JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 28.

Március harmincadika.

Nevezetes nap ez az életemben. Ma lett negyven éves a Naffiam, három gyermek apja, okos szép, szívvel is kellőképp megáldott Andrásom.

Messze van, tudod, és jó helyen van. Olyan világban él, ahol a munka, a tehetség, a törekvés érték, ahol megbecsülik, ahol kibontakozhatott és érvényesül.

Hosszú volt az útja és nehéz.

Tehetséges, érdeklődő kiskölök volt világéletében. Bolondja volt a tudásszerzésnek, az olvasásnak. Ragadt rá az információ és az agya rengeteg új tudás tárolására volt nyitott.

Erős akarata volt mindig. Kos jegy szülötte, és a jegy összes jótulajdonságával megáldott.

Láttad, találkoztál vele, karodban fogtad legkisebb leányát. Izgultál családjával, hogy gondjaik megoldódjanak és örültél velük, mikor eltűntek a felhők.

Jó lesz őket újra látni, talán idén, talán jövőre. Ha jönnek, meghívlak téged is!

Korán keltem.

Egy face-s beszélgetésben B. Ági, közös barátunk, a Remény mibenlétéről írt hozzám kedves, szívhez szóló bejegyzést. Közösségi lap lévén, bejegyzése nyilvános volt, és lehetőséget adott másoknak is olyan dologban megnyilatkozni, amit nem akartam sem látni, sem hallani, így aztán a bejegyzést töröltem és egyeztettem vele, találkozzunk ma, nála, Vácon.

Megjegyzés ugyanide: Figyeled, a magyar nyelv szereti a rövidítéseket! A facebook szóból is levágja a book-ot, hosszúnak, fölöslegesnek érzi. Én is rövidítettem a szót itt, s mi lett belőle ragozottan? Faces = szar latinul. Faces = arcok, angolul. JJ

A kutyának így biztos rossz napja lesz, hisz míg távol vagyok, ki nem eresztem, marad helyén, vigyáz a házra belülről. Ha majd megérkezek, szokás szerint körbeugrál, s utána elvonul, mutatni fogja, neheztel rám a bezártságért. Végül, mint mi is, emberek, megbékél azzal, - itt velem – aki kellemetlenségét, rosszérzését okozta, s helyreáll a rend.

Megjártam Vácot. A címet tudtam, de indulás előtt elfelejtettem megnézni a térképen, merre is van, így aztán csak veled közös emlékeinkre hagyatkozhattam, megtalálni, merre is van.

Érdekes képességem az útvonalak rögzítése az emlékek között. Nem tudom, hogyan csinálom, de bejárt utat évekre, évtizedekre visszamenőleg rögzít az agyam, sőt, talán sosem látott szögek-tájolások rögzítésére is képes. Mondok egy nagyon érdekes példát is erre.

Valamikor a hetvenes évek közepén, első feleségemmel és akkor ötéves András fiammal jártunk a Vág-völgyben, Sztrecsnó váránál. Ott is töltöttünk egy éjszakát, és mint afféle kirándulók, természetesen a folyó mentén hosszú sétát tettünk folyással szemben, felfelé. A folyó két hegy között vett kanyart és tűnt balra el a fenyvesek között.

Harminc évre rá, kollegák, barátok társaságában egy lengyelországi hivatalos útról kocsival hazafelé valami folyó mellett haladtunk dél felé. Korán, indultunk Zakopanéból, én vezettem, és igyekeztem barátaim, igazgató-társaim kéréseit sörök beszerzése és vizelésigények tekintetében egyaránt kielégíteni. Így esett, hogy a folyóparton egy szurdokban egy parti lapály mellett megálltam, haraptunk pár szendvicset, fényképezgettük a tájat, ki-ki könnyített magán, mikor valami belém döbbent!

Térképet nem használtam a vezetéshez, elég volt tudás, menjek dél felé, ha haza akarunk jutni. Térképhasználat nélkül a folyó nevét sem tudtam, s mégis, szinte elemi erővel tört ki belőlem: Fiúk! Ez a Vág! Figyeljetek, most beülünk az autóba, egy kilométeren belül lesz egy jobbkanyar, és baloldalon, a hegyen egy várrom lesz! Sztrecsnó vára! Kapcsolódó magántörténetem elmeséltem neki, és autóba ültünk. Minden pontosan úgy volt-lett, ahogy mondtam.

Sosem láttam, láthattam azt a  tájat északról délre nézve. Láthattam délről északra harminc évvel azelőtt. És pontosan úgy volt, ahogy mondtam!

B. Ágival is kicsit így jártam. Ösztönösen éreztem, melyik lámpánál forduljak balra, a Duna felé, és szinte természetes volt, hogy az első keresztutca az ő utcája volt.

Autót leraktam, bementem a verselőhöz. Kezemben az út menti virágboltban beszerzett nyugdíjas-zsebhez szabottan illő, de szép, friss sárga gerbera natúrban, semmi csomagolás, csak baloggabisan, kézben, jószívvel.

Ági, hogy meglátott, csak felállt a fogadóasztal mögül, elém jött, magához ölelt. Jó, hogy eljöttél vén loooo! JJ

Nehéz bevallanom, ha nincs igazam, de csak annyit tudtam mondani neki, a Remény ügyben bármit is írtam, mondtam, ellenkeztem vele, bizony neki van-volt igaza. Mindig neki lesz igaza! Nem baj, ha te is tudod.

Hosszan beszélgettünk. kiveséztük a történéseim, latolgattunk közösen esélyt neked, nekem, nekünk. Okokat és indokokat beszéltünk át és jó volt hallani, milyen szeretettel beszél Ági rólad. Pedig – s erre biztosan nem emlékszel már – eleinte nagyon nem szeretett, nem szerette a verseid. Aztán, ahogy mondta, megérezte az ízük, a rébuszokban is pontosan megrajzolt képeket, és onnantól minden változott.

Ő is mesélt. Kapcsolódó, vagy részben kapcsolható történetet, érdekeset. Valami nem túl távoli ismerőse sorsát, vesszőfutását. Úgy látszik, mostanában minden kedves ismerősöm, barátom vesszőfutásos történetekkel traktál. JJ

Megpróbálok valamit visszaadni a történetből, mert érdekes volt, mindentől függetlenül.

Egy háromgyerekes, állítólag csodaszép kisvárosi, elvált nő kálváriájából vágott képeket. A nő válás után maradt egykor közös, elfogadható-színvonal panellakásban, minimálbéren, gyerektartással, lebegve félúton a biztos szegénység és a bizonytalanság között.

Idővel furcsa szerzettel bútorozott össze. Valami háttéremberrel, egy hangfal-tologatóval, vagy sofőrrel – Ági történetében sem volt tiszta a státus – a kisváros lakodalmas-rock zenekara mögül.

Az illető, korban hozzáillőnek tűnő, úgy hat-hét év korkülönbséggel, maga is elvált, eredeti fészkéből jellemhiba miatt kilökött. Egy gyermekes, erősen alkoholfüggő férfi. Első házasságából érzéketlensége, tuskósága miatt kivert kutya, magát sehol eladni nem képes, de személyét, szerepét fontosnak, befolyásos embereket ismerőnek feltüntető, s ami nem lényegtelen, szintén jövedelemmel rendelkező.

A máshol senkinek nem kellő férfi itt hármas szerepben is képbe illett. Pótapa e felnövekvő hét és négy év közötti három gyerekhez, pótbevétel a háztartáshoz és pótlék a test igényeihez is.

Összebútoroztak.

Az összeköltözés után hamar kiderült, a férfi az alkohol mellett, rabja saját kitaszítottságának. Sikertelenségeit a neten vadászva éli ki, egynapos kalandok után kutat, hiteget korai felnőttkort épp elérő nőket, lányokat. Tervez és végrehajt, de úgy, hogy tudja, a babramunkával kiépített kapcsolat mindig kudarc lesz az első láthatás után. A gondosan, szavakból, ámításokból felépített hazugságvár a tettek beválthatóságával összedől, s ő mehet egy házzal arrébb, kezdeni mindent újra, új kudarcig elölről.

Az asszony hamar rájött a turpisságra, együttélés mellett szimpla evidencia az előbb-utóbbi lebukás. Szólni nem szólt, mert kellett a kosztpénz, de az életvitelben változtatott, a férfit, aki amúgy sem adott adhatott egyéb szerepeiben többet félsilány magánál, a férj szerepből kitiltotta.

Az meg nyalogatta a frissen beszerzett sebeit, és folytatta hamis ego-építését, most már új elemmel bővítve a net útvesztőiben. Ő lett a kétszer is megtagadott jóság, az önhibáján kívül kirekesztett, elesett szeretnivaló, aki megértést, rokonlelket keres hosszútávra.

A jobb hihetőség érdekében élettársáról kreált történeteket, mutatva a nő a kisváros kurvája volt, Szopós Móninak ismeri mindenki, s csak attól fogadja el, aki elfogadja a kisvárosban, hogy ő, a Grál-lovag összebútorozott vele.

Így élnek kétezer tizenkettőben, egy fedél alatt, a rászorult és a lélekhibás….

A történetnek vége nem volt, Ági is nyitottan hagyta – de lehet forráshiány.  Mint vérbeli művész, azért megjegyezte, a sztorit megírja kisregényben!

 Ismered, milyen! Ha mondja, megcsinálja, s ha megcsinálja az jó lesz, nagyon jó! Kíváncsi vagyok, a tengernyi elfoglaltsága közt mikor lesz ideje elkezdeni!

Most, hosszú nap után megyek fürödni, fogyni egyet a vacsorámmal és megköszönteni szép Nagyfiam!

Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse útjaid!

2012.03.30.

Gábor