Még erősen hatása alatt vagyok tegnapi kocsmabeszélgetésnek.
A hajnal itt ácsorog a teraszon, fél négy van, aludtam teljes hat órát, a fej és a lélek is tiszta. A testtel majd később foglalkozom, így, vízhiányosan nehezebb feladat lesz, de ismersz, mindent megoldok. Lehet, időnként körülményesen, öregesen, de eredményesen.
Vissza a beszélgetéshez, míg el nem felejtem.
Az asztalnál Erzsi, Jani, Olasz, Feri-bá, meg egy csak arcról ismert ismerős ismeretlen. Végighallgattak rendesen. Időnként volt egy két közbekérdezés, de az intermezzók nem vitték félre a fővonalat, minden a maga kronológiájában, az érzelemvilágokat nem torzítva, a realitásokat elismerve került elő.
A majdnem nagymonológban semmi önfényezés, inkább a te helyzeted jobb, megértőbb megvilágítása a cél, azt hiszem, sikerrel.
Monológ végén jöttek a hallgatói reakciók.
Erzsi kezdte. Talán azért, mert ő a megfontolt, a mindig józan, a sok sorsot látott nő.
„Tudja Gábor, - mondta – mi a Livit nagyon szerettük mindannyian. Nagyot hibázott! Gyerek. Fel sem fogja, neki mi a jó!
Ki fogja őt a mai világban magához venni, ki fogja eltartani, úgy ahogy maga tette, olyan szerelemmel? Legföljebb, valami pénzes öregember, de azt sem hiszem!
A korban hozzávalók már régen házasok, gyerekük van, vagy lehet, kitörni kapcsolatból nem fognak, nem akarnak. Elfogadnak görbe utakat, mert a Livi szép lány, de hamar ki is szállnak majd a kapcsolatból. A korban még hozzáillő elváltak meg nem fognak rohanni, hogy újra megházasodjanak, mert a szabadságot feladni nem akarják. Gyerektartást fizetnek, minek nekik újabb kolonc a nyakba, ha megvan, ágyba kerül papír nélkül is?
Ha mégis akadna, akivel összebútorozhat, az se tart majd soká.
Pár hónap, fél év, és majd elunják eltartani, elunják az itt is mindenkinek mondogatott fejfájásait, egyre nehezebben viselik majd a gyerekes megnyilvánulásait társaságban, teher lesz, azt meg cipelni sokáig ki fogja?
Ki fog megbékélni azzal, hogy amíg ő a mai, nem könnyű világban, nehezen pénzt keres, addig a Livi tíz előtt nem kel, menne erre, meg arra is, panaszkodik mindenre, mindenkire és legföljebb így-amúgy háztartást vezet?
Az olyan kapcsolatnak is hamar vége lesz. A lány meg majd áll, úgy érezve, hogy becsapták.
Legrosszabb, ha összehoz magának egy gyereket, mert az sem lesz védelem neki ahhoz, hogy ne röpüljön. Magánál más volt a helyzet, magánál biztonságban volt.
A pénzes öreg palik sem fogják úgy kezelni, mint maga, Gábor. Fizetett házvezetőnek, esetleg repi pipinek fogják tartani egészen addig, míg másik jelöltet nem találnak. Az meg –tudja – pénzesnek mindig akad hamar.
Láttuk, a Livi nagyon szerette, ahogy maga foglalkozik vele. Majd összehasonlítgat, és rájön, bár butácska, hogy hibázott, becsomagol a bőröndjébe és vissza fog kérezkedni magához.
Gábor, ne fogadja vissza!
Ha visszafogadná, mindig ott lesz a tüske maguk között, a bizalom-hiány. az meg megkeseríteni a napjait!”
Hallgattam, mit tegyek hozzá? Eszembe jutottak dörgölőzők, lélekhalászok, netennyulpisti, ahogy az erdőben rókaprémre vadászik, meg a soros zsoltikák. Igazat beszélt, minden ráció mellette szólt. Hallgattam, pedig még nem volt vége.
Többen egymásra licitálva elemezték az elhelyezkedési esélyeket, ami önálló életvitelre jogosítana.
„Gábor, ott ül a munkaadó, a folyosón hosszú sorban a jelentkezők. A munkaadó a legrátermettebbet, a legkisebb gondot jelentőt szeretné kiválasztani a legkevesebb pénzért. Ad a megjelenésre, sokat számít az is, de nem főszempont.
Bemegy a gyerek, és megszólal. Ez az első pont, ahol Livi kiesik. Annyira másképp beszél, mint minálunk, annyira más a hangképzés, hogy megbélyegzi. Istenem –ne haragudjon – ki fog felvenni egy tájszólásos falusi, vidéki lányt egy ékszerboltba eladónak, másik két repi nő mellé? Érti, Gábor?
De essen át az első rostán, mindjárt ott a második! Megnézi beküldött papírját és jön a fogós kérdés. Látom, diplomás! Mutassa, hol a diplomája! A gyerek meg magyarázkodni fog, hogy itt a kurzus elvégzését igazoló papír, de nincs nyelvvizsga, s a törvény szerint így nem kapta kézbe még az őt megillető diplomát. Azt is elmondja majd, hogy a törvény nemsoká változik.
A munkaadó meg úgy érzi majd, a jelölt át akarta verni. Minek nekem – mondja magában - olyan, aki már a bemutatkozáskor becsapna?
Ha mégis, ha ezen a rostán is átjutna, jön a leghúzósabb kérdéssor. Mondja, kedves, hol merre dolgozott? Hol mennyi időt? Ő meg ott áll majd, hazugságokra kényszerítve, vagy rákényszerült igazmondással és szépen asztalra kerül, hogy bizony a harminckét év alatt a Livike tartósan szinte sehol nem dolgozott, hogy egy év körül a kimutatható munkaviszony, hogy a beírt megjelölt munkák legföljebb próbaidők, közmunkák egy-két hónapig, meg kötelező nyári gyakorlatok.
Gondolja, Gábor, hogy a munkaadó őt fogja választani, amikor ott a folyosón olyanok, velekorúak állnak hosszú sorban, akik tizenhat éves koruktól fogják a munkát, bizonyítottak rátermettséget itt, vagy ott?
Nem lesz könnyű a lánynak kedves Gábor, higgye el! Rá fog ő erre jönni és figyelje meg, augusztusra megkopog magához. Ne fogadja vissza.”
Na. Kijött! Tartoztam vele, én sem hallottam tőlük sosem, hogy is látnak minket, téged-engem kívülről. Vitázni nem vitáztam, mert minek?
Otthon gondoltam csak utána, miben van, miben lehet igazság.
A tájszólásod, a gyönyörű ízes beszéded, ami nekem zene volt, valóban bánthatja egyes emberek értetlen fülét, kezelhetik negatívumként. Nem lehetsz például színész, rádióbemondó, meg hasonló marhaságok. Bolti eladó lehetsz a saját, vidéki környezetben akár ékszerboltban is, hisz körötted is majd mindenki ismeri azt a beszédfajtát, nem tűnik, ki, nem mutat eltérést, másságot. Egy Közértnél, egy Tescónál, Pennynél sem lenne gond tájszólással árut feltölteni, hiszen nem kerülsz vevővel közvetlen kapcsolatba, nem a rábeszélés, a beszéd a fontos. Telefonos kínálgatónak sem mehetnél.
Hogy a diplomád nincs kezedben, csak az iskola elvégzéséről és a szakdolgozat megvédéséről papír, az sem lehet valódi akadály. A törvény változhat-változik, és egyik napról a másikra új helyzet áll elő, te is bemutathatod, amiért megdolgoztál. Igaz, ettől függetlenül nem árt rárepülni, és bármennyire munkaigényes – időd pelyva – rádolgozni, tanulni és levizsgázni. Aki az angol nóták szövegeit fújja hibátlanul, az a többit is megtanulja, ha van benne kitartás és akarat. Csak a lustaság veheti el tőled az esélyt.
A munkaviszonyok felsorolása viszont komoly gát lehet. Óhatatlanul vízválasztóként szerepel minden munkaadó szemében. Kivételt, csak pályakezdőkkel tesznek. Ott nem lehet kérni, hát nem is kérik az előélet felsorolását. Sosem értettem, miért ezt az utat választottad? Más azért megy levelező tagozatra, hogy közben ne kelljen feladnia a munkáját. Te bejártál kéthavonta az iskolába másfél napra – jó buli – aztán évekig munka nélkül. Melyik munkaadó tudja majd be a nyári egy hónapos kötelező gyakorlataid valós, szakmabéli munkavégzésnek?
Nem lesz könnyű, tudom. Kell az ismeretség, baráti, rokoni támogatás. Rokoni nincs, a barátit is leírhatjuk, mert a korodbeli barátoknak nincs pozíciójuk, amivel téged is munkához juttathatnának, a korosabb „barátok” meg választás elé állítanak és megkérik az „árát” a helynek. Innen gyomor kérdése ez is.
A házban szép rendet csináltam tegnap kilenc után. Találtam pár dolgot, tiédet. egy gyöngyféleséggel berakott hegyesorrú topán, cipő, jó állapotban, csak kicsit poros, egy gumírozott kismama farmer. A cipőt kifényezem. Majd szólsz, ha szükséged lesz rájuk, félreteszem, s mikor kéred, megkapod. J
Indul a nap, nekilátok bepakolni a kocsit, lezárni a házat. A vízcsőjavítást két héten belül megejtjük, vállalkozó, barát már van, aki segít. Most, a nyár előtt csak ideiglenes megoldással operálunk és ősszel csinálunk egy jól átgondolt teljes vezetékcserét.
Este újra gép előtt leszek, befejezem, kiegészítem a jelentést. Rend a lelke mindennek!
Megjött az első özvegyi nyugdíjam. Be kell vallanom, minden várakozásokat felülmúl, kellemes meglepetés. Felét el is költöttem, befizettem a kommunális adót Horányra egy évre, a két kocsi után a gépjármű adó felét, egy hétezres villanyszámlát, egy négy-feles telefont, és vettem egy teli tank benzint is négyharmicötért.
Rendbe tettem az előkertet és a kertet is. Nyílik az ibolya, a krókusz – lefényképeztem. Erről jut eszembe! Próbálkozhatnál party-fotósként boldogulni, olyan jó szemed van az érdekes képlátásra!
Benéztem a netre, feltöltöttem délelőtt írt versemet és nagy-nagy örömmel láttam, hogy a harcom a költészeted elismeréséért nem volt hiábavaló. nézd meg az én megosztásaimnál, látni fogod, van aki Weores-hez hasonlít, az pedig nagy elismerés!
Este még hozzáteszek pár sort, most elkezdek félni és megyek a fogászatra… JJ
Három fogamat kihúzták! Ordítottam rendesen, hiába injekció. Pénteken újra ott, újabb három megy ahova való – szemétre. Besegít a fogorvos a fogyókúrába! egy hónap múlva megfogasodok, lehet akasztani rám bármit. JJ
A képbeolvasóm eljátszotta hattyúdalát, megmutatta a legkedvesebb képeim, aztán kifújt. baj mindig akad.
Áldja Isten minden léptedet, Livi, tegye könnyűvé az utad!
2012.03.19.
Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése