JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 12.

Ma későn kezdek jelentést írni kedves.

Későn ébredtem, négy órakor és eszembe jutott a kávé mellett egy vers-kezdemény. Kipötyögtem, megrágtam, keresgéltem a formát, aztán helyére raktam. Ahogy pakoltam, átgondoltam a csataloo oldal szerkezetét is és fájó szívvel, de kivettem a Neked szóló jelentéseket, mindet.

Nem illenek a sorba. Ott a fülszövegben látható minden új vers, s a jelentések címének monotonitása megzavarja a nézelődőt.  Próbáltam új aloldal beillesztését, ahonnan mind elérhető lenne sorban, de nem sikerült. Hatalmas számítógépes talentumom ismét bizonyított.

Az összes jelentés most a csataloo.blogspoton van, külön blogban, jól láthatón, ahogy illik. Meg lemezen, hogy el ne vesszenek. Nem tudom, látod, olvasod-e őket. Gondoltam, húsvét körül elküldöm egyben az addig leírtakat.

Végigjártam a looo-vat, a blogspotot és a dunát, megnéztem, hol milyen új fejlemény van, és feltettem a dunára, facebokk-ra is a reggeli menüt. A dunán másképp építkezek, oda most a Jelentések Könyve tizenhat versét rakosgatom naponta sorban, módszeresen. Eltalált ciklusnak érzem, jól megcsócsált, rendbe rakott versekkel. Szeretem őket. A Te korodból maradt, rád és nem csak rád tekintő énem, a sajátjaim.

A dunapART különben nagyon megváltozott. Már nincs az én időmbeli pezsgés, kevés a naponta feltöltött alkotás. Látható, hogy megszűnt olyan bázisnak lenni, mint volt anno, akár két éve is. Fogalmam nincs, mi okozta, de eltűnt a plebs, a próbálkozók egykor oly népes serege, és velük együtt eltűntek sokan a jók közül. középszer maradt vagy két nagy csokornyi. A kiválók közül csak páran, szerintem egy kézen megszámolhatók maradtak, úgy hetente egy- egy írással. náluk is érezhető, nem főoldaluknak tekintik a lapot.

A nekem ismeretlenek között eddig csak egyet találtam, akinél akadt feltett vers, amire csettintettem, de jó, de a napokban, látom, törölte magát.

Tudom, mert verebek röptét ismerem, sokan az alkotók közül saját gyűjtőlapokat indítottak, s ott ízlésük szerint sokszori átfedéssel jelennek meg régi dunások.

Megnéztem, mit bütykölsz az új weboldalon.  Látszik, keresed az igényes formai megjelenést, azt mondom, sikerrel. Új verset, alkotást, viszont nem látok már egy hete sehol. Ne hanyagold az írást!

Akad, hogy úgy érzi az ember, kiírta magát, nincs mondanivalója, vagy az, amit mondana csak ismételgetése lenne önmagának, de ez csak látszat-holtpont.

Túl kell tenni magad a vélt szem- és látásvesztéseken, forgatni a szavakat a szádban, megkérdezni a füled, mi hogy hangzik és magadra kell erőltetni a munkát. Az írás munka. Szép, okos tevékenység, ami fáraszt és örömet adhat, ha jól dolgozol. Én is, nemegyszer éreztem, valami nagy bánat, vagy nagy öröm elveheti az írás-késztetést. Olyankor igyekeztem a legjobban mégis írni!  Az eredmény ilyenkor, lehet, messze nem száz százalékos, de nem is az a fontos! Inkább, hogy legyőzd magad, s átlendülj a holtpontokon.

A hajnalban kiporciózott cigim – óránként két szál -  épp a boltnyitásig tartott ki. hogy Marci megjött elugrottam bevásárolni, kenyeret, zsömlyét. A csokoládét tudat alatt felejthettem ki, mert az útra a kutya nem jött velem. beköltözött a gyerekhez, s csak akkor jelent meg amikor visszaértem.

Nem öltöztem át, a kertbe mentem befejezni a négy napja kezdett gally aprítás, most végre sikerrel. Találtam két nagy nejlon zsákot is, nem kell Horányra várnom, így aztán be is zsákoltam a nyesedéket.  A letisztított, méretre szabott, Tibor fűrészre előkészített ágakat beraktam a csomagtartóba, a zsákokat meg este fél hat után, hogy Marci éjszakai műszakra elmegy, elviszem a kijelölt a lerakóba. Végre rend és tisztaság lesz a kertbe, nőhet a fű ezerrel!

A kertimunka után, befelé jövet kiszúrtam a fonott háncskosár tavalyi diót. Na, mondom, végzek ezzel is! Behoztam a szobába és nekiláttam tisztítani. A kutya először rá se rándított, mivel is foglalkozom, de úgy öt perc után megjelent. Fölfogta tán a héj ropogásából, hogy dió forog fenn, mert olyan röfögést csapott, hogy ihaj! Le nem szállt rólam, míg meg nem szántam! Diót nem adtam, ugyan, de megkapta azt a húsz-harminc mogyorót, ami a kosárban volt. Láttad volna a boldogságát! JJ  Majd elfelejtettem mondani, képzeld, a kis dög beráncigálta a fekhelyére a „Kedvesét”! Nem hagyta a placcon, a szoba közepén heverni!  Röhögtem és megdicsértem, látod, kutyám, párosan szép az élet! JJ

A tisztított dióból eddig négy és fél üveg, úgy másfél kiló lett, és hagytam délutánra, vagy holnapra is, úgy még kétüvegnyit burokban. A héját elviszem Horányba, a zsíros, olajos törmelék a legjobb a korom-kiégetésre.

Tegnap beszéltem az autószerelővel, hétfőn, tizenkilencedikén nyolcra lesz nála jelenésem kerékcserére. Ezt majd bővebben leírom vasárnap estig.

Most tizenegy múlt nem sokkal. Nekiállok, ebédet készítek. Babéros krumplifőzelék, vagy kruplipüré lesz, még nem döntöttem el, csak az biztos, hogy fasírttal. Livi-mód készített, prézliburoktól nem szenvedő finom, sok fasírttal. JJ

Nem lett babéros krumpli! Nem volt itthon tejföl és nem akartam kimenni érte. Maradt a krumlipürés megoldás, tej volt. Kisütöttem a fasírtot is nagyon szépen. A gyerek meg is jelent egykor, de csak reggelizni. Megevett két pudingos sütemény, megivott egy pohár tejet, és azt mondta az ebédet, majd csak négykor kéri. L Ráhagytam.

Olvastam egy fejezet Moldovát a Dunáról, miről másról én Duna-bolond.  Ruhát váltottam, elindultam a hosszú sétára, narancsért.

A kertkapun vettem észre a csodát! Gyönyörű örvösgalamb tojó ült a lécek között! A fényképezőgépet, ha kiteszem a lábam, mindig viszem magammal, így aztán óvatosan elővettem és azért imádkoztam, csak el ne szálljon, amíg lekapom. Először jó messziről készítettem róla képeket, majd egyre közelebb és közelebb merészkedtem Úgy nyolcvan centire hagyta magát megközelíteni, onnan már minden mozdulatra látszott, ha tovább megyek, elrepül. Csoda képeket készítettem egyet felteszek ide este, ahogy megy az írás a helyére a blogba!

Csodagalamb! Tovább indultam és hirtelen eszembe jutott: Hogy kerül ide? Ki küldte? Anyám, aki hatvanhat óta nincs velem? A Nagyanyád? Te küldted, Lívi???? Ki üzent és mit akart üzenni a madárral? Mit jelent a madár? Boldogságot? Békét? Vagy azt, hogy mennem kell?

Kavargott bennem a sok gondolat!

A sétát gyorsan elintéztem. Vettem tejfölt és narancsot és ráadásnak egy Adidas dzsoggingot. Az utóbbi húzós volt, de úgy emlékszem három éve nem vettem márkás ruhát, most megérdemeltem. J

Itthon a dög hatalmas vakarózással, farok rágással fogadott. Egyetlen pillanatos sem vártam, vittem fürdetni bolhairtóssal. Húzta a belét, hogy ő nem jön, úgy kellett előkaparni a konyhaasztal alól, de aztán a víz alatt már meg-megnyalta hálából a kezem. Megszárítottam, most sértetten fekszik a vackán és bámul bogár-szemekkel. JJ

Érdekes, reggel óta mindössze egy narancsot ettem, és nem vagyok éhes! Készítek egy laza kávét és folytatom az olvasást.  Az ebéd a gyereknek kinn az asztalon, most ordítozok éppen, hogy jöjjön enni.

A faágakat elszállítottam, ahogy írtam. Szép estét, Kedves.

Áldja Istenem minden léptedet és legyen könnyű az utad.

2012.03.13.

Gabirébusz