Nagypéntek.
Későn ébredtem, fél hatkor. Marci kocsija épp indult a ház elől. Már az este éreztem, elfáradtunk a héten, a szokásosnál nehezebb lesz az ébredés, és be is jött, az érzés nem csalt.
Ritka az ilyen alkalom. Ilyenkor kicsit mindig szégyellem magam, hogy a gyerek megelőzött, mert változatlanul belső feladatnak érzem, hogy előbb keljek nála, s ha elalszik a telefonébresztés után, én legyek, aki figyelmezteti, elkésel a munkából kis barátom. Annyi mentségem azért volt, hogy késő este, amikor az angolos dinner helyett sajtos és kolbászos szendvicset kért, míg vacsorázott, elkészítettem a reggeli csomagját.
Ezzel le is késtem a Livifürdetést – komoly veszteség! – de utána még beszélgettünk az ágyban mindenről, új szokás szerint.
Livit fél nyolckor ébresztettem, tízre volt jelenésünk Monostoron a fogászaton. Mosollyal ébredt, óvatos mosollyal. Az óvatosság okára csak idővel jöttem rá, félt a kedves, mint minden ember, ha fogorvoshoz készül. Visszatérő téma volt, vajon kaphat-e fájdalomcsillapító injekciót, nem lesz-e mellékhatása allergiás jelenségeire. Nyugtattam, mondom ne félj, kérdezz! És ráérsz kérdezni ott és attól, aki szakember.
A készülődés is hosszabb volt a szokásosnál, így épp a megjelölt időre, tízre értünk a rendelőbe.
Az úton volt idő megcsodálni a tavaszt, ami a Duna mellé mindig kicsit később érkezik – a víz hideg, a part menti sávot hűti, kicsit visszafogja a zöldek, virágok ébredését. Tahiban mosták a hidat, Monostor bejáratánál kinyílt a nárciszmező.
A rendelő nem nyílt ki. JJ
Éva nagypénteket tart, úgy döntött, húshoz nem nyúl. Tudom, ha meg lett volna a telefonszámom, értesített volna, de elfelejtettem bediktálni neki. Így aztán a kezelés elmaradt, én a szükségesnél kevesebb foggal várom a feltámadást, Livi pedig fellélegezhetett. Ki is virult azonnal, mint a rózsa!
Bementünk a faluközpontba. Mennyi kedves ismerős! Mindenki mosolyog, tavasz a szemekben, tavasz a piac betonasztalain. Virág, nárciszok, tulipánok, árvácska palántában, minden, ami az ünnepi asztal, vagy a kert szépítéséhez elkel.
Livi megkapta a neki kijáró három kis csokrot. Hagyomány!
Ittam egy kávét. A szigeten a legjobb kávét a monostori péknél ihatod. Ízes, illatos, erős. Ha kész, kiülsz vele a pékség elé, figyeled a forgalmat a zöldségesnél, a hentesnél, hisz minden egy helyen, s a nép, a három közül az egyikbe csak betér.
Rengeteg ismerős.
Jóka, akit nem oly rég még csak babakocsiban láthattál, ma büszkén, saját lábon érkezik anyja mellett, anyja előtt a régi kocsiban a kishúga.
Éva, nagy, teli szatyorral, és elmeséli, hogy Lali a férje fenyőt vágott ki, s öt méterről esett két lábra, a földre, s most, fél év után, megtömve vasakkal, bár mankóval, de újra járni kezdett.
Misi, aki az új közterület-felügyelőre – új státus, régi ember – panaszkodik, hogy büntet.
Történetek, emberek. Minden érdekes.
A hogy vagytok kérdés nem sablonos, választ is várnak rá, a kösz jól nem elég.
Hazamentünk. Livi a telket leltározta fényképezőgéppel. Tavaly kiültetett jácinthagymák hoztak nem elfajult, szép nagy virágot fehérben, rózsaszínben, nárcisz pompázik csuprosan, megmaradt és virágot is hozott a tavaly kitelepített püspöklila ibolyám, nyílik a kankalin, a vad és a nemesített, bimbókezdeményben az orgonák. Pár tulipán is idetévedt a kertbe, ki tudja honnan, nem mondta. Befogadjuk!
Kicsit feltakarítottam a tűavart a fenyő alól. Semmi nagy rendcsinálás, csak úgy, a tisztesség kedvéért. Livi a teraszt rakta rendbe, utána felnyergelte a kutyát és kötelező kocsmasétára mentünk Erzsikéhez. Mosolyok itt is, virágültetés. Erzsi mindig adott arra, hogy a halsütő előtt virág legyen. Árvácskával nyitott minden évben, s májusban cserélte muskátlira. Híresen szép muskátlira.
Rendelnünk nem kellett, jó kocsmáros hamar megjegyzi a vendéget és szokását. Zoli hozta a meggyalmát, két üveggel. Az üveg kupakja féli megbontva, innen bonthatjátok ti, akkor nem tépitek le a fogantyút! JJ
Le ugyan nem téptük, de Livusnak sikerült azért megvágni kicsit az ujját. Zoli eltűnt, s megjelent sebtapasszal. Ujj beragasztva. A kupakok belsején két felirat. Nekem: „Higgy magadban!” Livinek: „Teljesen megelégedett!” ez a gyártó valahonnan ismer minket! JJ
Hazafelé Pestre, megálltunk a falu bejáratánál pár fotóra. Tavaly lekéstük a nárciszvirágzást, bepótoltuk idén. kilencvenhat kép egy röpke útról. Köztük hat-hét kettőnkről. Be kell valljam, az összes kép közül a legjobban azok sikerültek, amiket a fényképezéshez nem szokott mámik készítettek. Bele sem néztek a lencsébe, csak kattintottak, s ott állunk Livivel a képen mosolygósan, tavaszban.
Itthon Livus nekiállt böjtöset főzni. Krumplileves csipetkével. Érdekes, húst, kolbászt nem látott a leves, mégis olyan csodálatos füstölt kolbász illata lett, hogy az ember nyála kicsordul. Be is faltam két tányérral belőle. Livus, a nagy igyekezetben, csipetkeszaggatáskor kicsit meg is forrázta magát, belenyúlt a forró levesbe, de hál isten, nagyobb baj nem lett belőle, időben kikapta, tette hideg folyóvíz alá.
Marci későn érkezett, elbeszélgetett erre-arra. Hozta a havi apanázst, jókor, holnap abból költünk sonkára.
A Húsvétra készülődőn ma ágynemű-csere. Ropogós frisset teszek fel, vasaltat, hadd örüljön a test is. Takarításon ablakmosáson túl vagyunk, holnap, szombaton csak a végső simításokat kell megtenni. tojásfestéket el ne felejtsek venni! Piros tojás nélkül mit ér a Húsvét??!! JJ
Nagyszombat hajnala van. Jöhet a húsevés, jöhet a Jézus. Lesz még pár lótásfutásunk ma, amiről Livi sem tud, így aztán beindulok most.
Marcinak készítek egy marhapörköltet tarhonyával, mert unja már a töltött káposztát, és két fej zöldsalátát is a pörkölthöz. Estére megy dolgozni, mi meg úton leszünk, majd kiírom, mit hol talál. Ha nem teszem, elveszik a hűtő útvesztőiben. J
Kellemes Húsvéti Ünnepeket nektek, Emberek! Legyél jó, Világ!
Livi!
Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse utad!
2012.04.07.
Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése