JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 29.

2012.03.27.


Végre megkerültél!
Kallódtam nélküled.
El sem hiszed,
hol ételért koldultam,
kapkodtam fogyó levegőt,
idétlen parkokban leültem
és képzeletben játszottam,
hogy veled beszélgetek.
Parazsad mentettem át,
két tenyérbe, mellhez szorítva,
hogy meg ne fagyjak.

Nem csak emléknek
hagytad itt magad,
fényképek, árnykép, mosoly,
és mosoly szájam szegletében
igézett naponta,
mert nézegettem mind,
hogy mutasd valós magad,
testben is,
ha csak két dimenzióban
és a múltban.

Hamis illúziókat
fogantatott nincsek halmaza.
A férfielme amúgy is esendő,
még inkább akkor,
ha választott csillaga
csalódásból, okkal,
vagy szipla „csak”
eljátssza: lehullott.
Pedig világít fennen
változatlan.

Őriztem minden rezzenésed,
szemed, vonásaid, az ébredésed,
hogy két kézzel adsz,
el- és ki nem mondott
minden szavad
naponta visszadobbant.
Őriztem hajadból a füstöt,
s ahogy haladt napok sora,
csak neked mondtam mesét,
köréd aggattam glóriát.

Őriztem verseid dallamát.
Szabályos,
pontos képeit szavaknak.
Hibáim,
nagyritkán boldog álmod
őriztem,
és most, hogy megtaláltalak,
furcsa melegség simogat.

-------    ............  -----------

2012.03.27. 13:34 újra együtt.


Látod? Meghallgatott a kettőnk Istene. Vigyázta  lépteid és könnyítette utad.
Hazaúton.


Balog Gábor
-csataloo-
2012.03.31.