Alvás után is él az élmény, a tegnap esti. A beszélgetés!
A hangod zene. Mindig így voltam vele! Hallgattam és fürödtem dallamában. Olyan szépen ízesen formálod a szavakat, úgy tetszik!
A jó híreidnek is örülök. Jó, ha elbeszélgetésre hívnak, jó, ha utána mész a lehetőségeknek.
Rossz, komisz világ van, nagyon rossz világ. Munkát nem ad sem fiatalnak, sem öregnek. Ki kell használnod minden esély és tudd, az első kimondott szónál tudd, te először, hogy igen, rátermett vagy, és pont téged kell választania annak, aki most épp mérlegel.
A csalót úgyis megérzed, attól csak elfordulsz, nem hagyod magad. A rendes ember meg fogja látni benned az akaratot, az elszántságot, a rátermettséget!
Köszönöm, hogy küldöd a képeket. Várom őket nagyon. Mint gyakorló öregedő, ismerem a pszichológiáját az öregedésnek. Utána olvasok, ahol bizonytalan vagyok, igyekszem lépést tartani a várható változásokkal, lélekben felkészülni, ne érjen meglepetés, ne spontának, vagy ne teljes egészében spontának legyenek reakcióim.
Az életszakaszaim értékelését már ezzel a felszedett tudással nézem, vizsgálgatom. Tudom, hol, miben torzítanak mai értékítéleteim, mi az igaz és mi a vágy, a képzelet játéka.
Evvel a tudással mondom Lívia, a veled élt seperc tíz évszak volt a legszebb, legértékesebb. Amit kaptam, olyankor, olyantól kaptam, ami másnál már nem természetes, magától való. A napi gondok között élt adott-kapott érzésvilág, ami mindent feledtetett. A szerelem és a szeretet volt az úr a házban, a verssorokban, mindennapokban. Ezért oly fontosak az elveszett képek.
Köszönöm.
Tegnap fél tizenkettőkor feküdtem, ma három előtt nem sokkal keltem. Valami elemi erővel tört rám a tisztaság-vágy, és mindent kihagyva, kés alá vettem az arcom, pezsegjen a bőr utána! Magyarázata nincs, vagy nem találom. Ez volt a legfontosabb. A kávé után beültem dolgozni gép elé. Most fél hat van, eddig tartott a nagyja. A tegnapi madár-valóság, madár-látomás erősen megfogott, írnom kellett róla. Kész. Lehet, sántább a megszokottnál, és lehet, idővel át is dolgozom. Most az került papírra, ami bennem van, ami elgondolkodtatott. A természetes, magyarázható világ és a megmagyarázhatatlannak tűnő események kapcsolata. A belegondolások, a beleérzések és valóságtartalmuk, a hiteink és azok alapja, a személyiségink változásai, okok, amik kiváltják a változást.
Hiányzanak a beszélgetéseink. A kérdéseid a mindegy-miről. A párbeszéd hiánya nagy teher. Hiába mondok el mindent a papírnak, az kevés. Csak magam látom visszhangosan benne, az meg kit érdekel. Vannak gondolatok, amikhez éltetésül kell a hangszál. Kell, hogy rezegjen.
Mondtad, jössz meghallgatásra a jövő héten. Azonnal kombinálni kezdtem. Hétfőn jön, biztosan hétfőn! Talán ad esélyt egy találkozásra, láthatom! A menetrendeket nézegettem, meg találgattam, rokonok, unokatestvérek hoznak fel kocsival.
A realitások visszahúztak. Tudom a láthatásra még nem érett meg az idő. Ha adtál volna rá esélyt, nem postán küldöd, CD-n a képeket. Munkát keresni jössz, s talán találkozol is, várnak, s az én jelenlétem akár rövid időre is, csak zavaró tényező, figyelem-elvonó. Majd egyszer, ha már végképp megállapodtál, ha már tudod, érzed, hogy ideje van.
Maradt a biztos, a kész terv, hétfő-kedd-szerda Horány. Manna felvétel a postán, kerékcsere, fogorvos, kert- és házrendezés. Három nap a gép előtt, de net kapcsolat nélkül. Nagymagány-kishalál. Kedd szerda részleges kocsmapróba, hogy bírják az ismerősök, hogy csak lónyálat iszom?! JJ
Marci késik valahol. Én megjártam a boltot. Nyitva lesz a hosszú ünnep minden napján – nem kell raktárra vásárolni semmit. A gyereknek vettem süteményt, egyszerre négyet, mert eszi. Én nem. A tegnapi beszélgetéskor megfogadtam, többet nem eszem süteményt. Csak a tiédet, a nálam sütöttet. Ha rákérdeznek majd itt-ott, simán ráfogom a hiúságra, hogy a fogyókúra miatt tartózkodom, de mögötte Te leszel. Édesszájútól talán szép fogadalom. Pláne, ha örökké tart! JJ
Most rákészülök egy délelőtti T-Pont menetre. Nagyon megvariálták az előfizetéseim. A közvetítő, a partner cégek hazudnak össze vissza. Talán az anyacég becsületesebben áll hozzá. Takarítok egy gyorsat a konyhában, Marci-érkezésig, kikészítek egy kis reggelit.
És őrizlek nélküled üres, mindennel jól kitöltött minden napomban.
Árkádoztam egy bénagyot.
Természetesen idő előtt érkeztem, csak tízkor nyitott a T-Pont, én meg már negyed tízkor ott virítottam. Nem tudom, miből veszem, hogy ma Magyarországon, akár egy ilyen, pláza jellegű helyen a nyitást megoldják, mondjuk kilenckor egy normál munkanapon?
Elrendeztem a dolgaim. Két évre írtam hűséget alá, és van ötvenhét csatornám, 15 Mbites internetem, mobil telefonom, lebeszélhető 100 perccel, vonalas, lebeszéhető havi 5000!!! perccel, ebből kétszáz perc harmincas mobillal, és van egy mobil netem egy éves hűséggel Horányra tervezetten. A taksa havi tizenötezer, kétezerrel több, mint az eddigi.
Ebédre főztem a fasírthoz, mert abból sok maradt egy adag finomfőzeléket. Marci ette. én beértem maradék lecsóval, az végre kimúlt-elfogyott. Most estig evésszünet.
Emlékszem első hónapodra nálam.
Először saját háztartás, saját életrend, saját konyha és rögtön főnöki rangban! Mit összenyüzsögtél, és mennyi bájjal! Látszott, hogy élvezed. Emlékszem az összeszokásunk buktatóira, a hangulatváltások szülte verseim tanuk. És emlékszem, közöttünk nem volt hangos szó soha. A lakást szépítetted, beélted, otthont teremtettél új magadnak, és új otthont nekem. Palotává varázsoltad a lányszobát, és ezer aprósággal felszerelted a konyhát. Új tűzhelyet kaptál, hogy élvezd a birodalmad feletti uralkodást. Tiéd volt a tér előttünk, a birsalma, amit felétek nem láttál, neked érett. Szerelemben aludtunk el, s keltünk reggelente, indultunk messzi utakra, ha kellett, s mozdultunk akkor is, ha nem kötelesség kívánta. A fejed fájt szinte szünettelen, a füled begyulladt időnként, havonta megkínlódtad a vérzéseid, de álmodtunk magunknak élhető jövőt, munkát, gyereket….
Elgondolkodtam kicsit keserű szájízzel, mennyire nevetségessé teszem magam azzal, hogy nyíltan tárom a világra az érzelmeim, a hülye, magam sem hitt álreményeim, hogy nincs elrontva végérvényesen minden. Mennyivel szokványosabb csöndben, elhúzódva sarokban nyalogatni valóst sebeket, kivárni a gyógyulást és aztán menni újra emberek közé.
Úgy nem tudom.
Azt írod, valaki marhát idézve, ember nem szelídíthet meg hegyet…..
A völgyem és a hegycsúcsaim is te voltál! Voltál szelídített és szelídítő, felváltott szerepben, ösztönösen. Szédítő és elandalító. Az összetartozás fogható, ölelhető esszenciája.
Az ember nem megszelídíteni akarja a hegyet. Nincs rajta semmi szelídíteni való. A hegy hóolvadáskor vizekbe fojtja a völgyet, s a nyári szárazságban elapasztja forrásait, szomjan veszejti lenti társát. A hegy és a völgy nem ölelkeznek soha. Nem járnak sétát kéz-kézben gátoldalon, nem ugranak együtt tüzet Szent-Ivánkor. A hegy inkább kidob, kilök magából, mint befogad. A hegy az alá-fölérendeltség szimbóluma, nem a hozzá- vagy mellérendelés békéje. A hegy szép, de szép a völgy is magában. Társak, összetartozók csak a tájban lehetnek, távol egymástól, fényképeken. Mint mi.
Nem érdekel, ha kinevetnek. Fáj, és rosszul esik, de nem érdekel. Viselem. Tudom, bárhogy megy tovább az élet, te nem kaptál és soha nem is fogsz kapni ennyi szerelmet, őszinteséget senkitől. Azt is tudom, hogy ennek a ténynek értéke, most semmi. Egyetlen erősebb vonzalom, ami belőled indul akár változón, naponta más-más felé, kilöki a lomok közé minden leírt sorom. Értéke akkor lesz, mikor megöregszel. Az meg messze van!
A kitárulkozás, a nyílt beszéd nem akar se téged, se mást legyőzni. Ez nem harc. Nem harc teérted, nem arról szól, hogy visszakapjalak, visszanyerjelek. Nem szerzés vagy győzelem–éhség vezérel. Csupán az egykori, hegyet is megmozdító szerelem lecsengése. Banális, de így van.
Az egyszer-volt érzésért, ami mögött Te vagy, váltózó, már másnak fogható valódban, kiállok sarokra bohócnak, madárijesztőnek varjak közé. Nem ér fel hozzám sem sajnálat, sem röhögés. Csak téged látlak, a te boldogulásodnak örülnék és ez, jól van így!
Áldja Isten a lábad útjait, ne eressze el kezed!
Maradok, mint mindig, szeretettel, hosszú és unalmas! JJ
2012.03.14.
Gabirébusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése