JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 30.

Ne hidd Olvasó, hogy könnyebb jelentenem Líviámnak, március 27. óta.

Ül mellettem és figyel azokkal a csodaszép bogárszemekkel. A fotel karfáján átnyúlva ölembe rakja lábát, csacsog, mindent mutatni akar és nem apránként, inkább egyszerre a részletet, a lényeget, a semmiképp sem fontosat, szóval mindent. A hátunk mögött állítólag csillagok születnek valamelyik csatornából. Észre sem veszem. Az én csillagom veri a gépet, rendezi a tegnap beküldött százhetven jelentkezését a legkülönfélébb állásajánlatokra, hallgatja a csatornacsillagot, és pihenteti azt a szép lábát ölemben.

Hazatalált.

Illően kipityeregte magát úgy hússzor és minek tagadni, én éppúgy besegítettem az örömtől. Mint a szabadságtól, a mozgástól elzárt patakvíz, ha leomlik a gát előtte, folytak belőle a szavak, a keserv, a szégyenkezés és a boldogság szavai. Mosoly és könny, ölelés és ölelés és mi kell még?

Kibeszéltük, végre szemtől szembe a történéseket, a változásaink, a megváltoztathatatlanságaink, a terveink, az egymásra épített terveink, a várható szürke- és a remélt csupanap napjaink.

Megosztottunk asztalt, ételt, ágyat.

Autóztunk öt bőröndért, kilenc tömött nejlonszatyorért, elhagytunk körömreszelő készletet, nem találtuk a rosseb tudja már melyik dezodort, de aztán meglett, szekrénypolcokat varázsoltunk életre újra, meglepetést okoztunk szomszédnak, második és hatodik szomszédnak dettó, kifizettük a vesztes fogadás díját a kisközértben a csinosabbik, a fekete eladólánynak, Vikinek, abszolút nem leptük meg Marci fiamat és boldogságot, újra felszabadult, önfeledt forgást és plüssbaba utáni futkosást adtunk kutyának.

Megszenvedtük a csábítás trükkjének koreográfiáját, persze minden lementve, ahogy illik, rámutattunk a benyelhető sablonszövegekre, a vakságokra, leírt mondatok közötti valós üzenetekre, válaszoltunk kérdésekre feltétel és gondolkodás nélkül. Helyükre raktuk az őrizhető értékeket és szemétre dobtuk a lomokat. Mindkettő nagy kupac volt.

Szexuális élményekről beszéltünk helyükön felmagasztalón és lekicsinylőn, hasonlítgattunk igazat hamissal.

Nevén-néven neveztünk csalásokat és sorrendbe raktuk ahol kellett az ok-okozatokat.

Hideg-meleget játszottunk közös életünk egy új szakasza kezdetén.

Megbeszéltük, hogy a ketten, két hónapja várt, és március 27.-én valósággá vált találkozást nem kötjük senki orrára pár napig, csak B. Ágihoz megyünk el beszélgetésre, Vácra.

Megfürdettük Líviát lefekvés előtt, ahogy rajtunk kívül csak Édesanyja szokta kiskorában és adtunk-kaptunk engedélyt horkolásra.

Huszonnyolcadikán lakást rendezgettünk újra, hogy felvegye elvesztett lányos arcát is megint, hajszoltunk pormacskát kutya módra, vasalt ágyneműt húztunk kiesett időkre, szélesre tártunk ablakot pár erretévedt tavaszi szélre és tettük hangyadolgaink biztosítóknál autóügyekben, tűzhelye előtt, hogy friss étel legyen.

Táncoltunk egymás szemében, ki-ki magamód. Tűsarkú cipőben, ködbeveszőn, napból érkezőn, fényben és felhő alatt árnyékként, fülben dobbanásként az egyik, s lassuló vérrel, fogat szorítva rohamot visszatartón, pőrén, mégis felöltözötten a másik.

Megosztottuk az estét, az éjfél utáni mély, már félszektől, hiányba-ébredésektől felszabadított alvást közös takaró alatt.

Huszonkilencedikén barlangot látogattunk Vácott.  Megleptük Nyusszot, a négyszögletes kerekerdőből sóbarlang elé települtet, mert barátunk, és elmondtuk neki dömdödömjeink. Üres kezünkbe szedtünk virágot oda- és visszaúton, csomagolt szendvicset ettünk és leltároztuk egy-egy pihenőnél a múltjaink. Gyűjtöttünk építőkövet holnapjainkhoz.

Harmincadikán ellátogattunk az eredethez, Horányba. Vizsgáltattunk fogat, vörös-izzóra fűtöttünk fekete kályhát, látogattunk kocsmát és hallgattunk kétértelműségeket kocsmaismerőstől kommentmentesen. Megköszöntöttük az én aznap negyven éves csodaszép első, Nagyfiam. Egymásba feledkeztünk és megerősítettük nemfelejtekjeink, kimostuk szennyes ruháink és frissre vasaltuk az arcunk ráncmentesítő szerelemvasalóval.

Harmincadikán újrarendeztünk nagyszobát. Egymás mellé, kézközelbe került két számítógép, helyet kaptak ésszerű közelben a kiszolgáló eszközök, csak a színes nyomtatónak nem jutott hely, de ezt nem tartottuk nagy hibának – úgy se nincs! JJ

Akcióterveket írtunk munka-szerzés ügyekben és akcióztunk, megköpködtük a politikát, a lélektelen, hazug világot és besimogattuk magunk a csak pár emberes látszat-magányba, ahol a tisztesség, humanitás, versek és béke az úr.

Megterveztük Lívia könyvét, a sikerregényt. Forrásokat rendszereztünk, munkamódszereket és munkaritmust szabtunk testhezállóra, potenciális lektorok után kutattunk.

Cserélgettük a küldött és kapott mosolyokat szembe-babám egymásra nézéseinkkel. Sétáltattunk kutyát és kerestünk elveszett-elbújt pórázokat. Pórázra kötöttük netes csalók legjobban megválogatott mondatpaneljait, és levettünk kesztyűt, hogy elbánjunk velük. Társakat találtunk a harchoz, számosat.

Örültünk Julcsi és Nelson örömének esküvőjükön, békés, meleg tűzhelyet és nem múló szerelmet kívántunk nekik.

Este mi is az ágyba bújtunk.

Áldja Istenem minden léptedet Líviám, könnyítse utad!

2012.04.01.

Gábor, itt, melletted a gép előtt, kézközelben.