megoldódott. a morcos kis hölgyet kicseleztük és az állománykezelési igazgatóval, meg egy másik munkatársával, ahogy terveztem öt perc alatt minden kérdés megelégedésre rendeződött. Hiába, a hozzáértés mindig meghozza az eredményt.
A tortán keserű habként azért ott marad, hogy kétszer kellett kibumliznom Csepelre, majd egy tele tank benzinem ráment az ügyre.
Jártuk a várost munkaügyben több helyen is. Az eredmény szokásos, nagyrészt hitegetés. A munkaközvetítő cégek sablonok alapján dolgoznak, lehet, úgy hamarabb jutnak pénzhez, jutalékhoz, de szerintem pont ezzel ártanak legtöbbet a való világnak.
Furcsa és hibás tendencia a régi személyzetis felértékelődése. Az én időmben személyzetisnek a vonalas párttag került, aki semmire nem volt egyébiránt használható. Arra sem, hogy akár a pártapparátusban előbbre lépjen. Írogatta, vezetgette a káderlapokat, és a kutya nem törődött vele. A rendszerváltással, amerikai mintára a sok hülyéből hirtelen humánpolitikai előadó lett, a vezetőjük igazgatói rangot kapott, talán egy-két agymosó tanfolyamot is elvégzett, s onnan fújja az új nótát.
A nótában pedig nincs, elveszett az ember. Nem a józan ész alapján kutatnak kvalitások után, hanem bemagolt sablonok szerint válogatnak. A kérdés-összeállításaik monotóniájában észre sem veszik, ésszel lehetne jobb kérdést feltenni, a szelekciós folyamat lerövidülne és kisebb ráfordítással is teljesebb képet kapnának egy-egy emberről.
Így, a mai módszerrel csak közelítőleg tudják meghatározni az adott munkára választható, ajánlható jelöltet, és mivel rengeteg a hasonló sablonok alapján válogató, munkaerőt kínáló cég, gyakorlatilag csak a saját versenyhelyzetükben pozícionálják magukat szürke középszerré, szerencse kérdése, vagy cégnévre fordított reklámösszeg, piaci ismertség, s nem valami minőségi különbség, minőségi munka eredménye lesz a bevételük is.
A minap egy beszélgetésen motivációs levelet kértek úgy, hogy nem adták meg a lehetséges munka megnevezését.
Trükk? Igen!
Érthető, hogy ha megadja, milyen munkára keres jelöltet, minden pályázó az annak megfelelő hazugságokkal tömi meg beadott papírját. Ha bölcsődei gondozónőre van szükség, akkor csőstül kapja az áradozásokat férfitól-nőtől, hogy világ életükben gyermekgondozók akartak lenni, az álmaik netovábbja. Pedig csak munkát keres kényszerhelyzetben mindegyikük.
Ha nem adja meg a konkrét lehetőséget, mit kaphat válaszul? Mi lesz a motiváció? Vagy a pénz, vagy az elfoglaltság maga.
Hol a csapda a kérdezőre nézve? Hol veszít el használható embert? Ott, hogy a józanul gondolkodó a saját realitásaiból a környezet realitásaiból indul ki, és pl. pénzben alábecsüli magát. Az, hogy nem a csillagos eget jelöli meg plafonként, hanem akár a minimálbért, a kérdező sablonjai szerint értéktelenné minősíti, s máris átesett, kihullt a rostán. Így veszít a kérdező és vesztenek mindketten!
Na, erről ennyit. Megérne többet is, de azt másképp írnám, tanulmány lenne belőle, vagy kisdoktori, ahhoz meg meg kell még élnem a hetven évet, hogy belekezdjek! JJ
Régen jártam a Váci úton. Meglepetés volt látni a Volga szálló romjait. A nyolcvanas évek vége felé sok tárgyalást folytattam arra. Az idő múlik. Értékes telek lesz, csak építenek rá valami szépet, környezetbeillőt.
Nagy sétákat teszünk naponta. A séta kedvezményezettje látszólag a kutya, aki boldogan bóklászik mellettünk, de igazi haszonélvezői mi vagyunk, magunk. Komolyan mondom, húsz éve lakom a környéken, de egy sor olyan utcát jártam be veled, Líviám, amerre nem jártam még sosem. Kiestek a szórásból, az útjaimból. Értelme nem volt, hogy bejárjam őket. Most van. Most veled kéz-kézben látom a típustervek szerint épített egyformaságok lakók formálta különbségeit a jó és rosszízlés toldalékokban, festékben, kertrendezésben ablakbatett megnyilvánulásait, veled beszélem meg az időket tegnapban, holnapban, mában.
Kinyílott a ház előtt a csányi kökény.
Úgy tizenöt éve hoztam, az út szélén ástam ki télen, és télen ültettem be félfagyos földbe itt. Csoda, hogy megmaradt.
Érdekes gyökere van a kökénynek. a sarj szárszerű része majd húsz centire megy le a földbe, vastagon, gyökérelágazások nélkül, s csupán a végén látható, pár bojtszerű vékony, és rajtuk hajszálgyökér. Hogy tud ez megmaradni? - gondoltam anno, és a növény a követő tavaszban megmutatta. ma szép bokor. Virágban fehérruhás, este és éjszaka világít. őszre kék szép bogyót hogy összehúzza a cserfes asszony száját, pedig nem csak savanyú, de édes is. szedtem neked róla pár szálat, és vízbe teszem. feldíszítjük tojásfának Húsvétra!
Holnap fogorvos – Horány. már most bennem az egészséges fosás, pedig a szeánsz fájdalommentesnek ígérkezik. megszokás.
A sonkát be kell még szerezni, de rendeset, mert az, amit főtten árulnak nagyban, kötözve, az minden, csak nem húsvéti sonka. Gyorspácolású tucatáru. Az árakban is ott a különbség. A gyorspácos kitudjamit adják 860-ért kilóját, a rendes, a valódi nyers füstölt sonka kilója kétezer. S, ha megveszed, főzheted saját költségen otthon. Igaz, még így is megéri!
Legszebb a parasztsonka, úgy, ahogy van, egészben, hogy gond legyen azzal is, miben főződ meg!
Gyerekkoromban csak a húsos részét ettem meg, de ahogy múlt az idő, ráéreztem a zsíros rész ízére is. Csodálatos négy-öt vastag szelet sonka, tojással, tormával, mustárral, szárított csípős és friss, erős hegyespaprikával! Már most spórolok rá!
Azelőtt évekig csináltam, hogy megvettem a nagyhét elején a sonkát és nagypénteken a legszigorúbb húshagyó napon próbaképp megfőztem, jó lesz-e? Mindig kiderült, hogy jó lesz, el is fogyott szombaton rendesen, futhattam beszerezni a második adagot.
Ma már kivárom legalább a szombatot. JJ
Jó volt veled elaludni tegnap is Livi. Jó volt a reggel, hogy mosolygósan jöttél le megölelni. Szeretem, amikor mosolygósan ébredsz. olyankor a szokottnál is szebb vagy, a Nap is szebben süt érted.
Ha összejön, este bemegyünk a városba. megnézzük a lökött Jónástomit, mit alakít versben. Nem rossz gyerek és a versei között vers is akad, rendesen. Kevesen mondhatják ezt el magukról. A közönségére is kíváncsi vagyok. Gondolom, te is.
Köszönöm a Húsvét-váró Livi-pogácsát! Csodálatos volt az íze, csak egy a baj vele! Ilyesmivel az asztalon nehéz lesz tartani a fogyókúrát! Túl nagy a csábítása! JJ
Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse útjaid! Nekem meg oly jó segíteni neki!
2012.04.05.
Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése