JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 21.

Nyolc órát aludtam.

Elfárasztott a tegnap, friss szelével a napsütéssel, gyaloglásokkal, házimunkával, tornával beszélgetésekkel. Aludtam. Nem voltak álmaim. Alig vannak álmaim. Elveszett az álmom, és elvesztek az álmaim is.

Elismerem, pihentetőbb az új állapot, mégis, hiányzik az ébredés előtti sok hosszú képsor, az alakos és az elmosódó, a kontrasztos és a csak fényekben úszó, a téged pókfonálon lengető, messziről iderepítő, a tenyérbe csöpp leányt, Pinkapannát pottyantó, fejemben kavargó gondolatsor.

Hiányzanak a nagy repülések, a táj alattam, a kitárt szárnyak furcsa érzése és a szárnyalás csendje. A magasra tompán, szűrötten érkező zajok, a motorzúgás zümmögése, a lánykasírás és a nevetésed gurgulája. Hiányzik Tarnóca templomából a kántor dalba szőtt imája, a térdeplő múltidők, a holnapok lábnyoma porbarajzoltan, konyhában közös ténykedések retró-filmjei, szagok, illatok.

Nincs biztos tudat, hogy álmodom, ergó felébredek.

Tények, az új napba biztos út pihentet álommentesen. Az ablak nyitott, a fűtés se megy már. A hajnal fázós-friss levegője vesz körül, kiszellőzteti dohányfüstjeim, és időben ébreszt a busz első, munkásjárata.

Nyolc órát aludtam.

A két másik hálószoba üres. Az egyikben rend és virágok, vízre várva, sarkokba, szegletekbe eldugott emlékfoszlányok, vissza nem idézhető fél- és egész mondatok szófoszlányai, a másikban csupán a csend, a vér kötődései és a szeretethiány karok nélküli torzója.

A két másik hálóból az egyik üres marad, a másikban lakóját várja az álom, hajnali érkezésre.

Sorban – semmi munka – elrakom helyükre a tegnap este lustaság-mementóit, az asztalon hagyott tányért, a mosogató-szárítóban hagyott száraz edényt, a félig telt határidőnaplót, a bevásárlócetliket. Tiszta szalvétát teszek a tálcákra, mert úgy láttam-tanultam tőled, úgy a szebb. Elmosogatom a nem túl sok edényt, megkeverem a második, ma reggel extra kávét, és megigazítom a párnákat a díványon. A kutya reggelijét tervezem, nem nagy ész-feladat, húsgombócból kap kettőt, és helyére teszem társát, a szőnyegen felejtett, őt soha, senkiért el nem hagyó szerelembabáját.

Elkezdődött az új nap.

Elmúlt dél, és a gépem kezd összeomlani.

Fél tizenegykor indultam itthonról, kimosakodva, szép ruhában, ahogy illik a napi hosszú sétára, narancsért a Tescóba, és a neked talált itthoni gyerekkönyveket feladni. Kérlek, ne nevesd majd ki a csomagolástechnikám, még nem tökéletes.

Könyvet, négyet találtam itthon és van még egy szép, hasznos darab Horányban is. A barcsi címedre küldök mindent egészen addig, meg nem jelölöd az újat. Elnézést, ha ezzel kellemetlenséget okozok. A könyvek, remélem, hasznosak lesznek valamire a sok babához. Jó szívvel adtam, használják egészséggel!

Hazaúton beugrottam Julikáékhoz a rendelőbe. Juli megmérte a vérnyomásom, 110/80, tökéletes.  Nem is vártam mást. Tulajdonképpen csak azért ugrottam be, mert a fogorvos Évám a múltkor rá sem kérdezett, csak utólag, nincs-e magas vérnyomásom, mert akkor csínján kell bánnia a fájdalomcsillapítóval.  Mondtam, mi a helyzet, izgult kicsit, de semmi bajom nem lett és menetrend szerint ordítottam, amikor kellett – szokásom szerint. Ez nálam, amolyan reklám a kint ülőknek, várakozóknak, hogy hallják, tudják hova kerültek. JJ

Megbeszéltük a horányi vizet, a vízszerelőinket és jöttem haza. Útközben beugrottam a kisboltba cigiért. Látod, erre még nem tettem fogadalmat. Túl nagy ár lenne lemondani róla nélküled. J

Itthon először dögince-Bencót láttam el. Reggel adtam neki főtt-kötözött sonkát, jó nagy tányérral kockára vágva, és nem ette a disznófülű. Gondoltam egyet, s a sonkát egy serpenyőben kicsi megsütöttem, tettem hozzá sülni pár darabka kenyeret is, s lássak csodát, a kutya úgy befalta, hogy mosogatni sem kell utána! A kis dög lánykutya! Válogatós!

Ezek után ültem be a géphez, és megnyitáskor valami istentelen hangon elkezdett búgni a vén csotrogány. Azonnal leállítottam, újraindítottam. Fel is adta, hogy ő menetrend szerint javít, de ahogy kész lett, jött újra a búgás, a szürke képernyő. Megint kikapcsoltam szabálytalanul, és az újbóli indítás és egy klikk után végre feladta a gépindítást rendesen.

Nem tudom mi lesz, de egyértelmű, hogy torka véres. Bevallom, időszerű lenne a gépcsere, de ha most kényszerülnék rá, s nem a nyár végén, az nem esne jól.

Ha eltűnök, tudd, hogy élek, csak a gép halt meg! JJ

Most dolgozik a vírusirtó is – ér annyit, amennyit.

Holnap Marci is jön délután Horányba. Valami buli van, kihagyni nem akarja. Igaza van. felkínáltam szokás szerint, hogy hozom-viszem, úgy az olcsóbb, de természetesen a saját autós megoldást választotta. Érthető, biztos én is így tennék helyében.

Már korábban is szólni akartam, de folyamatosan elfelejtettem J mondom most! A blogspot versoldaladon a Pátria után a Harcot eltűntetted.  Az, mint új alkotás már az új oldaladon jelenik meg. Nem tudhatom, tudatos volt a döntés, vagy véletlen műve, de mindenképpen azt javaslom, hogy a folyamatában egységes első versoldalad is őrizd meg, oda is folyamatosan tedd fel az új alkotásokat. Az, hogy új oldalon is megjelensz, szép és jó, de mindenképpen, az olvasóid érdekében is javaslom a párhuzamos megoldást. Aztán teszed, ahogy szereted! JJ

Ugyanitt jelzem, próbálj megoldást találni az Álmaim naplója sorrendiségének megváltoztatására. Induljon, ha lehet az első fejezettel és úgy haladjon tovább emelkedőn.  Macerás, de megoldható. J

Megyek, jelenésem van!

A mosott ruha a teraszon négy óra alatt megszáradt, ki is vasaltam, ha már így jártam velük. belehallgattam bolgárúrkérem-be, és készülök az estére. Kicsit félek a holnapi pörgéstől. Lehet, csak késő este kerülök gép elé megírni a jelentésemet, de ha egyben vagyok, meglesz az is rendesen. Jó tudni, hogy van kinek jelentenem, hogy elmesélhetem azt a sok semmiséget ami történik, hogy visszhangosan osztozkodhatom veled a gondolataimon.

Mindig mondtam, hogy szép az élet! És látod? Igaz!JJ

A diétámnak hirtelen adtam egy nagy pofont. Megkívántam és bevágtam öt deka füstölt szalonnát egy szelet kenyérrel együtt elrakott, káposztával töltött savanyú paprikával.  Ízlett rendesen! A kutya is élvezte a dolgot, mert mikor már mindent szépen kikészítettem a kisasztalra, egy rossz mozdulattal le is vertem a tálcát. Minden a földön, nagy csörömpölés, a dögince fut elfele, majd látva-hallva, hogy nincs égszakadás visszasompolyog. A földről addigra már a lényeget felszedtem, csak a káposzta-töltelék volt ezer apró darabban a szőnyegen. Őkelme rendben, komótosan mindet megette! Takarítanom se kellett utána! J

Marci csak ma kóstolta meg a paradicsomos gombócot. Ízlett neki. Bevallom, nem csodálom kár, hogy nem fényképeztem le, nem raktam ki a netre!

A mai napi függőleges helyzetű aktivitásom befejezem. Marad a vízszintes. Egy röpke húsz perc hasizomgyakorlat, egy fürdés utána és irány a szobám. Olvasok tízig, aztán pihenés. Küldjek angol könyvet, olvasnivalót?

Vigyázz magadra kicsilány!

Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse útjaid!

2012.03.22.

Gábor