Három óra tizenegy. Felébredtem. Megvolt a majdnem hat óra alvás, panaszra semmi ok. Lesettenkedtem a lépcsőn, hogy „gyelek” és „kutyagyelek” álma megmaradjon és elkezdtem a napot. Tudod, honnan van ez a közös szótárunkba becsúszott gyelek-kutyagyelek? Egy 1966-os James Clavell könyvből, a Taipan remek fordításából. Kínai környezet, angol-kínai szereplőkkel, nagy sztori. Az r-t kimondani nem képes kínai helyettesíti a hangot el-lel.
Ma nyolc-tizenötre kaptam időpontot a vérvételre, így aztán a megmaradt és objektíve itt, ma élményre váltható szenvedélyek közül maradt a cigi egyedül. kávé, szex kilőve. :)
Korán van, kinn a Hold hatalmas, bevilágítja a kertet. Ilyenkor szoktál ordítani, hogy jaj-jaj-jaj megint jön! Én meg simizlek és vigasztalgatlak, hogy addig örülj, amíg jön, addig benned az új élet lehetősége, Kedves.
Tudod, nekem, öreglegénynek csoda volt látni azt a gyerekvágyást, kisbaba-álmodást, ami benned az egyik legerősebb kötés a holnapokhoz. Ha minden harmincéves nőben csak félilyen intenzitással élne a gyerek utáni vágy, azt hiszem, nem lenne negatív felhangos népesedési gondja az országnak. Érdekes, hogy a vágy a saját gyerek után nem arra ösztönzött, nézegesd úton-útfélen, sétakor, strandon a másét karon, vagy babakocsiban. Talán a benned megélt, visszaható szomorúság, nem irigység, csak csöppnyi magánbánat volt az, amiért nem voltál más-baba kukkoló.
Sosem felejtem el, ahogy beviharzottál a cukrászdába, kétezer tíz január huszonkilencedikén, a levegőben az indikátor-papír lobogtatva, fülig érő boldog mosollyal! Környezettel, vendégekkel nem törődve, hangosan kiabáltad: Gábor, gyerekünk lesz!
Pár nap híján hatvan éves voltam, és szerelmes. A mondatod visszaadta azt a boldogságot, amit első, szép nagyfiam kilencszázhetvenegyes, és második, kisebbikem, kilencszáznyolcvanhetes érkezés-bejelentésekor éltem át. Nem számított a korom, a te korod, nem féltem semmi jövőtől. Egyetlen pillanat alatt végig gondoltam, meddig és hogyan kell élnem-élnünk, hogy az Eljövő tisztességesen, ne csonka családban nőjön fel, hiányt ne szenvedjen semmiben.
Legyen törésmentes, szép gyerekkora. És imádtalak.
Látod, miféle vallomásokat húz ki belőlem a Holdad? Ne haragudj!
Nagy napja lesz ma a kutyának! Találtam új kutyaszőr-szobrászt az elveszett Ani helyett a közelben. Sikerült lepacsizni ma negyed egyre egy időpontot is. Legjobbkor, talán, mert tüzelés előtt áll, és így, ha jó rövidre nyíratom, nem tudja kitépni magából seggkörül a szőrt, ilyenkor szokásosan. A fodrász is közel van, a Kati óvodája mellett. Anya-lánya viszi a boltot, csinos mind a kettő. Én, beszélgetés-hiányos, biztos beülök és végignézem a procedúrát. Legalább megismerek közben két új embert.
Ha el nem felejtem, és ugyan miért felejteném, hisz a kész produktum, az új image ott lesz előttem a mozgó kutyabőrön, lefényképezem és felrakom ide.
Tudom, nagyon szeretted ezt a kiskutyát is. Bennem marad, ahogy gyerek helyett ölelted magadhoz, ahogy megtört, álmodozott a szemed, mikor ölelted. A kutyának tök fölösleges kiskabát, amit olyan gonddal varrtál, meg az a türelem, amivel a kis dög tűrte a ruhapróbákat! :)
Láttam, hogy nő benned az igazi, az embergyerek utáni vágy, amikor elkezdted közösen választott, vicces becenéven prüntyőzni. Láttam benned a szakadást. A harmincegyedik hónapban tenni már nem tudtam ellene. Túl sok volt már a félelem.
A két említett programon túl nemigen tudom, mivel fogom elütni ezt a napot. Talán az ágyneműmosás, bár azt nem én végzem, Rózsi-rabszolga gürcöl majd vele. A tisztaság már bosszantóan nagy a házban, azzal sem bíbelődhetek. Talán megejtek egy nagy bevásárlást, feltöltöm a polcokat. Lisztből van annyi, hogy karácsonyig elég lesz – nem süt süteményt senki és galuskát sem ehetünk minden nap.:) Az olaj fogyóban, abból bespájzolhatok. Pár tésztafélére kell rárepülnöm, a cukor készletet érdemes feltölteni, most jó ára van.
Pénzemből vígan kijöttem, még volt belőle negyven, hogy Marci meghozta az apanázst márciusra. A februári fagyok miatt ebben a hónapban is hatvan fölötti gázra számítok, de láthatón kezelhető ez is.
Anyám! Ha munkát kapsz időben, s nem rúgnak ki mindenünnen, ma máshol tartanánk! Emlékszel, micsoda életünk volt, arra a három hónapra, amíg dolgozhattál?
Nehezen közlekedsz emberek között. félreértenek és félreértesz te is embert, szituációt. Majd nekiülök újra és elgondolkodom, hátha eszembe jut valami új, hogyan változtathatsz magad ezen, mi tehetné könnyebbé neked a boldogulást.
De csak később. Most torna, borotva, zuhany, aztán kimenő ruhába, illatosan. Beindulok!
Ma nyolc-tizenötre kaptam időpontot a vérvételre, így aztán a megmaradt és objektíve itt, ma élményre váltható szenvedélyek közül maradt a cigi egyedül. kávé, szex kilőve. :)
Korán van, kinn a Hold hatalmas, bevilágítja a kertet. Ilyenkor szoktál ordítani, hogy jaj-jaj-jaj megint jön! Én meg simizlek és vigasztalgatlak, hogy addig örülj, amíg jön, addig benned az új élet lehetősége, Kedves.
Tudod, nekem, öreglegénynek csoda volt látni azt a gyerekvágyást, kisbaba-álmodást, ami benned az egyik legerősebb kötés a holnapokhoz. Ha minden harmincéves nőben csak félilyen intenzitással élne a gyerek utáni vágy, azt hiszem, nem lenne negatív felhangos népesedési gondja az országnak. Érdekes, hogy a vágy a saját gyerek után nem arra ösztönzött, nézegesd úton-útfélen, sétakor, strandon a másét karon, vagy babakocsiban. Talán a benned megélt, visszaható szomorúság, nem irigység, csak csöppnyi magánbánat volt az, amiért nem voltál más-baba kukkoló.
Sosem felejtem el, ahogy beviharzottál a cukrászdába, kétezer tíz január huszonkilencedikén, a levegőben az indikátor-papír lobogtatva, fülig érő boldog mosollyal! Környezettel, vendégekkel nem törődve, hangosan kiabáltad: Gábor, gyerekünk lesz!
Pár nap híján hatvan éves voltam, és szerelmes. A mondatod visszaadta azt a boldogságot, amit első, szép nagyfiam kilencszázhetvenegyes, és második, kisebbikem, kilencszáznyolcvanhetes érkezés-bejelentésekor éltem át. Nem számított a korom, a te korod, nem féltem semmi jövőtől. Egyetlen pillanat alatt végig gondoltam, meddig és hogyan kell élnem-élnünk, hogy az Eljövő tisztességesen, ne csonka családban nőjön fel, hiányt ne szenvedjen semmiben.
Legyen törésmentes, szép gyerekkora. És imádtalak.
Látod, miféle vallomásokat húz ki belőlem a Holdad? Ne haragudj!
Nagy napja lesz ma a kutyának! Találtam új kutyaszőr-szobrászt az elveszett Ani helyett a közelben. Sikerült lepacsizni ma negyed egyre egy időpontot is. Legjobbkor, talán, mert tüzelés előtt áll, és így, ha jó rövidre nyíratom, nem tudja kitépni magából seggkörül a szőrt, ilyenkor szokásosan. A fodrász is közel van, a Kati óvodája mellett. Anya-lánya viszi a boltot, csinos mind a kettő. Én, beszélgetés-hiányos, biztos beülök és végignézem a procedúrát. Legalább megismerek közben két új embert.
Ha el nem felejtem, és ugyan miért felejteném, hisz a kész produktum, az új image ott lesz előttem a mozgó kutyabőrön, lefényképezem és felrakom ide.
Tudom, nagyon szeretted ezt a kiskutyát is. Bennem marad, ahogy gyerek helyett ölelted magadhoz, ahogy megtört, álmodozott a szemed, mikor ölelted. A kutyának tök fölösleges kiskabát, amit olyan gonddal varrtál, meg az a türelem, amivel a kis dög tűrte a ruhapróbákat! :)
Láttam, hogy nő benned az igazi, az embergyerek utáni vágy, amikor elkezdted közösen választott, vicces becenéven prüntyőzni. Láttam benned a szakadást. A harmincegyedik hónapban tenni már nem tudtam ellene. Túl sok volt már a félelem.
A két említett programon túl nemigen tudom, mivel fogom elütni ezt a napot. Talán az ágyneműmosás, bár azt nem én végzem, Rózsi-rabszolga gürcöl majd vele. A tisztaság már bosszantóan nagy a házban, azzal sem bíbelődhetek. Talán megejtek egy nagy bevásárlást, feltöltöm a polcokat. Lisztből van annyi, hogy karácsonyig elég lesz – nem süt süteményt senki és galuskát sem ehetünk minden nap.:) Az olaj fogyóban, abból bespájzolhatok. Pár tésztafélére kell rárepülnöm, a cukor készletet érdemes feltölteni, most jó ára van.
Pénzemből vígan kijöttem, még volt belőle negyven, hogy Marci meghozta az apanázst márciusra. A februári fagyok miatt ebben a hónapban is hatvan fölötti gázra számítok, de láthatón kezelhető ez is.
Anyám! Ha munkát kapsz időben, s nem rúgnak ki mindenünnen, ma máshol tartanánk! Emlékszel, micsoda életünk volt, arra a három hónapra, amíg dolgozhattál?
Nehezen közlekedsz emberek között. félreértenek és félreértesz te is embert, szituációt. Majd nekiülök újra és elgondolkodom, hátha eszembe jut valami új, hogyan változtathatsz magad ezen, mi tehetné könnyebbé neked a boldogulást.
De csak később. Most torna, borotva, zuhany, aztán kimenő ruhába, illatosan. Beindulok!
Megvolt a nem önkéntes, időhöz rögzített véradás. Az ablak előtt óriási sor, fele időpontos, fele csak a jószerencsére, lyukra vár beférni. Lyukról jut eszembe, passzol a leírthoz, leültem beszédbe elegyedtem a mellettem ülő csinoska harmincassal.
Ismersz, tudod, ha kedvem olyan, beszélgetek bárkivel. A hölgy, mint kiderült négy éve akar babát. Ráköltött fél vagyont minden orvosokra, a harmadikat nyüvi. A szép kis teremtésből dűlt a panasz, a végén elpityeredett.
Jó hallgatóság, hagytam beszélni, de a könnyeket le kellett törölnöm, meséltem én is neki, rólunk. A mi babánkról, az elsőről, s a soha nem vállalt-tervezett másodikról is. Az okokat is próbáltam sorba szedni. A szép nő megnyugodott, figyelt, mosolygott. Ahogy rám került a sor, bementem veret adogatni. Negyvenöt körüli, szőke, nagy szép szemekkel ültetett maga elé. A tű kezében. Ahogy combjára vette kezem, szólt, szorítsam ökölbe. Mondtam, nem úgy szoktam, de ha ezt akarja, legyen! J
Végeztünk hamar, jobb kézből jobban megy a vérem, mars kifelé. Elmenőben a korábbi beszélgetőtárstól kérdeztem fülébe súgva: Maga szerint lesz még nekem nőm? Megnézett újra tetőtől talpig, rám mosolygott és csak annyit mondott hangosan. Biztosan!
Látod, Livus, ezért is megéri felkelni naponta! J
Hazaúton beugrottam Julikához a rendelőbe, beadtam az új lakcímkártyám, hadd vezessék át az adatokat. Rákérdezett, hogy, mint vagyok, én gyorsan elmeséltem. A végén hozzátettem, hogy József-nap után, elindulok barátnőt keresni! Vigyorgott, mint a tejbetök, megsimogatott –tudtuk mi azt, mondta. Vigyorogtam én is. J
Irány a Tesco, nagy bevásárlás. Vettem tíz üveg savanyú uborkát, szilvabefőttet, szép friss, nem lejárófélben határidőset, májkonzervet, jó sokat, csirkecombokat holnapra, rántani, kilónyi főzetlen füstölt combot, vajakat, almát, narancsot egy-egy kilót, és persze két cigit.
Marcinak itthon, csak holnap megy munkába, a kisboltból hoztam reggelit. Kettő, még meleg pudinggal töltött süteményt, egy adag Livi-túrót mazsolával, vaníliás cukorral és egy nagy zöld bögre tejet. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd neki!
Tegnap végigolvastam Livi, a majd három éve készülő regényedet. Tudod, emlékszel jól, a verseid sokban kedvenceim. Láttam a szárnypróbálgatókat, figyeltem merre fejlődnek és látom őket ma is, érettebben, komponáltabban fényre jutni.
A regényeddel más a helyzet. tudom, mennyire szívügyed, tudtam mindig. Emlékezz csak! Soha, egyetlen egyszer nem mondtam róla véleményt. Nem, mert beleolvastam többször, ése úgy jártam vele, mint Zsóka második kötetével. Nem tetszett.
Most vettem a fáradtságot és az elejétől az utolsó betűig kétszer átrágtam magam, mint a negyvenhárom fejezeten.
Te is tudod, hogy az oldal szerkesztése is nehezíti az olvasást, ami eleve nem jó ómen, mert tornásztatja az olvasót. Sebaj, odafigyelősen, módszeresen olvastam.
Livuskám, amit leírtál nem jó! Egyedül a címe jó, a többi rossz. A prózaírás merőben más, mint a vers! A prózaíró történetének hosszú órákra kell megfogni az olvasót, ahhoz meg érthető vonalvezetés, összefüggő, vagy összefüggő és szétváló, majd terv szerint újra találkozó szálakra van szükség, kőkemény logikával.
Nem mellékes, hogy az alaptörténet olyan kell legyen, ami odaragaszt a székhez, ami, ha elvont is, tisztán érthető és érdekes. Fontos a nevek jó kiválasztása. Egy-egy Felipe, Dorothea, hiába dallamos, tönkrevághat mindent!
Ha mozaikrészek összerakásával próbálod építeni a regényt, fontos, hogy melyik mozaikdarabkát mikor és hol helyezed a könyvbe. Példa akár Innaritu 21 grammja, vagy a Avary Ponyvaregény története. Látod, hirtelen mondtam két példát, és pont két olyant, amit filmen sem voltál képes végignézni sosem! Több síkon mozgó regényt is mondok, ha kell számosat. Oroszlánkölykök, Háború és béke, Doctorow Ragtime-ja, folytassam?
Fontos a regény szakaszolása is. Az egyes fejezetek szinte önálló kis novella-részekké kell varázsolni, befejezetlen, nyitott novellává, ami mind-mind mutat előre a kibontás-kibontakozás felé, de önmagában is olvasmányos, figyelem-lekötő. Egyik fejezet sem lehet nyúlfarknyi villanás!
A fejezetek betétjeiben út- és országleírásokkal operálsz. Nem lenne baj, ha életszerű lenne, s nem olyan, mintha egy prospektusból vágtad volna ki az országismertetőt. Így laposak, oktató-magyarázók, amit a regényt olvasó sosem szeret, hidd el!
Apró hibákról, szereplő nevének tévesztéséről, vagy szó nem értésről nem is beszélek. Lili-Lilla. Laci László tévesztések, pályaudvar-Bahnhof egymás mellett…..
Az viszont bosszant, ha a te tehetségeddel olyan mondatot olvasok: " A kedvenc kávézóm, a La Dolce Vita kellemes emlékekkel bír máig szívem mélyén"; " felvirágzó ötlet"; " nőhiányos egylet egy nőnélküli férfilakás"!!!!!
Az viszont bosszant, ha a te tehetségeddel olyan mondatot olvasok: " A kedvenc kávézóm, a La Dolce Vita kellemes emlékekkel bír máig szívem mélyén"; " felvirágzó ötlet"; " nőhiányos egylet egy nőnélküli férfilakás"!!!!!
Gondold újra Livusom, és ne a méreg uralkodjon rajtad, amikor ezt olvasod. Azért mondom, mert szeretlek.
Most és itt, hogy mást is mutassak belőled, Neked, csak idetenném a Versszövevények című versedet. Nézd, miféle csodát rajzoltál szavakból! Keresed a szövevények lényegét az első négy sorban. Definiálod és megtalálod a leginkább hozzád köthető szókapcsolatot: lélekszövevény. megfordítod :szövevénylélek. Aztán megtöltöd tartalommal: „a férfi a nő, a levegő, az Isten…….” eljutsz a könnyig – „patakszövevény”! Az álomig – álomszövevény, a tervezésig – gondolatszövevény. és újra építkezel! Szeretetszövetség, lélekáldás, égi szövevény. Mind, mind a te szavaid. Helyükön, értelemmel, mint egy bölcs, nyugodt tanítás! Látod, Livi, ez az igazi Te.
Megjöttem a kutyakozmetikából!
Féltő gazdiként végigültem a szeánszot, mert érdekelt, hogyan zajlik az aktus – még sosem láttam itt – és szép volt a fodrász, meg az anyja. A kutyával beszélgetek eleget, most inkább emberi szóra volt igényem. A sorson megint volt okom mosolyogni, Livus. Az édesanya, pszichológus az egyik diplomája szerint, a másik kettő most mindegy, milyen, személyesen köthető mindkét tavalyi munkahelyedhez. A másodikon akár össze is futhattál vele. J
Látod, ha előbb visszük a kutyát szalonba!!! JJJ
Itthon összerittyentettem a Marshall-májat, Marci akkora tányérral befalt, hogy csak lestem!
Rózsi-rabszolganőn végzett két adag ruhával. kimosta február ágyneműit, az összeset. Egyetlen takarón hagytam meg a viseltet – hülye, baloggabis nosztalgia. Egyen, amelyik még takart téged, mellettem. Eltettem emlékbe.
Áldja Istenem minden utad, minden léptedet, Kedves!
2012.03.09.
Gabirébusz
2012.03.09.
Gabirébusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése