Az én csodáim, az aprók, nem tartanak három napig!
Ma minden visszatért a rendes kerékvágásba, fél három előtt pár perccel már kidobott magából az ágy. Istenem, de sokszor megnéztelek, így hajnalban, ahogy békésen alszol! Kicsit szuszogtál, alig hallhatón, és olyan szép, békés volt az arcod.
Sokat vigyáztam ám az álmaidra!
Emlékszel 2010 telére?
Az első kályhafűtéses telem felnőtt koromban. a házat kifűteni nem kis feladat! A tüzet életben kell tartani, s ahhoz a táplálása kell, módszeresen. Nálunk két és fél óra volt a szakaszidő, hogy a tüzelő olyan parázsra égett, hogy legjobb volt rakni rá az utánpótlásból.
Mint az óramű, úgy ébredtem a megszabott időkorlátok között, és egész telet – pedig hideg volt – talán, ha egyszer fordult elő, hogy rákényszerültem a kialvót újra rakni.
Nem a saját kényelmemet szolgálta a gondoskodás, rád gondoltam mindig. Rád, a könnyen megfázni képes csoda-fejfájósra, a fülgyulladásosra, az itt-meg ott fájósra, rád szép Líviám!
Tudod, hogy szinte mániákusan igyekszem pontos lenni. Fél nyolcra ígértem magam a házhoz, és íme, egy perccel fél nyolc előtt a házikóban már ég a tűz, a gépet kipakoltam a teraszra és láthatod, írok, leleltároztam a virágaim, adtam a kutyulinak diót, kiszellőztettem, tehát mindennel felkészülten várom a szerelőt.
Az út Szentendrétől Horányig tele az emlékeddel. A város bejáratánál a kétszintes üzletház-centrum, amire emlékszel, biztosan, de a nevét nem hiszem, hogy megjegyezted – Városkapunak hívják – ott láttuk először a lányunk mozogni szép hasadban. Előttem van a boldog kis arcod, a sugárzó leendő anyaság büszkesége. Előttem, hogy hosszú sor volt és idő előtt érkeztünk, s te anyáddal, mint igazi nő, végigjártad a butikokat, a drogériákat és persze venni is kellett valami nagyon jót, valami sehol máshol nem kaphatót. mi meg apáddal a nálam fiatalabb apósjelölttel üldögéltünk, beszélgettünk. még műtét előtt volt, fájt a lába a szentendrei sétától.
Leányfalu, Határcsárda hol oly sokszor ettünk ki mit, te főleg sülteket, és halászlevet, de mindketten mindet jó erős zöldpaprikával. látom, ahogy tartod a villát, és a nagy beszélni-vágyás elvonja figyelmedet, hadonászol a késsel. J Látom a késő nyári este berepült orrszarvú-bogarat, gyerekkorom ritka bogár csodáját, ami veled tért vissza, megmutatni, van, igen van még élet! Nem halt ki ő sem, a szerelem is élhet!
A Hórusz optika leányfalu központ felé félúton, ahol a szemed vigyáztuk, vettük a lencsét, lencsevizeket. hogy mosolygott, és hogy figyelte lapjaink a kis adminisztrátor-lány, hogy megtudta, költők látogatják az üzletet!
Jobbkéz felé, a központ előtt Lányfalun a zöldséges, mögötte az emeleten az orvosi rendelő, ahol a gyakran begyulladó füled kezelte szakorvos, sorbanállás nélkül és igényed szerint, alaposan.
Rögtön utána a kultúrház, a színházterem, ahol a rendező meghívottjaként néztünk télen előadást.
Látod, elhajtok előttük oda-vissza. mind a helyén, mint kicsit orrbavág és simogat is. A kocsiban ezerrel szól a lassan már a lézertől is elkopó CD-lemezről: „Can you help me remember how to smile….” LL
Mindjárt nyolc óra. a szerelő fél nyolcra ígérte magát, úgy, hogy rácsörögtem, itt vagyok. Rögtön azzal kezdtem, hogy Gabika, hát nem gondoltam, hogy kijössz, most nem igazán megfelelő….
Óvatosan, hogy el ne riasszam azért rádörrentem egy kicsit, hogy Jani, nálam az adott szó az szentség, ma fél nyolcra beszéltük meg, most maradjak itt víz nélkül, úgyhogy aztán csak mondta, hogy jön, ne izguljak.
Izgulok. JJ
A házban már jó idő van, de itt kinn még csak hat fokot mutat a hőmérő. Kihoztam egy takarót, szokás szerint bebugyoláltam magam és a talpam alá tettem a szőnyeget, fölöslegesen fel ne fázzak. Takarítást a szerelő utánra hagyom, addig meg sok víz lefolyik a Dunán. Végtelen itt a béke.
Megjött Jani, a szerelő. a csempét leszedte, a hibát úgy tűnik, megtalálta. Természetesen egy olyan T-elágazás csődarabja lyukadt ki, ami csak nehezíti a javítást, helyreállítást. Készítettem neki egy jó kávét, megitta, s aztán elment bevásárolni a szükséges anyagokat. Jól nézek ki, mondhatom! Bárhogy is állítja helyre a vizet, összes az egész csőrendszert átalakíttatom falon kívüli csővezetéssel, rézcsővel. A csempézés csak azután jöhet. Azt már magam is megoldom, bármilyen ügyetlen is vagyok!
Jani ment, Jani jött, bevásárolt vagy nyolcezerért alkatrészt – semmi sem olcsó – és kiszedte a hibás T-csonkot. Lefényképeztem, nézd mekkora repedés volt rajta!
Még maradt tíz percem az indulásig a fogászatra. Készülődöm.
Túl vagyok minden húzásokon. Hős ugyan nem voltam, fostam szokás szerint, de legalább egészen halkan, csak picit ordítottam. A váró tele volt, és Évi, a doktornő is megkért, hogy reklámot ne csináljak. Mondta, az embereknek kevés a pénze, ritkábban jönnek fogat csináltatni, legalább én ne ijesszem őket a megnyilvánulásaimmal. Tán eszedben van, tán nem volt fontos, miért lett volna, amikor 2010 februárban a felső fogsorom rendbe tette, rögtön utána kétszázért meg akarta csinálni az alsót is. Akkor azt mondtam, most nem aktuális, a pénz a Prüntyőre kell. Ma sem bánom a döntést, jó döntés volt. Csak a Prüntyő után sír a szívem. A körsétám, felé, megtettem ma is. Bencóstúl. A bokroknak, füveknek-fáknak elmeséltem, majd te is jössz egyszer, valamikor. Megértették.
Hozzáteszem, a te fájdalmad, visszaemlékezésed múlni fog és eltűnik, meglásd, teljesen, mikor újra kismama leszel. Félned már nincs mit, megerősödtél, már nem érhet baj sosem!
.JPG)
Még a fogászaton voltam, amikor Jani barátom hozta a kulcsokat, elkészült a mű! Ígérte, délután beugrik a pénzért, meg leellenőrizni újra mindent – már ezen is túl vagyunk.
Közben –mindent a terv szerint – Marci adópapírjait elvittem Surányba, nem nagy munka lesz, de nem megyek érte legföljebb jövő héten.
Eltüzeltem a törött széket támlástul mindenestül. Nem éri meg javítgatni, ragasztgatni. ha kell –bár, van elég – találok helyette újat. Enni nem merek, várok vele estig, így fél naranccsal megy a gépezet. J A bojlerban melegszik a vizem, ma nagyot fürdök az este.
Hat óra felé elnézek a kocsmába, megiszom a lónyálamat, beszélgetek egy sort, s este, ha nem hűl le nagyon a levegő, itt a teraszon járom körbe a világot.
TV hál isten nincs, nem hiányzik. Megváltoztak a tévés szokásaim is erősen. Szinte csak az esti híreket nézem, másra be sem kapcsolom egész nap, de este, elalvás előtt álmosítónak gyakran használom öt-tíz perc időre. Csatorna lenne bőven, de műsor az nincs. JJ
Megjártam a kocsmát, itt egy kocsmakép!
Hazaúton az Egerváriék előtti fűzről szedtem egy marék fűzvirágot és jól megettem. Olvass utána, nagyon egészséges! itthpn már meleg vízzel elmosogattam és vacsorát készítettem a gyereknek, aki még isten tudja merre csatangol. Beüzemelem a hűtőt is, meg ne romoljon az étel.
a kertben kiéltem a piromániámat, elégettem az égetnivalót. víz volt a közelben, Horányt nem gyújtottam fel.
Megnéztem az új lapod mai átalakítását. A gond a következő: Addig, amíg csak a fejlécben –keretben adtad azt a szép fehér virágos háttérképet, addig jó volt, most, hogy a teljes háttérben a kép van a virágokkal, erősen zavarja az olvasást. Szép a virág, de valójában a vers olvashatósága a fontos, nem?
Óvatosan mondom, mert tudom, tudsz olyan makacs lenni mint a szamár, hogy ez már a harmadik észrevétel, az első kettőben sem értettél velem egyet. Nem kell, de károdra, a verseid kárára válik.
Mára ennyit.
Áldja Istenem minden léptedet, könnyítse útjaid.
2012.03.23.
Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése