JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 35.

A jóban a jelentésekből kevesebb van, az arra szánt idő fordítható élesben egymásra is.

Lehet, magyarázkodás csupán a fenti bölcselet, palástolja a természetes lustaságot kicsit, mert munka az írás is, bármi fontosat, esetleg szépet is vet papírra az ember. Lehet védekezés, hogy látod, elmondtam mindent, minek tenném ki nyilvánosan mindenki elé, hisz sok benne a személyes elem. Mégis, ha végiggondolom, a legegyszerűbb, leginkább természetes magyarázat az első, az elsőként megfogalmazott.

Jó veled és ez elkényelmesít.

Jobban fogok rá figyelni és nem hagyom! Amit leírok, az nem csupán szavak. Apró magántörténelem az Úr 2012. esztendejéből, korkép és kórkép egy beteg világról, s benne vergődéseinkről, örömeinkről. Tudatosan írok a semmiségekről épp úgy, mint a nagyobb fajsúlyú gondolatokról, eseményekről, igyekszem visszaadni a hangulatát az évnek, s benne szürke, napra-nap hétköz- és ünnepnapoknak.

Kezdesz kikerekedni. A Húsvét utáni arcüreggyulladást Erzsi gyógyszerkúrája elfújta, mint a szél, fájdalomra nem panaszkodsz, kivirultál. Az étvágyad is megjött, vidáman eszegeted kedves összevisszaságban az édeset, sósat váltogatva. Újra átvetted az uralmat a konyha fölött, és teljhatalommal irtasz ki nem odaillő zöldséget levesemből. Én boldogan játszom a konyhai mindenes kisegítő szerepét, mosogatok, krumplit hámozok igény szerint.

Az asztalon friss gyümölcs, nem csak fogyókúrás narancs, és újraéledtek a télelő szabályai a korlátozott dohányzásról is. Könnyebb viselni őket, hisz tavasz van, már nem kerget a hideg oly erővel vissza a házba, mint télen. Engedékenyebb is vagy ezen a téren, kevesebbet panaszkodsz a füstre, s tán pont ez az, ami kényszerít, hogy jobban figyeljek magamra.

Amúgy is érik, erősen érik a gondolat, hogy abbahagyom a negyvenéves szenvedély kiélését, a maradék időre leteszem a staubot. Reggelente azzal ébredek, hogy ma, igen ma kezdem, aztán, a kávé után, vagy van erőm bírni fél órát a cigi nélkül, vagy nincs. Többnyire nincs, da a jelek mindenesetre biztatók. Nagy eredmény lenne a leszokás, tudom. Nem beszélve anyagi hasznáról, ami szintén nem elhanyagolható.  A napi két doboz ára fordítható értelmesebbre, pótolhat hiányokat máshol és annyi tudott haszna lenne az akciónak, hogy sorolni fölösleges.

Nyugi, Livim, megéled, megéljük a füstmentes időt is! Csak ki kell várni, mint annyi minden egyebet.

Nézem az elkeseredettségedet munka-keresés ügyekben. A bizonytalan, a mindenki számára látszólag egyformán nyitott utak, az álláskereső-kínáló oldalak értéktelenségét, a haszonnal, sikerrel sehol nem kecsegtető jelentkezés-kérések álságos semmitmondását, a hazugságok, hitegetések tömkelegét mindenütt.

Tudjuk, rájöttünk rég, hogy a gombamód elszaporodott oldalak nem érdekeltek a valós munkahelyigény megjelenítésében, vagy, ha mégis, az csak másodlagos. Céljuk az adathalászat és az oldalaikon megjelenített reklámokból származó bevételek maximalizálása, nem a deklarált alaptevékenység folytatása. Mit érdekel pár nyikhajt, hogy X munkavállalót keres, hogy Y jelentkezne rá és megfelelne! Személytelen sablonokból dolgozó típusszöveggel toboroznak egy-egy helyre ezres létszámmal jelentkezőt, s válogatás nélkül osztják utána a brómot a szerencsétleneknek, az állást betöltötték, nem felelt meg, próbálkozzon újra.

Külön nevetség tárgya a kötelező pályázat alapján betöltendő, szakmai hozzáértést, alap-, vagy magasabb képzést igénylő helyek sok hirdetése.  A kiíró, törvényi kötelezettség szerint meghirdeti a helyet, nagy jól leadminisztrálja a pályázat meghirdetését, lefolytatását, apparátust működtet elbeszélgetésekre, de a kiírás pillanatában már adott, hogy a nyertes a helyi főnök, vagy felettese rokona, ismerőse. Még tisztességesebbnek is tartja az ember azokat a cégeket, ahol a pályázónak, mind neked is nemegyszer, ezt be is vallják stikában.

Vegyük a gyakorlati, a pénzes oldalát a dolognak! Az elmúlt két hétben szerényen számítva négyszáz helyre küldtél jelentkezést. Ebből úgy nyolcvan a szakmabéli, a többi szerteágazóan más és más, de munka az is. Nyolc esetben kértek a jelentkezéshez eredeti, friss erkölcsi bizonyítványt. Ez, darabonként háromezer egyszázért beszerezhető, plusz postaköltség. Öt helyre beszereztük, elküldtük. Tudjuk, hogy szinte biztosan fölösleges, és költség, zsebbevágó, de el kellett küldeni, hiszen, ha nem tesszük, eleve kizárunk téged a lehetséges meghallgatásról. Ha ezen a vonalon maradunk, úgy havi átlagban tíz ilyen papírt kér a sok álláshirdető, s ez úgy harmincötezer forint attól, akinek teljes bevétele az államtól ma még kegyként odalökött huszonkétezer forint álláskeresési támogatás!

Te munkáért kilincselsz, s közben a sorsod jobbítására választott honrablók a parlamentben arról polemizálnak, hoznak törvényt, hogy a havi hétszázötvenezres alapjuttatás kevés a megélhetésükhöz. Gondolj bele! Neked és a hozzád hasonló cipőben toporgó nyolcszázezernek havi húsz legyen elég, nekik, ennek harminchétszerese kevés. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nekik ingyenes minden utazás, te bérletet fizetsz. Ők családtagjaikat teszik be parlamenti juttatásként kijáró titkári, adminisztrátori állásba, költséget számolnak fel és el, te meg társaiddal az ujjad szophatod száraz kenyér helyett.

Szép, igazságos világ!

Azt mondja Lengyel Laci, a közgazdász-politológus, a magyar társadalom kádárista. Lehet csodálkozni az igazán? Már felnőtt az első olyan generáció, amelyik semmit nem élt meg abban a régi rendszerben. Nincsenek kötődéseik, csak szájhagyományból tudhatják, hogy banánt nem lehetett kapni, csak évente egyszer, azt is korlátozott mennyiségben, és az is csak mesének tűnhet, hogy a külső Váci úton minden második kapu működő gyár kapuja volt, rajta a bejáratnál nagy tábla: Felveszünk….. és hosszú felsorolása annak, kit, kiket.

Viccet gyárt a kor a múlt tyúklopásaiból és nem akarja észrevenni, hogy a ma futószalagon lop, gépesítve, s a tolvajok számára nem büntetés, de békés öregkor van megírva. Lásd, Sittpali, a volt köztársasági elnök.

Ne keseredj el, Kedves, lesz jobb is! Ez a kivárás, a túlélés időszaka. A mindig rosszabb lesz szlogen hamis, a lejtmenetek után törvényszerű egy felemelkedés. Persze, nem ezekkel az országrabló bitangokkal. Jönnek helyettük mások, s higgyük együtt sokakkal, hogy tisztességesebbek.

Nem szabad, hogy eluralkodjon rajtad a kiábrándultság! Őrizd meg a képességet, hogy lehet és tudsz mosollyal ébredni, hogy képes vagy elejteni pár jó szót mindenkinek, hogy leállsz és elbeszélgetsz a hajléktalannal, a kirekesztettel és találsz értékeset az ő mondataiban is.

Köszönjük együtt fáradozásait azoknak, akik kevesen, de próbálkoznak veled keresni helyet ismeretségi körben és túl azon. Köszönjük őszinteségét annak, aki nyíltan megmondja, az eset reménytelen, és köszönjük annak is, aki ebben a reménytelenségben is megfutja köreit, próbálkozik érted. Köszönjük ígéretét annak, aki ígér és vissza nem jelez, mert tudjuk, próbálkozott ő is, és csak azt szégyelli, nem talált semmi elfogadhatót. Ne szégyellje, megértjük őt is. A barátság, a szándék többet ér, és elveszíteni őt sem akarjuk!

Ne csodálkozz apád értetlenségén, kifakadásain, hogy ez így nem lehet, hogy te csinálod rosszul, mert téved. Te teszed a dolgod, mindent megteszel az előbbrejutásért, és nem te, nem a képességeid, nem a tudásod hiányos, vagy kevés. a kor lök parkolópályára önhibádon kívül.

Ma orvoshoz megyünk parancsra. orvosi igazolások tömkelegét kéri az álláshirdető. Pénzes kérés ez is, hisz betegség hiányában a háziorvos beutalót nem adhat. Labor, tüdőszűrés, és fizess nincstelen!

Mondottam: Szép világ!!!!

Áldja istenem minden lépésed kedves, könnyítse utad!

2012.04.18.

Gábor