Kedves Gábor!
Megkaptam a leveleidet és igen, nem válaszoltam. Nagyon szép és jó volt minden az elmúlt két és fél évben. Tudod, a versek és a gondolatok mindent őriznek. Csak tovább akartam szállni, mint a madár, mert úgy éreztem eljött az idő. Tényleg eljött. Új vár rám. Elkezdődött.
Most már tudom, hogy béke van benned és nem akarok magyarázkodni hosszú sorokban, hiszen az előbb telefonon is beszéltünk.
A költők, mindig mindent olyan szépen leírnak.
Ne legyen ez sosem másképpen.
Béke, szeretet, élet. Újrakezdés.
Mennem kell.
Vigyázz magadra, sokat figyelj a gyerekekre, unokákra. Ők is kisköltők:)
Lívia
Itt ez a levél. Tőle kaptam, a lánytól, akinek virágot, szerelmet, mirtuszt és bölcsőt meséltem két és fél évvel ezelőtt. Tőle, akitől a nekem létező egészen kicsiny, személyre tervezett nagyvilág egy részét kaptam cserébe. A boldogságot.
Mindketten tudtuk az elejétől, hogy a közös időnk rövid és szabott lesz. Véges. Az együttélés harmincegyedik hónapja meghozta a törést, az elválást. Minek tagadjam, minden észérv ellenére szerettem volna még vinni tovább, valahogy összecsomózni az elszakadt fonalat, de nem ment. Nekem sem, neki sem. Maradt a tudottan sikerrel nem kecsegtető próbálkozások hosszú sora, variációk csiszolgatása, hogy elfogadhatók legyenek, méreg, helyenként düh, önpusztítás.
A szétköltözés után két hétig napi hét deci töménybe menekültem. Már féltem magamtól, annyit ittam, és józanodtam is. Magamtól hagytam abba varázsütésre. Kértem segítséget hozzá megfelelő helyen, de csak a szavakat fogadtam el. Se gyógyszer, se figyelőszolgálat, csak én. A saját akaratom a túlélésre. Részleges és nem bigott absztinenciát fogadtam és tartom gond nélkül negyedik hete. Napi munkaterveket készítek magamnak jól beosztva. Apróságok, amik koromhoz illenek, de a túléléshez, önépítéshez fontosak. Fizikai és szellemi munka ötvözötten. kiszámított percek, fogyás testben, erősödés lélekben.
Egy hete jelentéseket kezdtem írni napi dolgaimról a Kedvesnek. Unalmas, irodalmilag értéktelen kis napló-féleség ezer kacattal, ami ma nagy divat. Hajnalban kezdtem őket írni, s a kora- vagy épp a késő este volt a postázás ideje. Mindben zárszó volt a gyere vissza, a szeretlek, visszavárlak.
Válasz nem jött, nem is számítottam rá igazán, de rosszul esett. Hogy ne tréfálhasson meg a net ördöge, egy-egy levelet vagy öt létező címére is elküldtem. A válasz öt helyről volt hallgatás.
Tegnap felhívtam. Ami még maradt, megbeszéltük. megállapodtunk – én javasoltam - hogy nincs több levél a kézbe. Megállapodtunk abban is, hogy én tovább írhatom a jelentéseim, mind-mind neki, de máshol, akár nyíltan is, ameddig tart a kényszerem.
Ilyen előzmények után kaptam a „Levelet”, a fentit.
És így, most elkezdem.
Ma kettő ötvenhatkor ébredtem. Korai kicsit. Az életritmusom az elmúlt két hétben visszaállt megszokott, elviselhetőre, kelek négykor, villanyt fél tizenkettőkor oltok. A köztes űrt értelemmel töltöm ki adottságaim szerint. Munka, nyuggerként házimunka és írás-olvasás. Séták, hosszúak, rövidek, nagyritkán beszélgetések, mert erősen mellemen a csendjeim. Szükség szerint gondolat elhajkurászás, persze bottal, hogy nyugalmam legyen. Időnként egy-egy kézsimítás az egyre kócosabb emlékeken.
A szokott rutin ma felborul. Laborba lesz jelenésem nyolckor, így kávé, vérnyomás-gyógyszer elmarad. Volt úgy másfél éve egy jó kis termoszom, de elvesztettük Sopronban, tán a szállodaszobában hagytuk. De jó lenne most abba tölteni a frissen lefőzött feketelevest, hogy vérvétel után azon-frissiben az egészségházban ihassam! Nem mintha nem lenne ott automata, de az abból kipréselt lének seíze van.
Megborotválkoztam. Nem szeretem a borostát, a szakáll meg nem áll jól, próbáltam sok évvel ezelőtt. A kés után mindig frissebbnek, kicsit újnak érzem magam. Fürdést indulás előttre hagytam, még lesz izzadás, ha nem is sok fél nyolcig, hova fürödjek? Fésülködés. Apám tar kopasz volt harmincöt évesen, mikor megszülettem. Hozzásegítette Doni-Rosztov, negyvenhét-negyvennyolcban.
Nekem még akad hajam, hál isten nem kevés. Legtöbbször ujjal fésülöm. Szokás, pótlék-mozdulat, hozzám tartozik. Ilyenkor, reggel, persze fésű.
Beültem ide a géphez, írok. Ha megfogy a most kikívánkozó, felpakolom az oldalamra a tegnap írt versemet, és szétszórok erre-arra pár régebbit.
A napi terv? Alakul. Most az írás, utána gyors takarítás, kicsi. Csak itt lenn, konyha, nappali. A tegnapi edények elmosogatása, fürdés, labor, kocsival. Tízre, lehet itthon leszek. Az ebéd mára kész, gyakorlatilag átvariált tegnapi maradékhoz kell csak buggyantott tojáslevest összedobnom, az meg seperc. Utána kert, vágott fenyőág gallyazás, aprítás. Majd elmesélem, miért. Most ennyi.
Első szakasz vége. Talán egyszerűbb lesz, ha a szakaszvégeket csak úgy jelzem, szeretlek. igaz, és stílszerűbb. és áldjon meg az Isten, Líviám, minden utadon!
Na, laborból hamar megjöttem. Változik minden, és persze minden a lehetséges legjobb irányba! J
Megszűnt az Egészségház előtt a reggeli sorbaállás, egy árva lélek nem volt előttem! Igaz, fogadni nem fogadtak, de felvilágosítottak, az új rend szerint telefonon kell időt kérnem a vizsgálatra, azt majd adnak, s utána jöhetek. Tudom, ma már olyan világban élünk, ahol a telefon semmiség, mindennapos használati eszköz. Apró gyerekek beszélgetnek el fél vagyont, szülők fél fizetését röpke hét alatt. A lefedettség is jó, országosan, a készülék szinte mindenhol használható. Mégis, azért bujkál bennem a kisördög. Kettingerné, vagy Kissné a maga nyolcvan évével végigülte a háziorvosnál a rendelést és beutalót kapott laborra, s veheti a telefonját, várhat a kapcsolásra bő tíz percet, míg összekötik és kap időpontot is egy hétre rá. Pénze benne, a telefontársaság itt is kaszál.
Hazafelé beugrottam a Tescóba. Májat vettem hirtelen felindulásból, és ebédre úgy készítem el, ahogy te nemigen szeretted. Marschall máj a’la Baloggabi. Kis
Eszembe jutott, hogy tavasz van, ideje leszedni a téli, hóemberes Welcome-táblát a bejáratról. a Baumaxban találtam valami apróságot, megvettem, összedolgoztam hármat és most már az ajtón is vége a télnek.
Most átöltözök munkásruhába és irány a gallyazás! A kutya miatt mérgelődöm kicsit. A kis dög, persze észrevette, hogy kiültettem a hat nárciszhagymát, s most kedvenc szórakozása, de lehet késztetése, hogy lepisálja őket. Rá is dörrentem, hogy ne tedd, mert meggyújtalak, de tudod, úgyse bántom, mert csak egy kis hülye és az égő kutya nagyon büdös. J
Egy óra múlt. Túl vagyok egy gallyazáson, egy nagyobb lélegzetű takarításon a lépcső alatt, meg egy újabb rohamon. A gallyazással kezdtem. Az ötödik négyméteres ágat fejeztem épp be, amikor a jó levegőn, érthetetlenül újra rám jött a szívbemarkoló. Te tudod, az olvasó nem, a hét elején majdnem fekve maradtam. Hosszúnak hívott, valójában rövid, kis két kilométeres sétám visszaútján valami rám tört, a mellembe markolt, görcsbe fogta. Ordítást követelő fájdalom a mellben és a jobb karban. Közben meg folyt rólam a hideg veríték patakban. Úgy-ahogy hazaértem lábon, kimasszíroztam a kézből a fájást, s másnap Erzsikém, az orvosom húsz éve már, beutalt kardiológiára idült ischameiás szívbetegség k.m.n előzetes diagnózissal. A roham azóta egyszer-kétszer még visszatért, de intenzitása messze elmaradt a hét elejitől. Mellékes tény, hogy a kardiológián csak április 20-ra kaptam időpontot. J Legalább idén!
Na, itt az újabb, vigyorogtam kínomban egyet és eldobtam a gallyakat, irány, mondod, befelé, pihenni. Pihentetőül elszívtam egy jó cigit. J
Öt perc múlva eszembe jutott, hogy nagy a disznóól a feljáró lépcső alatt. Ez az a hely, ami kiesik a közlekedésből, bejárata előtt már rég nem használt hűtőláda is takar jótékonyan, de a port, pókhálót ez nem érdekli. Rakódik le, mint a guanó. Én emlékszem arra, hogy három éve, festés után egyszer kitakarítottam, de tudom, hogy azóta söprűt, felmosórongyot nem látott az a környék. Szóval volt kontraszt a lakás egésze és az eldugott zúg között!
Már nincs! Minden ragyog! Igaz, hogy közben akkora pormacskákat szedtem össze, mint a kutyám, de megérte! J Végén, gondoltam, kitáblázom valahol a folyosó-kanyarban: Baloggabi, itt is takarítani rendszeresen! J
Az ebédet könnyedén letudtam. a tegnapi túrós csusza megmaradt tésztáját, - gyakorlatilag az egy csomag nagykocka fele megmaradt – felmelegítettem, ütöttem rá három tojást és sült oldalassal, uborkával tálaltam. Képzeld, sikere volt, a gyerek mind befalta! És jól is nézett ki! Kár, hogy elfelejtettem lefényképezni!
Megyek, tornászok egyet! A két héttel ezelőtti 113-hoz képest ma már csak 102 kiló vagyok. Terv, hogy leadok még tíz kilót, de azt csak két hónap alatt, heti egy-másfél kilóval. akaraterő kell ehhez is. érdekes, ilyesmire futja bennem, biztos a hiúság! Arra bezzeg nincs erőm, hogy a büdös cigiről lemondjak! Igaz, most ha nem is nagy lépésekkel, de próbálkozom ezzel is. Ha közted, Líviám és a cigi között kellene választanom?! Hú, az lenne ám a dilemma!
Régi vicc jut eszembe róla:
Kinn a régi Óbudán Schwarcz bácsi, a hetvenéves megy be a trafikba. A pult előtt a tulaj leánya Záli tesz, vesz. Zálika, legyen a feleségem!- tör ki az öregből. Ugyan már Schwarcz bácsi, hisz maga olyan öreg! –így a jány. Az öreg azonban nem tágít! Jöjjön hozzám Zálika, meglátja, jól jár, fürösztöm tejben, vajban! Záli megint csak elhessegeti. Nem tejben-vajban fürdés kell a magamfajta lánynak Schwarcz bácsi, hanem szép, fiatal legény! Mire az öreg: Ha nem, hát nem, Zálika! Akkor kérek egy trabucco-t!
Micsoda név volt a trabucco! Ma jóformán alig ismerik a szót. Talán Szép Ernőnél, Molnár Ferencnél fellelhető. Azt meg ki olvas, ki néz?
És milyenek voltak az én kénes füstjeim! TERV, Kossuth, Symphonia, mind mezítláb, pár próbafecske, büdös, lúgos, Savária, Plovdiv, Sopianae, majd Chesterfield, Marlboro, Kent, aztán a Sipka, Beloruszkanal, kubai szivarvégből Upmann, s most újra Pécs, Sopianae.
Mennyi álmom kering ma is velük!
Torna befejezve, has apad. Gyerekem indul kondizni. Míg megjön, ágyneműt cserélek. Tegnap leellenőriztem mind a gombokat. Helyén az összes. Fellélegeztem, varrnom ma nem kell! J
Olvasok egyet. Maradt úgy ötven oldal vissza a könyvemből, ideje kivégezni.
Mára befejezem.
Szeretlek leányka. Áldja Istenem minden léptedet!
-Gabirébusz-
2012.03.08.
Ha takarítunk közben a gondolatainkban is takarítunk.
VálaszTörlés