Új nap, újra ébren, éberen.
Tegnap valóban erősen meghajtottam magam, Líviám! A korai kelés után csak tizenegy után mentem ágyba és az álom fél tizenkettő körül jött éjjeli társnak. Komolyan vehette dolgát, vagy rossz hangulatban érkezett, mert pihenni nem hagyott. Képeket ültetett fejembe, megéltetett egy nagyon rossz filmet, rólam, velem.
Strand, de inkább uszoda-féleségben voltam. Hatalmas tér, hatalmas medence - az álomban úgy nyolc-kilenc év körüli Marcival. Úsztunk, versenyeztünk, nevettünk. Játszottam vele. Idővel menni készülődtünk, s én a medence partján kinyitottam az öltözőszekrényt-kabint, elkezdtem cuccaink módszeres pakolását nagy, szürke sporttáskába. A gyerek köröttem szöszmötölt, szaladgált jobbra-balra, és csacsogott. Rá figyeltem. a sok táska-málha közé iratokkal tömött pénztárcám letettem. Időnként odapislantottam egyet-egyet, s tettem a dolgomat.
A kép az álomban egy pillanat alatt megváltozott. Ruháim tetején a vastag tárca helyett megfonnyadt, beesett bőrdarab feküdt. Kaptam érte – üres volt. Mindenem eltűnt. Az igazolványaim, a jogosítvány, a befizetett csekkek sárga mementói, a képed, az átlátszó nejlon borítás alól, a rég lejárt, korábbról megmaradt okmánybélyegem és persze pénz is.
Ott álltam egy szál fürdőgatyában, tehetetlenül.
Mellettem három gyerek, tizenkét éves, kis növésű, valamin osztozott. A legnagyobb kezében vettem észre személyim. Ugrottam elkapni, visszaszerezni tőlük, ami az enyém, de szétrebbentek, elfutottak. Eldobni semmit nem dobtak el, s hárman, három irányban eltűntek seperc alatt.
Az agyam beindult – baj van! a kártyát le kell tiltani. hogyan is kell? Nem tudom! Amúgy, fürdőruhásan, mindent, táskát, ruhát hátrahagyva, csak Marcival sarkamban futottam emberek közé. Valami postahivatalba mentem be, ahol az első ijedtség után – nézd, egy őrült! – a nők értelmesebbje meghallgatott, de széttárták kezük. Nincs adat, hogy segítsenek, nem tudom igazolni kilétemet. A gyerek hiába bizonygatta, minden úgy van, ahogy a papám mondja, a hivatalnokok széttárták kezük, szabály az szabály!
Feladtam. minden gondolatom akörül járt, fiam, mit kell, most tegyek, hogy húzzam ki legközelebbi mannaesőig? Elkeseredetten, gyerekkel kéz-kézben mentem jól öltözött emberek között strand-mezben meztelen a troli megállója felé a Dózsa György úton……
Itt ébredtem Livi. Megnyugvás volt az ébredés. Az óra, zöld számaival fél egyet mutatott. Gondolkodtam, leírjam azonnal az álom-látomást, vagy kibírja reggelig és megmarad papírra készen. A lustaság győzött. Újra alváshoz készülődtem. Mindössze annyi motoszkált bennem, vajon miért nem ébredtem korábban? Miért volt ily erős az álom szorítása?
Ritka, rossz álmaimból hamar kiszállok. Ez tartott végeláthatatlan, mint a valóság. A jó, az érdekes álmaimból is időben felébredek. Itt miért nem? A választ most sem tudom.
Na, ennyi volt.
Fél ötig aludtam, ötkor kerültem ide, gép elé. írom a penzumot, megnéztem tegnapi munkád, oldal-formálásodat. Tetszik.
Tudod, az első hat jelentés egyikében leírtam, február 18-24 között, hiába védelem, kívülről belebarmoltak a gépembe. Ellenőriztettem, s a tényt megerősítették. Látszólag semmi nagy kár, minden helyén. A képek, az együttélésünk képei viszont eltűntek. Nem mind! Érdekes módon, csak azok a mappák, amiben benne volt a neved. A megmaradt képeim rólad-rólunk - a teljes anyagnak tán húsz százaléka -, más helyeken pihent, a betörőnek tán kevés ideje volt mindet végigkeresni. Most új tűzfalak védenek, szerelő után. Védelemnek hívják ugyan, de tudom, mint minden védelem, ez is átjárható. A rossz szándék, érvényesülés-igénye legtöbbször erősebb, mint a jóé.
Livuskám! Nekem azok a képek mind nagyon fontosak. Ha olvasol netán, kérlek, segíts! Tudom, neked meg van minden. te voltál mindig az első bemásoló és gondosan lemezre mentetted mindet. Kérlek, tedd meg, másold át nekem az összeset, vágatlanul, és küld el postán! Pénzbe, fáradtságba kerül. A pénzt megtérítem, a fáradtságot megköszönöm, csak küld mielőbb! A fényképek, a nálam eltűntek, nem csak a te életed része, Kedves! Köztük számos olyan is akad, ami a kinti az amerikás családom emléke lehet, hiába vagyunk rajta mi is.
A történetet ismered. Harmadszor hallod. Leírtam, elmondtam szóban úgy egy hete. Ez a harmadik kakasszó, kérlek, ébredj!
Megvolt a reggeli séta. A kutya boldogan rángatott bokortól bokorig, végigszimatolta az összes szomszédság kutyajelzéseit, örült. Ragyog a nap, jön az igazi tavasz. Éjjel nem is fagyott. Tartok egy pénztárcavizitet és elugrom a kertészetbe négy ládára való árvácskáért. Kilencven kettő óta, hogy ide költöztünk, mindig az én ablakomban volt először kiültetett virág, most se legyen másképp! Az árvácska ugyan csak átmenet a fázós márciusból a valódi tavaszba, kinyúlik napon, de legalább addig szép. Ha ültetsz valahol, csak arra kell figyelned, időben lecsipkedd az elvirágzott, termésbe forduló virágot. Azzal megújítod, tovább él, virágbontásra készteti önmagát.
Emlékszel mennyi csodát ültettünk erre ketten?
Nemigen értettem meg közös életünkben, hogy te, kisvárosi, félig falusi lány, Miért nem tudod megjegyezni a virágok nevét? Bármit mutattam, rákérdeztél, ezt hogyan hívják, s hiába mondtam többször is, másnapra elfelejtetted. Mindegy, kerti- vagy vadvirág volt, valahogy nem rögzült a fejedben.
Lehet, sőt biztos, hogy mindenki agya másra kattog, szelektál. Mást és mást tart raktározandónak, fontosnak. Én például képtelen lennék megjegyezni annyi betegség-féleséget, amennyit te tudsz, részletes kór és tünetleírással, használható, alkalmazható gyógyszerek felsorolásával.
Nekem a virágok voltak fontosak, Virágszál! Rengeteget jártam az erdőt, futkároztam falusi udvarokban, mindenütt minden virágot megnéztem, megjegyeztem. A fákat is ismerem kérgük alapján. Vonzott a csendes-szép növényvilág. Ha tudnád, hány csokor illatos cikláment szedtem Nemesvid erdejében! Hányszor csodáltam meg a Mecsek kankalinját, héricsét, ezerjófüvét!
A muskátlit sem szeretted. Én pont fordítva. Oka mindennek van. A magamét tudom, kielemeztem. Egy könyvből, gyerekfejjel olvasott könyvből, s abban egy varázsos pécsi névből a Boszorkány-útból ered. A könyv, Az öttornyú város, ötvenhatos kiadvány, elbeszélésekkel. Kezemben nem volt már ötven éve, ott maradt a pécsi, szülői házban, ahogy a gyerekkorom. Az elbeszélések között volt egy, ami betelepült svábokról szólt, akik messzi északról, a török utáni időkben jöttek, s hozták magukkal a piros labdavirágú muskátli-kultúrát.
A történetre már nem emlékszem, csak az utolsó, lezáró képre. A faluból kiutált idegen család szekéren útra kel, és ahogy mennek el, az úton, mint vércseppek, virít sok elhullott virágszirom. Boszorkány-út. Pécs.
Látod, de érdekes?
Jöttem-láttam.
Megvettem a próba-árvácskákat, beültettem őket. a tavalyi földet kicsit feljavítottam, van benne friss, jobb lesz a növénynek. Egy ládával került az utcafrontra, egy másik a szoba északi nagyablaka előtt kapott helyet.
Kínlódom a fenyőgallyaprítással. A nagyja már útra kész, méretre szabva, Tibor barátom kinti fűrészgépére vár. Kitűnő gyújtós lesz belőle. A leszecskázott apró ágakból egy adaggal megtöltöttem a ma frissen ürített kukát majdnem tele. Épp csak a hét háztartási szemetének hagytam helyet. A halom így is túl nagy, vagy három zsákot kell behoznom Horányból, hogy eltakarítsam.
Az ebéd is elkészült. Három üveg lecsót bontottam. A teljes állományból összesen csak két üveg volt eddig, ami rosszul zárt, megbuggyant. Mindig előfordulhat ilyen is.
Eszembe jut, micsoda élvezet volt veled együtt dolgozni, tenni el a savanyúságokat télire! Szép idő volt!
A hosszú séta ma is a Tescóig volt betervezve. Nem élelmiszer ügy, a T-Mobil kirendeltségre néztem be. Kíváncsi voltam, mennyibe kerül a horányi net és TV újra bekötése. Sok érdekeset hallottam, sok mindenre jöttem rá.
Az, hogy a telefont újra rá kell kötni a hálózatra, az evidencia. Ez havi ezer forint körül van alapban. Úgy sem használja az ember! A tv viszonylag olcsón ad huszonhét csatornát és a net sem vészes. Havi 7500-ből két éves hűségnyilatkotzattal csomagban mindhárom az enyém. Amikor idáig eljutottunk, elkezdtem úgy rendesen kérdezgetni. Mennyibe kerül egy éves hűséggel, mennyibe kerül hűségnyilatkozat nélkül?
Ezt már nagyon nem szerették! Kiderült - a tényt tudtam – hogy a cég csak közvetítője, „partnere a T-Home, T-Mobilnak. Ők nem kínálhatnak, nem is mondhatnak árat hűségnyilatkozat nélkül. Természetesen létezik ilyen, de azt csak az Árkádban, a T-Pont-ban tudhatom meg, csak ott utánajárható.
Valami haszna csak volt a látogatásnak: az 5 Mbit/sec átviteli sebességű pesti netet 15 mbit/sec letöltési sebességűre cseréltem úgy, hogy egy éves hűség hosszabbítást vállaltam, de pénzben egy akció miatt nem fizetek többet. Késő estére ígérték aktiválni, majd kipróbálom, ha ébren leszek.
Marci hősiesen tűrte a húsmentes napot. Jó nagy tányérral befalt a lecsóból. Szokott időben, felcsomagoltan eresztettem el éjszakai műszakra. az éjszakáról jut eszembe, képzeld, a hülye kutya tegnap elalvás előtt gondolt egyet és odajött mellém, hogy ő most itt fog aludni. Először elzavartam, aztán megesett rajta a szívem – húúúúúú, ez jó mondat! JJ -
és maradhatott.
Megyek kedvesem, olvasok egy sort.
Áldja az Isten minden léptedet, legyen könnyű álmod, utad!
2012-03-12.
Gabirébusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése