Nagy és fölösleges tervekkel ébredtem ma reggel. természetesen szokott időben és a szükséges minimum-pihenés után.
A fürdőszobában ellenőriztem a fizikai állapot látható külső jeleit. Szakáll, pontosabban borosta az arcon az egynapos borostának megfelelő méretben, szem nem vörös, gyulladt, vagy véreres, has és hason a zsírpárna teljes mértékben eltűnőben, tehát minden rendben, minden fölösleges terv megvalósítására lesz idő, és raktározott frissesség megfelelő mértékben.
Mik is a tervek? Csupa apróság!
Megváltoztatom a világot! Masszába gyúrok minden ideológiát és kiformálok a képlékeny semmiből valami újat, olyan teformádra passzintott anyaméh világot, ha tetszik, holdas nő-hasat, amiben mint Exupéry kalapjában az elefánt, ott lakik a burokban őrzött szebb jövő. Olyan, amiből kellő időben születés után új napfény fakad, új hold és csillagok százféle színben, hajózni új tengerek, szomjra új forrásvizek, új föld a talp alá, a mainál kevésbé talpkoptató, új madár- és állatsereglet csupa kezesbárányi ösztönökkel megáldva és új, egészen új emberek.
A kiformált világot elhelyezem valahol a Tejút és a Királyok útja között a semmiben, kitáblázom a hozzáutat nagy zöld alumínium táblákkal, és hirdetéseket adok fel, reklámhelyet bérelek minden médiában, hogy közzétegyem, itt és itt van, megszületett a létező, a Voltaire által egyszer tévesen megálmodott lehető legjobb világ.
Csokorba szedem a ma vallásait és nagy meséskönyvben kiadom mindet. Lábjegyzeteket fűzök istenekhez, és lábához ülök pár volt angyaloknak. Dalosfüzetet szerkesztek énekelhető, vállalható dalokból és kitörlöm minden megmaradt emlékezetekből a harci indulókat. A zenének orvosi receptre felírt nyugtató nevet adok, és szabad hozzáférést biztosítok hallgatására süket füleknek is.
Az álmokat vigyázzba állítom égi számonkérőszék előtt. Statáriálisan tárgyalást tartok, és száműzöm közülük a rémálmokat, a hazug álmokat, a hagymázas álmokat és minden olyant ami elmét háborít, arról beszél, hogy visszajössz és visszaállnak régi rendek, szerelmek, megszokások.
Csupa ilyesmi a mai tervem. Érdekes, ugye?
Viccből, hajnali agymenésből itt elég!
Puccba vágom magam és a létező realitások mellett ma Wabard napot tartok!
Wabard napot, mert törvénytisztelő állampolgár vagyok, mert rendbe kell tennem a kötelező biztosítással kapcsolatban felmerült gondokat.
Kinéztem a neten a címet. Tudod, arra van, amerre a kocsimat hordtam újkorában szervízelni, arra ahol a kisebbik unokatestvéred tengeti alkalmi munkákból a party-fotós életét.
Ismert terep, kicsit messze van, de szeretek arra járni, benzin meg van a tankban.
Picurnak kiosztottam a reggelit, tárkonyos zöldbab vízzel leöblített maradékát. Gondos szelekciós sorrendet betartva befalta mindet. Először a húsdarabkákat, aztán fintorogva a zöldbabot. Tányérja üres. A lemosott tejfölt, tárkonyt nem reklamálta. Tisztára nyalta a tányért és világválsággal, recesszióval nem törődve elvonult kert körútjára madarat ugatni, szomszéd kutyával híreket cserélni. Jó idő van már most, és jobbat ígér a meteorológia, ezért a lakásba vissza nem eresztem. A nyári ólába beraktam egy pokrócot, menjen oda, ha vackot keres magának, onnan az ő világa nagyrészt látható. J
Marcit eleresztettem kajával felpakoltan, a nagy terveimről semmit, de a Wabardos terveimről részletesen beszéltem neki indulás előtt. Nem sűrűn érdekelte. J
Benéztem a netre is indulás előtt. Téged is kerestelek. hiába – megszokás ez is.
Nagy élmény volt a röpke csepeli túra, és hosszúra nyúlt. A háztól-házig útvonalkereső reggel kétszer tizenkilenc kilométert ajánlott oda-visszaútra, és lett belőle száztizenhat összesen. Alkalmazott matematika? Az bizony! Magyarország, 2012!
A biztosítóhoz érve az első gondom annyi volt, hogy a KFT zeneszöveg fődarabja, létem és létezésem meghatározója, a pénztárcám otthon maradt. Se személyi, se jogosítvány, még jó, hogy rend őre meg nem állított valami apró, pár százezres büntetésre, míg odaértem.
Mindegy, papír, okirat volt nálam elég az ügyintézéshez – bementem. Kis sárgahaj fiatalka nő fogadott, arca fagyott közönnyel. Bár eldöntöttem az arcra nézve, hogy remény azonnali sikerre semmi, a kötelező próbakört megtettem.
Leültem, megeresztette, egy fogatlan mosolyt. Nem kellett volna! A nő arcán a közönyt enyhe utálat váltotta föl, s úgy kérdezte, miben segíthet.
Papírokat rendben kitálalva elmondtam bajom. Kizártak, engem, az angyalt, a vétlent valami csúnya géphibák, tessék már nézni, itt a csekk eredetije, pecséttel, hogy kell, meg miegymás! JJ
A kis hölgy kattintott kettőt a gépen, és közölte a kizárás jogos, mert én, a szerződés megkötésekor hamis bónusz-malusz adatot adtam meg, s a gép, az isten, meg a társbiztosító, ahonnan hozzájuk kerültem mást igazolt vissza, mint az általam megadott. Mint szándékos, vagy vétlen csalót, engem nem illet védelem, nem vagyok köztársasági elnök, ergó, ha úgy érzem, mégis nekem van igazam, menjek el a régi társasághoz és kérjem be a kocsi, káresemény történetét.
Sem vitára, sem a meggyőzés egyéb válfajaira nem éreztem sikerrel kecsegtető késztetést, így aztán mindent megköszöntem ahogy illik, megeresztettem immár tudatosan egy újabb fogatlan mosolyt (el ne aludj a gépnél és az esti álmod is legyen ijesztő!) és visszaindultam, haza.
A kutya érkezéskor a terasz ajtaját kaparta, hogy neki elég volt a jó levegőn, inkább bejönne, s én vacilláltam, kivetítsem-e rá a sérelmeim, vagy beeresszem. Beeresztettem.
A pénztárcát begyűjtöttem, előkaptam a korábbi biztosítóról tartott dossziét, és mindent autóba – indulás, irány Szentendre.
Barátságos, szakmáját, feladatát látható módon értő, felkészült alkusz fogadott, s ahogy mutattam papírjaim, mosolyogva mondta, nekem van igazam, a rendszerük minden adatot pontosan őriz-továbbít, és pillanatok alatt kiállította az összes okmányt, hogy bizonyítsa is, az általam megadott adatok mindenben megfeleltek a valóságnak, sem csalásról, sem félreértésről szó nem lehetett!
Mondjuk, ezt tudtam és is, de most már papírom is volt róla.
Vissza, irány Csepel.
Már dél is elmúlt hogy odaértem. Drukkoltam, hogy ne legyen hivatalos ebédideje a morc-arcú sárgahajnak, s ebben lehet szerencsésnek mondhattam magam – bejött. Semmi ebédidő, így azonnal sorra kerültem. Papírjaim rendre kiraktam, tartotta a hölgynek némi kioktatás felhangmentesen, és vártam intézkedését.
Ő, párszor megpróbált ugyan utasítgatni az asztal túloldaláról, de emlékszel arra, én ritkán ugrok, a kérésre inkább testhezálló ugrálgatáshoz, úgy hogy letett a dresszírozásról és dolgozni kezdett.
Húsz perces munka volt, az eredmény teljes. Újra befogadott vagyok a biztosítottak nagy népi társaságában, elismerten díjhátralékmentesen! JJ
Kényelmetlenséget feledve, de a fogatlan mosolyt azért bevillantva – biztos, ami biztos, ez kijár neked alapon ültem autóba fél kettő felé, hogy némi mosópor-bevásárlásokat megejtsek az Árkádban, hazafelé.
A nagy hodályban összefutottam a fénykorommal. Semmit sem változott. Pazar humor, sugárzó emberség, logika, brill értékítélet. Kár, hogy nem ismered.
Elbeszélgettünk, és meghívott, nézzek körül hajlékában egyszer. Húsvét után, ha kinő az Éva által ültettet sok új fogam, széles, álmot és ébrenlétet sem zaklató mosollyal zicher, hogy elmegyek!
Hazajöttem, elfáradtam. A torna felfrissített, s most a kert virágai nézegetem. Egy, a legszebb, hiányzik közülük. JJ Vagy itt van?
Áldja istenem minden léptedet, könnyítse útjaid!
2012.03.28.
Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése