JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 25.

Új, vagy régi időszámítás, nekem nem sokat számít, én kicsivel a rigók előtt - talán épp őket ébreszteni -, mindig fenn vagyok.

Pedig nem állítható, hogy túl korán feküdtem, fél tizenegykor még eszembe jutott egy adag vasalnivaló, meg fáztam is kicsit, így aztán lebattyogtam a mosókonyhába és élre vasaltam mindent, amit lehetett.

Marcira erősebben hatott az óraváltozás, reggeli műszakba ment, és bizony nekem kellett ébreszteni. Zsörtölődött miatta egy sort, a szokásos reggeli fürdést is kihagyta, de időben indult, remélem időben is ért a munkahelyre.

Próbálom mondani neki, hogy vezessen óvatosabban, lassabban, mert sok a közúti ellenőrzés és magasak a büntetések, de szerintem lepereg róla, mint kutyáról a víz.

A hajnali kelés után egy gyors kávéval tettem biztos pontot a nemlétező álmok világára és megfürödtem. Hajat is mostam, hadd legyek fittebb. Indulósra öltöztem, korán utcai ruhába, mert már tegnap összeírtam, mit kéne hozni a piacról. Indulni, viszont, csak későn, fél nyolckor indultam, hagytam időt tarolásra a válogatósaknak.

Pénz volt nálam bőven, de meglepetés is ért rendesen. Harminc tojásért ezerötszázhatvanat fizettem! Ötvenkét forint darabja! Ilyet még nem éltem! És ez, bizony nem világválság, ez a mi szeretett, atyai-gondoskodó okostojás kormányunk munkájának az eredménye.

A tojásár szezonális változása rég ismert tény. Az is megszokott, hogy Húsvét előtt mindig felmegy az ára, de ennyire???

Na, mindegy.

Vettem krumplit, szépet, nem magyart, százas kilója. Elviselhető. Valamikor a nyolcvanas évek közepe táján volt egyszer egy év, hogy tavasszal eltűnt a krumpli a boltokból, s csak nagysokára lehetett lengyel importot kapni a szokottól ötszörös áron. Legalább most van.

Vettem hagymát, narancsot, almát, minden olcsóbb, mint a Tescóban. Bevásároltam sajtokat. Camembert, kockasajtot, lapka-sajtot meg egy darab trappistát. Tejet, kenyeret, cigarettát.

A piaci bevásárlás után megnéztem a bőrdíszművest, bőrdzsekijavítás ügyben, de hétfőn zárva tart. Ha minden összejön, holnap délelőtt tíz után megtalálom.

Hazafelé csináltam egy Tescó utat, kiló húsz comb és mirelit zöldbab hiányzott. Természetesen, ha már ott vagyok alapon jött hozzá két üveg kétszáz grammos Nescafé, mert akciós ára van, egy kihagyhatatlan melegítő fölső, őrölt bors sok csomaggal, és a majdnem elfelejtett tejföl is.

Tudod, míg együtt éltünk, a későn kelés luxusa, a jó szívvel neked adott ajándék sokat vett el tőlünk, kettőnktől!  Sosem tudtam kivárni, amíg ébredsz, az álmod meg megzavarni nem akartam, arra már megtanítottak előtted feleségek és barátnők, hogy abból ritkán sül ki jó, így aztán kínomban mindent csináltam. Rendeztem kertet, takarítottam, elmentem a napi bevásárlást elintézni, ahogy a rendes férj teszi.

Mégis, jobban szerettem, ha velem jössz, ha együtt megyünk akár délután is, és izgulhatok a nagyáruházban, ugyan melyik soron vesztelek el, hol jelensz meg csibész mosollyal, ezt, vagy azt találtad!

Az elveszésben nagyon ügyes voltál! Elég volt félrenéznem egy pillanatra, és volt Livi – nincs Livi! Nézhettem magam!  Bóklásztam, kerestelek minden szóba jöhető helyen, ruhák, cipők, drogéria, parfüméria, intim-betét, vagy tamponsoron, Livi sehol! Csokoládé, ásványvíz, üdítő – ott se nincs a Virágom!  Ilyenkor, - végképp tanácstalan – kiálltam valami tágasabb placcra és láss csodát, a lány mindig megjelent. Szép, boldog idők! JJ

Arany Nyusszunk írt kedves üzenetet a face-n egyik Jelentés alá. Imádom azt a nőt! Annyi a lélek benne és úgy árad a jóság mindenfelé! Érez-érez, de itt-ott félreért. Azt hiszi-gondolja, a remény valami formája, bújtatott, be nem vallott megnyilvánulása íratja velem a jelentéseim. Téved a kedves!

Livi, ugye tudod, hogy úgy igaz, ahogy most mondom – nem először. Ami volt, elmúlt, szép volt, jó volt, annyi volt. Nincsenek visszautak és a múlt legföljebb emlék, kedves emlék annak, aki őrzi – semmi több.

Nincsenek remények, mert légvárakat nem építek. Az a Livi nekem halott, eltemettem.

A költészet az más! Ott építkezhetek létező hiányból, ott hasznos a visszanézés, ha kapok egy-egy mondatot elraktározott képekből, pillanatokból.

Téged, a nőt, akit szerettem, vissza nem várlak. És bár rontja az olvasottságot, de bevallom, a mai te nem is kellenél. Fontos, hogy talán a másik, az a régi, az sem. Ha nem így lenne, nem írnám le a Jelentéseim végén a zárómondatom, vagy nem lenne benne szív. Így, ilyen, már korábban megtett önelemzéssel, van. Így őszinte és hiteles. Ilyen vagyok!

Nem mondtam, mert miért mondtam volna, létezik egy másik, máshol fellelhető, nehezen utána kereshető írás-csokor, Elemzések címmel. A biztonság kedvéért nem is erről az IP-ről írom heti rendszerességgel, három hete, heti két hozzáadással, sőt a gépemen sem található róla példány, külön pendrive-on őrzöm.

Abban, tényalapokból kiindulón egy két éves ciklust elemzek, számolok matematikai esélyt életed új, rövid ciklusára. Hiszem, hogy a lehetséges utak felvázolása jó, a következtetéseim helyesek. A hibaszázalékokat igyekszem lenyomni, és nem félek megmutatni a várható legvalószínűbb jövő-kimeneteleket.

Kívülállóként. Sok apró tény-mozaikból képet kirakosgatóként. Látni sosem fogod.

Na, ennyit a nyulakról! JJ

A kapcsolat normális szinten tartásáról meg továbbra is az a véleményem, ami. JJ Gondolod, hogy képes lennék irányítás, akár telefonirányítás nélkül megsütni egy Livipogácsát? Hiába itt a recept, ha nem mondja senki, mi hogyan csináljak! JJ De ne izgulj, nem holnap készülök az alkotásra!

Kész az ebéd nagyja! Olyan csodálatos lett a zöldbabos hús, mint egy álom! Fűszerként csak sót, egész kis csipetnyi pirospaprikát, jó adag őrölt borsot használtam hozzá és persze, tárkonyt. Babból a zöld héjút válogattam, a színek harmóniájának jobb az, mint a sárga. Köretnek késő délután rizst készítek, és ha megjön a kölyök, már ehet is belőle.

A konyhaművészeted és a konyhai művészkedésed is imádtam! Csak lestem, hogy vesz át tőlem szerepet a csöppnyi nő, hogy kezdi uralkodását edényeken, fakanalakon, hogy talál keze alatt értelmet halott faéletének a gyúródeszka, a sok konyhai gép, a palacsintasütő! Megmosolyogtam a telefonjaid anyáddal, a háttértudással, akivel eleinte leellenőriztetted elképzeléseid. A boldogság feszített kimondatlanul, legföljebb arcomon látszhatott, mikor felemelt mutatóujjal elkezdted magyarázni sokszor-sokadszor, mintegy magadat bátorítva, mit hogyan kell elkészíteni!

Jól, és jót főzöl Livi! Legyél büszke rá!

Kiviszem a napozóágyat a kertbe. Olyan gyönyörű nap van, hogy csak így, ha kiteszem, csak így számíthatok egy kis esőre! JJ Vicc nélkül, időm van tán arra is, hogy lesüljek, kicsit. Ezt hanyagoltam épp eleget, ideje behozni! A kutya már kinn fekszik a napon, példát mutat.

Sétáltam, kutyát sétáltattam, most vacsora tálalásra készülök.

A mai narancsomat elfelejtettem a sokféle tevékenység között megenni, és érzem, jelez a gyomrom, hogy ő is éhes, én is beülök az asztal mögé!

Nemsokára megtervezem a holnapi napom, aztán szabad program.

Tervezem, hogy rád csörgök este, mi van nálad munkaügyben, ha már van állásod, fölöslegesen ne pedálozzak.

Szép estét neked, szeretteidnek.

Áldja Istenem minden léptedet, segítsen utadon!

2012.03.26.

Gábor